Akkor most ki is mozgatja a szálakat, és mennyiért vajon?

Nem értem az egészet. Mi lett volna az a cukorrendtartás?

Az eladásig a parasztok megtermelték a cukorrépát, a gyárak pedig feldolgozták. Majd eladásra került.

Nem értem,ha a gyártás nyereséges volt,akkor a nyereség miért került a bankokhoz? Ahogy azt sem,ha fel kellett volna tőkésíteni a gyárakat,és nem tették,akkor ezen mit segített volna a cukorrendtartás?

A döntéshez mi köze lehetett külföldnek,és melyik országnak? Akkor még nem voltunk az EU tagjai.

Az egész csak ködösítés,és úgy tűnik senki nem akar tiszta helyzetet teremteni,mert ezeket nem kérdezték meg a Vezérigazgató úrtól.

Újra valamilyen boszorkányüldözés folyik,eredmény nélkül.

Hát a baj abban volt, hogy a parasztok megtermelték, ... majd eladásra került. Tudjuk ki termelte, nem tudjuk ki adta el. És ki vette meg?

Pontosabban tudjuk. Kellett magyar nagytőkés réteg, mert az mégse járja, hogy külföldi nagytőkés zsákmányolja ki a magyart. Csakhogy ilyen nem volt, úgy gondolták, nem várunk néhány száz évet, elég nekünk néhány is. Így derült ki, hogy sürgősen privatizálni kell a cukorgyárakat is. A korábbi kereskedőket, mint megbízhatatlanokat, el kell zavarni, újakat a helyükbe. Ők megbízhatók voltak, de nem tudták ki vesz cukrot nagyobb tételben. A külföldi cukros bácsi meg azt mondta neki, sebaj, add nekem, így lesz pénzed, én meg tudom, hová kell eladni. Így is lett, keletkezett nagytőkés rétegünk, a külföldi meg tényleg tudta. Azt is, hogy nem jó a konkurencia, főleg, ha jó a répa. Így történt, hogy ma Magyarországon csak egyetlen cukorgyár működik, de a cukros bácsi rendes, mert hoz nekünk külföldi cukrot.

És Horváth Mihály azért "nem tér ki" erre, mert ő tudja, hogy a cukros bácsit se, a magyar kormányt se érdekli a véleménye, hát minek koptassa a pofáját. Amit addig mondott, az is csak idegességében és elkeseredésében történt - mert ő még ért a cukorhoz.