Mi a véleményetek az államcsőddel kapcsolatos alábbi gondolatokról?
Gondolatok az államcsődről: Bőjte Csaba
"Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy békét vigyek oda, hol
békétlenség van!" Szent Ferenc
Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban
politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas
feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences
szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet, - mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai
csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az
iskolarendszert, az egyházat, mindenkit. A beszélgetés újból és újból
ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol
a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa
lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember
régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám
szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira
megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel
fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot, nagyon mélyen
ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" - jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, - próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a
fizetést, - mondja egy főiskolát végzett személy, - hogy nekünk is
fizetést adjanak!"
Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is. Nézem a megbojdult világot és nem értem, hogy okos szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik,
és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon
értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?
Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot
megkérdeztem, hogy az egyszerű emberek számára mit is jelentett az
államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan
átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem
tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat
vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adóságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődbe van. Persze ettől az élet nem állt meg, a nap másnap is felkelt. Addig egy USD, egy Argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át. A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik
kiadni az embereknek a megtakarításokat.
Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak.
Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt
mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát - jött a kitérő válasz - mikor mentem reggel a munkába, biza itt is - ott is le volt takarva 10 - 20 halott az út szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5 -10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnaltelefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy - két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény.
Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak? Elmentünk a
nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről.
Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most
is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert
másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a
nyomornegyedben most 45 - 50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba, igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz.
Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott finomított kábítószer
után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására?
"Sajnos - jött a szomorú válasz, - nincsenek tervek, elképzelések ilyen
sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam,
- bár nem jön, hogy elhiggyem - mikor a nyomornegyedben az emberek
elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elöl - hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!
Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik leggazdagabb
országában, mely négyzetkilométerben akkora, mint Európa. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyebb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.
Angol vendégekkel beszéltem a tegnap. Az elmúlt hetekben szinte
megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban? A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol alegvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat,
intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.
Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra!
Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak,
bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót és szépen menjünk el
dolgozni. Nagydiákjainkat elvittük egy - egy napra napszámba krumplit
szedni. Egy napi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi
munkáért annyi krumplit kaptunk, mennyit egész télen egy fiatal
elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani.
Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a
télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk
kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha
egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk,
ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni.
Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva
vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a
balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges
indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani,
mérsékelni, békés nyugodt döntésekkel. Rajtunk múlik, hogy az elmúlt
húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én
nagyon szeretném, ha eltudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő
gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!
Istem adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket
elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait
megoldjuk!
Légy velünk az éjszakában Istenünk!
Szeretettel, Csaba t.
Csíkszereda, 2011 szeptember 20.
válasza: válasza:Érdekes 2006-ban nem hozta fel ezt a kormányt hagyjuk dolgozni sztorit. Egyébként ha az emberek ne szóljanak bele a politikába és a gazdaságba, akkor a csuhások is maradjanak távol. A gazdasági nézeteimet meg pláne nem egy tarháló szektás fogja meghatározni.
Arról megint csak meg van a véleményem, hogy a kuláknál dolgoztatja a diákjait.
válasza:"Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak,
bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót és szépen menjünk el dolgozni."
Ezzel nem értek egyet. Miért lenne megoldás az, hogy behódolunk? Ez van, ezt kell szeretni? Az argentin nyomornegyedekben is ezt mondogathatják egymásnak az emberek.
válasza:A magyaroknak Mohács kell hogy kijózanogyanak!
A csőd lesz a Mohács, és talán mint végső megoldás, eltéríti erről a 21 éves járhatatlan és sehová nem vezető útról az országot. Elsöpre a rendszergarázdálkodó pártokat, akiknek a nyugati nagytőke lobbija a politika alfája és omegája!
válasza: válasza:A Gyurcsány és az Obán kormány legitimációja között különbség lenne? Érdekes felvetés. De igazából csak egy kissé megcsavart megfogalmazása a nagyon primitív és makacs csőlátásnak. Ahogy az Orbán kormány kierőszakolta magának a hatalmat az alapján lehetne azt mondani hogy nicns legitimációja de én nem mondom mert elfogadom hogy a nép megválasztotta. Ha bármilyen nagyon lesújtó véleménnyel vagy a baloldalról akkor közölném hogy nagyon csúnyán fel lettél ültetve, természetesen nem kell őket szeretni de nem tették tönkre az országot. Persze könnyeb ezt állítani vakon, mint a valódi gazdasági tényeket körültekintően és objektívan megvizsgálni.Itt kéne megfogadni a szerzetes tanácsát és elvetni a gyűlölködést, helyette a tényekkel foglalkozni és az alapján bírálni, hisz lehet -és kell is- bírálni mindkét oldalt.
Abban igazat adok a levélnek hogy az emberek mostanában túl sokat kapnak a politikából, túl nagy a feszültség.
Viszont idéznék valamit amit a kötekedő hozzáállás ellenére felpontoztam:
"Érdekes 2006-ban nem hozta fel ezt a kormányt hagyjuk dolgozni sztorit."
Ebbe kéretik belegondolni mert nagyon nagy igazság.A fidesz olyan szinten lehetetlenítette el ellenzékként a kormányt hogy kötelet érdemelnének és akkor szivesen hőbörgött velük együt minden kedves csuhás.Az MSZP gazdaságpolitikája és reformjai alapvetően nem voltak rosszak, persze voltak hibáik. Ezért most le lehet pontozni, majd nézzétek meg 20év mulva a törikönyvekbe a számadatokat.Kicsit érdekes hogy manapság vitázni sem lehet mert a különböző nézeteket vallóak a tényeket is másként ismerik,és a felfogás is szelektív, de 20év mulva ez már le fog ülepedni nyugodjatok meg. Ugyanúgy mint ahogy a fidesz jelenlegi politikája, amiről minden külföldi és hazai, független, jobb és bal oldali elemző negatívan nyilatkozott és azóta kiderült hogy beigazolódtak a félelmeik. Efölött nem lehet szemethunyni annak aki aztán elmegy szavazni. Szavazni nem hit hanem tudás alapján kell.
"Egyébként ha az emberek ne szóljanak bele a politikába és a gazdaságba, akkor a csuhások is maradjanak távol."
Ez meg a másik. Nagyon aljas dolognak tartom a politika belekeverését a vallásba, hiába ez a nagy álszentség, látszik hogy merre terelik a nyájat.Mélységesen undorodok az ilyentől.
Én nem vagyok vak és hülye, hogy vakon bízzak abban amit minden hozzáértő elvet. Ezt meghagyom a hívőknek. Egyre inkább érzem kötelességemnek hogy tiszteletben tartsak olyan intézményeket amik újra és újra megmutatják a kétszinűségüket.
válasza:Egy kis korrekció:
Egyre inkább NEM érzem kötelességemnek hogy tiszteletben tartsak olyan intézményeket amik újra és újra megmutatják a kétszinűségüket.
Mostmár két hszem van amit lehet pontozni :D
Nekem az a véleményem, hogy a mindenkori választott kormányt hagyni kell dolgozni.
Részemről én az előző garnitúrát is hagytam "dolgozni".
Meg is lett az eredménye, az emberek belátták, hogy hová vezet az az út, és mára az MSZP széthullott, és az SZDSZ csak egy rossz emlék. Kellett az a nyolc év ahhoz hogy a baloldal ennyire meggyengüljön, és az emberek szeme felnyíljon.
Hála Istennek nem váltották le őket 2006.-ban, mert akkor ez ennyire nyilvánosan nem derült volna ki.
A következő lépés a Fidesz esetlegeskudarcával talán újabb "jobbratolódást"fog hozni, amiki tudja hová vezet majd.
válasza:Szerintem pedig nagyon nagy igazság van benne.
Mert nem arról van szó, hogy ne legyen véleménye az embernek arról, amit a politikusok művelnek, természetesen legyen, igenis nagyon fontos, hogy a politika mindennapi életünkre gyakorolt hosszú és rövid távú hatását minél többen igyekezzenek számon tartani, átgondolni és megérteni, de ennyire sok érzelmi energiát beleölni a "felháborodásba" egyszerűen pocsékolás. És igen, veszélyes is, mert "felháborodásból" ritkán szoktak okos, átgondolt döntések születni.
És igenis szerintem az is nagyon igaz, hogy akár örülhetnénk is, hogy mekkora rohadt nagy mázlink van, hogy a Földlakók azon kissebbségéhez tartozunk, akit nem fenyeget sem éhhalál, sem halálos betegségek, sem őrült etnikai háborúk, és még olyan luxuscikkeink is vannak, mint meleg víz, áram, fűtés, tiszta ivóvíz, tiszta ruha, iskola, kórház. Biztos van, akinek ezek közül is hiányzik valami, de a háborgók többségének ez mind megvan.
Persze, hogy ennél többet szeretnénk. Saját lakást, autót, szép bútorokat, trendi ruhákat, játékot a gyereknek, nyaralást, számítógépet, nagy tévét, szórakozást, ki mit.
De hogy ez legyen a _boldogságunk_ akadálya? Hogy ezeket nem vagy nehezebben kapjuk meg?
Mert az a szintű felháborodás, elkeseredés, amiről az idézett szöveg beszél, már a boldogságot akadályozza.
Arról meg nem is beszélve, hogy mi úgy képzeljük, hogy igen, az az élet rendje, hogy az etiópok éheznek, szegényeknek pechük van, nade NEKÜNK JÁR az európai életszínvonal. Miért mégis, tett bárki bármit azért, hogy ide szülessen, és ne Bangladeshbe? Nekünk is pechünk van, ennyi, nem születtünk ugyan a legrosszabb helyre, de a legjobbra sem.
Bezzeg a görögöket hogy tudja mindenki oltani, hogy lusták, meg mit akarnak még az ezer euró feletti átlagfizetésükkel, mit picsognak, bezzeg nekünk annyi sincs, sőt messze nincs annyi.
Ahamm, szóval NEKIK hülyeség felháborodni, hogy úgy akarnak élni, mint a svájciak, csak NEKÜNK szabad.
Ja, és mellesleg nem csak az etiópok, az indiaiak meg az ukránok vannak életkörülmények szempontjából rosszabb helyzetben nálunk. A saját összes felmenőnk is abban volt, még a gazdagok is. Háborúból, diktatúrából és korlátozásból szinte mindig több volt nekik, ellenben egészségügyi ellátásból, komfortból, a mindennapi életet egyszerűsítő gépekből, közlekedésből stb. kevesebb/rosszabb minőségű. Talán a kajájuk lehetett egészségesebb, már akinek jutott belőle elég, viszont szinte csak a helyben szabad ég alatt is produkálható élelmiszer alapanyagok jöhettek számításba.
Mellesleg mindenki rávetődött itt arra a mellékszálra, hogy miért kéne most békén hagyni a politikusokat, ha 2006-ban nem kellett; nos, nyilván Böjte Csaba környezetében nem a balról háborgók vannak többségben, hanem az "annyira még jobbról hogy az már balról" háborgók (mint valószínűleg a kérdező is), azokat meg már nem azért, de tényleg nem ártana lehűteni kicsit, mert sokszor nem igazán állnak két lábbal a földön, ahogy én látom őket (na ezért mit fogok most kapni, én, a szennyes multi megvezetettje).
Szép napot mindenkinek, aki erre tévedt!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!