Valóban annyira megijedt a magyar lakosság a szocialista időszakban megszokott körülmények változásától a 90-es években, hogy azt követően egy megújított kádárizmus vissza hozatalát remélte?

1994-ben részben emiatt bukott meg az MDF.

Ez esetben kivételesen egyet kell értsek covenant válaszával. Annyival kiegészíteném hogy az emberek jó része még most is meg van ijedve, hiszen akkor sokaknak kényelmesebb volt a megélhetés, mert nem kellett agyon dolgozni magát senkinek hogy kellemesen megéljen, akik meg a rendszerváltást követően tudták valóra váltani az álmaikat, azoknak a régi rendszer volt a rossz. Ahogy nekem is.

Igen, de szerintem ez a mai napig is tart.

Azért a "nagy fekete autó"-tól való félelem megmaradt, csak más jön vele.

Mit kaptunk helyette? Munkanélküliség, a pénz mindenhatóságát hírdető és azt gátlástalanul kihasználó párt- és maffia klientúrát, megaláztatást a munkahelyeken, nem is sorolnám. Az sem volt éppen paradicsom, de ez mindennél rosszabb. Akkor azért nem tanulhattam, mert nem voltam se KISZ, se párttag, most meg pénzem nincs rá. Mi a különbség?! A kisemberek megalázása ugyanaz, csak akkor ezt nyíltan nem mondták ki, viszont a mai milliárdosok a volt kommunista vezérek, vagy családi vagy haveri köre. Gyűlölöm az egész csaló, aljas bandát, azokat és ezeket is.

Patrik, én úgy értem ezt hogy közel sem lehetett olyan élete egy embernek akinek a feje felett ott volt egy párttitkár, aki még egy műszaki rajzon sem tudott eligazodni, mégis ő zsebelte be azt ami másnak járt volna. Nem éltem akkor sem rosszul én sem az átlaghoz viszonyítva, de most össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Az hogy valaki a munkájával ugyanolyan magas színvonalon élt akkor is mint most, miközben nem párttitkár, nem odatett tsz elnök volt, az valóban speciális eset szerintem, mert nem ez a jellemző.