Mit vártatok a rendszerváltástól?

Én pontosan tudtam, hogy az országnak vége. Hogy miért? Mert a történelem az élet tanítómestere. És a történelem már megtanította nekünk az államosításkor, hogy ha olyan kormány kerül hatalomra, amelyik egy bizonyos rétegnek kedvez, másik réteg(ek)nek meg nem, akkor idő kérdése és az egész országnak sem fog kedvezni. Az államosítás például a parasztsággal szúrt ki, hisz megfosztották őket tulajdonuktól és mehettek rabszolgának a TSZ-be. Csak idő kérdése volt, hogy a kommunista vezetés újabb rétegekkel szúrjon ki. Végül az egész ország elégedetlen lett a sorsával. Jó példa erre Románia. Meg is született akkoriban a vicces mondás, miszerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.

Aztán a rendszerváltás utáni kormányok megismételték a kommunsita rendszer hibáit, hogy bizonyos rétegekkel kiszúrtak, más rétegeknek meg kedveztek. Például az államosítás károsultjai gyakorlatilag nem lettek kárpótolva. Pont az a réteg, amelyik az erős gazdaság motorját képezte volna. De az olajszőkítőknek, korrupt politikusoknak meg az összeszerelő üzemeket ide telepítő gyarmatosítóknak meg kedveztek a rendszerváltás utáni kormányok. Úgy helyesebb mondani, hogy nem csak megismételték a kommunizmus hibáit, hanem felnagyítva követték el újra. Mára szintén eljutottunk oda, hogy az egész ország ismét vakarja a fejét, hogy vajon hova halad az ország lakosságának sorsa. A folytatást nem nehéz kitalálni.

Van is egy ide vonatkozó mondás, miszerint ha egy férfi kedves veled, de gorombán bánik a pincérrel, akkor az nem kedves ember. És hagyd ott, mert idő kérdése és te kerülsz sorra a gorombaságával és a falhoz fog vágni.