Várhatóan hány százalékot szerez a JOBBIK a 2026-os választáson?

Én anno szavaztam a Jobbikra. De ha objektíven nézem, akkor a legutóbbi EP választáson 0,99%-ot értek el, és a közvélemény-kutatások átlagban hasonlóan mérik őket.

Szerintem aki még továbbra is Jobbik szimpatizáns, azok többsége talán eléggé elkötelezett és 2026-ban is rájuk fog szavazni. Olyan okot, tevékenységet meg nem látok tőlük, meg olyan külső körülményt sem, ami miatt érdemben növelni tudnák a szavazóik számát. Tehát valahol 0,5–1% körül lesznek. De azon sem csodálkoznék túlságosan, ha 0,5% alá csúsznának, viszont egy picivel ennek kisebb esélyt adnék. Hogy 1% feletti eredményt érnek el, annak még kisebb esélyt adok. Ahhoz valami nagyon nagy borulás kellene (mondjuk valami olyan derülne ki Magyar Péterről, ami a Tisza kataklizmaszerű megszűnésével járna).

> Nem lenne szomorú, ha egyik napról a másikra teljesen megszűnne a nagy múltú Jobbik?

Nyilván ízlés, politikai értékrend kérdése, hogy valaki nagy múltúnak tartja-e a Jobbikot. De tény, hogy 2018-ban a listás szavazatok 19,06%-át sikerült megszerezniük, messze ők voltak a kormánypártok legesélyesebb kihívói.

De ez a múlt. Vona Gábor kilépett a pártból. (Sokak nem is annyira jobbikosok, mint inkább „vonagáboristák” voltak, az ő értékrendje, személyisége állította őket a Jobbik mellél.) Utána a párt kettészakadt, majd a maradék volt elnöke lépett ki és alapított új pártot. Aztán egy következő elnökválasztáson vitt el a vesztes elnökjelölt pár embert. A Jobbik 2018 óta kettéosztódással szaporodott. Nagyot rombolt a jobbikos identitáson, hogy 2022-ben csatlakozott az összefogáshoz, így kvázi szövetségese lett annak a DK-nak és annak a Gyurcsány Ferencnek, akivel szemben tulajdonképpen a Jobbik megszületett. Most lehet azon vitázni persze, hogy ez helyes/elfogadható/szükséges lépés volt-e vagy sem, de tény, hogy ez is sok korábbi jobbikos szavazóban keltett csalódást.

Sok helyen a helyi jobbik tagjai vagy átpártoltak a Mi Hazánkhoz, vagy – de jure vagy de facto – a Fideszhez, vagy önálló útra léptek.

Évek óta nem képes a Jobbik felkarolni és megfelelő hangerővel képviselni bármilyen olyan témát, ami ténylegesen foglalkoztatná az embereket. Persze nem is könnyű, hiszen a kormánymédia nyilván nem fog meghívni egy jobbikos képviselőt, politikust, a független média egy része inkább baloldalra húz, a másik fele meg az aktuálisan esélyes kihívót fogja meghívni, nekik szintén nem prioritás, hogy a Jobbiknak felületet nyújtsanak, amivel a párt szélesebb körökhöz el tudná juttatni az üzenetét. A közösségi médiát meg szintén nem tudják jól kihasználni.

A Jobbik elnökségének vagy az országgyűlési képviselőcsoportjának a tagjai – néhány kivételtől eltekintve – az emberek 95+n%-a számára ismeretlenek. A Jobbik elnöke jelenleg nem országgyűlési képviselő, korábban sem volt az, a neve pár éve még kvázi majd mindenkinek ismeretlen volt – pl. nincs a 2018-as választás országos listáján az első 50-ben, de a 2022-es közös listán az első 200-ban sem szerepel a neve –, és ez nem sokat javult azóta sem, hogy a párt elnökévé választották.

Az is elég nagy szeg volt a Jobbik koporsójába, hogy az 2024-es EP listán a listavezetőjük Róna Péter volt. És itt nem is Róna Péterrel van probléma. Jó, sokáig az LMP-hez volt közel, meg kapcsolatba került a második Gyurcsány-kormánnyal is, de hát az idők változnak, lehet azt mondani, hogy neki van egy pártpolitikán felül álló értékrendje, amit most a Jobbikra állva érzett képviselhetőnek. Szóval lehet őt szeretni, nem szeretni, de alapvetően mégsem vele van a gond. A gond az, hogy ő nem politikus, nem Jobbik-tagként vált a listavezetővé, nem ő kereste a Jobbikot, hanem fordítva, így a Jobbik szempontjából ő egy kívülről castingolt szereplő. A Jobbiknak castingolni kell az EP-listája listavezetőjét?! Nem talált a saját tagja között olyan személyt, akinek a neve a potenciális vagy elkötelezett Jobbik szavazók számára elég hívószó lenne? Ez azért erősen „szegénységi bizonyítvány” a párt számára.

Szóval fogadjuk el, hogy a Jobbiknak nagy múltja van, de évek óta nincs jelene, kvázi – pár lelkesebb tag gyenge próbálkozásaitól eltekintve – vegetál, jövőjét meg nem nagyon látom.

Hacsak nem történik valami drasztikus lépés – ami nem valószínű és aminek semmiféle nyomát nem is látni – a Jobbik szépen lassan elindul azon a úton, amin a szintén „nagy múlttal” rendelkező MDF vagy SZDSZ is elindult. Előbb nem kerülnek be a parlamentbe, aztán a következő választáson ugyan elindulnak, de nem érnek el érdemi eredményt, aztán már el sem indulnak, végül addig-addig olvadnak, és lesznek egyre ismeretlenebb figurák az elnökség tagjai, hogy mire megszűnnek, az már csak egy színes hír lesz az újságok végén, mert addigra már kevesen bánkódnak ezen, sokak meg inkább azon lepődnek majd meg, hogy egyáltalán még léteznek.

Már azt kérdésesnek látom, hogy tudnak-e pártlistát állítani? Ehhez az szükséges, hogy legalább hetvenegy egyéni választókerületben állítsanak jelöltet, és ezeknek legalább legalább tizennégy vármegyében és a fővárosban kell eloszlaniuk. Nem elég csak megnevezni jelöltet, azok számítanak, akik szavazólapra kerülnek, azaz, összegyűjtik a szükséges ajánlást.

Pártlista nélkül nem lehet százalékról beszélni, mert egyéni választókerületekben az kap mandátumot, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapja; értelmetlen a jelöltek szavazatainak arányait országosan összesíteni.

Az lehet céljuk, hogy állíthassanak pártlistát, és azzal legalább 1%-ot elérjenek, mert akkor a következő ciklusra részben az egyéni jelöltjeikre kapott szavazatok arányában, másrészt a pártlistára kapott szavazatok arányában, a következő ciklusra is kapnak állami párttámogatást. Egyéni jelölt mandátumszerzése eléggé lehetetlennek látszik; még 2018-ban, a csúcson is, csak 1 egyéni jelöltjük szerzett mandátumot.