Miért van az, hogy 19 évesen nem adnak munkát sehol, de a nagyanyám még kötelez dolgozni 60 évesen?

Ismerős, nagyon ismerős, legyél 25 éves, 15 év munkatapasztalattal, és nettó 120-nál többet ne merj kérni.

Nem biztatlak hazugságra, mert nem az én műfajom, de egy sztorit elmesélhetek.

Volt egy barátom, hasonló cipőben, mint te. Sokáig sehova nem vették fel, aztán egyszer azt mondta, hogy van fél éves tapasztalata. Alkalmazták, bevált.

A nagymamádról pedig...szerintem nézzen utána a kedvezményes nyugdíjnak, ameddig lehet.

próbáld meg nagyobb városba.

vagy jön a nyár balatonra is keresnek rengeteg melóst, az se számít hogy kezdő vagy, mert sok a turista, és a munka, szal pillanatok alatt beletanulsz.

El kell dönteni, hogy otthon ülsz és a környékeden keresel melót(anyuddal vagy de munkanélkül)

vagy elmész messzebbre, és ott. (messze vagy a családtól, de van melód)

Október óta? Én 2009. augusztusa óta keresek állást 5 év feletti munkatapasztalattal. A beadott pályázataim száma ötszáz körül van (nem vicc), ami profilomba vág egy kicsit is, oda én pályázok. A 2 kezemen meg tudom számolni, hogy hány interjúra hívtak be. Ennyit a fene nagy munkahelyteremtésről.

Azt tudom tanácsolni saját tapasztalatból, hogy ne keseredj el, mert azzal saját magadnak teszel rosszat.

3. válaszoló vagyok ismét.

Örülök, hogy az utánam írónak sikerült a dolog ilyen hamar!

Az igazság az, hogy azt írtam, hogy benyújtottam a pályázatomat. Ez nem egy esetben személyes megjelenést jelentett, ennek ellenére nagyon sokszor még interjúra sem hívtak vissza. A legmegalázóbb az, amikor valahová benyújtasz egy pályázatot, akár személyesen, akár levél vagy email útján és arra nem veszik a fáradságot, hogy beszéljenek veled, vagy akár küldjenek egy elutasító közlést. Ma kaptam mondjuk rögtön kettőt, de ez már az "üdítő" kivétel kategóriájába esik.

Úgyhogy, Kedves 4. Válaszoló, úgy látom te vagy ma itt magyarországon az üdítő kivétel. A többség aki dolgozni is akar nem ilyen szerencsés.

Szándékosan írtam kis betűvel az ország nevét, mert ezzel a mentalitással, amivel itt a munkáltatók a dolgozni akarókhoz állnak, szégyenpadot érdelem, mint Nemecsek.

A legmegalázóbb az, amikor valahová benyújtasz egy pályázatot, akár személyesen, akár levél vagy email útján és arra nem veszik a fáradságot, hogy beszéljenek veled, vagy akár küldjenek egy elutasító közlést.

Ebben egyetértünk. Én akkor untam meg az email küldözgetést, amikor már vagy 500 helyre elküldtem, és semmi válasz. Bementem, közöltem, hogy szeretnék dolgozni, elbeszélgettek, és megköszönték, hogy ott voltam. Mondta is a volt főnököm, hogy a személyes megkeresést sokkal jobban szereti, mint amikor emailon küldözgetik az emberek az önéletrajzukat. Egyből lát mindent, nem kell 6szor visszahívnia.