Meddig csinálhatják még mindezeket velünk?

Na ja. Igazad van.

De a magyar nép lázadt nem is egyszer ('56,'48,'06) csak sajnos mindig leverték...

"De a magyar nép lázadt nem is egyszer ('56,'48,'06) csak sajnos mindig leverték..."

Ha te a 2006-os randalírozást lázadásnak nevezed, akkor inkább nem szólok semmit...

Hagy már ezt a "te tipikus magyar vagy" szöveget!

Úgy csinálsz, mintha a boldogság elemi követelménye lenne az, hogy örökké a magyar sebeket pátyolgassuk, holott jóformán közünk sincs már semmihez, ami egykor itt történt, azon kívül, hogy tanulunk róluk az iskolában. Bár kétlem, hogy te tanultál, mert sehol nem említetted, hogy a magyarok sem voltak szentek, ők is éppúgy letaroltak más népeket, ha lehetett, mint mások minket. De mit akarsz? Vergődjünk azon, ami fél évszázada volt? Olyan dolgokon forgolódjunk éjszakánként, amin úgysem tudunk változtatni, és ami már egyébként nem is érint minket?

Ez a baj a nacionalizmussal: csak addig van értelme, amíg a haza iránti szeretetet jelenti, és nem megy át siránkozásba meg mások gyűlöltébe. Jól mondta az első: mi mind elsősorban Emberek vagyunk, és csak utána magyarok, vagy románok vagy szerbek, vagy akármik.

Bábok vagyunk? Úgy kell nekünk, mi választottuk ezt, akkor tessék, igyuk meg mi a levét. Hőzönghetsz, de a te felbujtásod sem változtat azon, hogy ezt a kapitalizmust is csak mi, magyarok választottuk, sőt: minden mellett mi döntünk. Ha a magyarságot annyira zavarná ez a rendszer, akkor tessék, ki lehet menni, sorra lehet lövetni a politikusokat, ha 5 millió ember lázad fel, akkor úgysincs mit tenni, csak elfogadni az akaratukat.

De látod? nincs ötmillió olyan ember itt Magyarországon, aki nagy szélsőségességében meg ne tudná találni a boldogságot. Mert hiába a kapitalizmus, mi nem vergődünk több évtizede történt dolgokon, és a napfény, a séta, a hit, a remény, a barátság, a szerelem, a szeretet - ez mind ingyen van. És a normális embernek ez kell a boldogsághoz, nem egy forradalom...

1. Költözni nem olyan egyszerű, mint ahogy azt egyesek gondolják.

2. Tehetség, cselekvés és siker nem mindig jár együtt, én szeretnék előrébb jutni és kikeveredni ebből a labilis (örüljek 3 hónapnak is) munkaügyi helyzetből, teszek is érte, a válasz egyelőre elutasítások sorozata (vállalkozni meg pénz kéne, az meg nem a fán terem), lassan 3. éve ez van, ja, Budapest, szóval még csak nem is a világ vége.

3. Kérdező, van nálunk egy fura felfogás, mert sokan nem úgy gondolkodnak, ha valaki felvet egy jó ötletet, egy normális cselekvési lehetőséget nem csőcselék módon, hogy igaza van, csináljuk meg, hanem úgy gondolkodnak sokan, hogy "oké, igaza van, de mit akar egyedül". Magyarán sokan képtelenek az összefogásra, akármi legyen is a cél, és nem csak kivonulgatásokra gondolok. A bátort az különbözteti meg a gyávától, hogy a félelmei nem akadályozzák meg a cselekvésben. Kevés a bátor ember.

"Egyszer fent egyszer lent! Soha nem tudni mi érhet téged vagy a családodat ami miatt tönkre mehetsz!"

Ez így van. De sem a mostani "fent"-et, sem a korábbi "lent"-et, sem a későbbi újbóli lentet nem politikusi érdemnek tartom, hanem a saját magaménak.

"Most írhatod azt,hogy hajrá menjek,induljak az utcára és lázadjak. Mit is várhatnék más hozzászólást?"

Minek kérdezel, ha nem érdekel a válasz?

"A történelem jócskán elbánt velünk magyarokkal."

Tévedés. A világon élt több ezer nép, amelyek már kihaltak. Soknak a neve se maradt fenn. Velük elbánt a történelem, a magyarokkal nem. Magyarország egy fejlett ország, a legjobb kontinens közepén van. A világ 4/5 része irigyelné az itteni életkörülményeket. Jó lenne, ha a tisztelt kérdező felhagyna a beteges pesszimizmussal és a magyarellenes lehúzó dumákkal.

"Már nincsen kommuniznus,de itt van helyette a kapitaliznus,amiben szintén azt tehetnek velünk kedvükre amit csak akarnak. Bábok vagyunk!"

A kérdező lehet, hogy báb, lehet, hogy tehetségtelen balfácán, lehet, hogy nem találja a helyét a világban, de:

1) az ilyeneknek ott van a "mentális egészség" rovat, tessék ott tanácsot kérni,

2) ne képzelje, hogy mások is olyanok, mint ő.

"Most írhatod azt,hogy hajrá menjek,induljak az utcára és lázadjak."

Ne lázadj, azzal nem mész semmire. Talán inkább tanulj és dolgozz, ha eddig elmulasztottad volna.