Egyetértesz azzal, hogy központi utasításra elveszik a telefont az iskolásoktól?

Most felnőttképzésre járok. Elvileg tőlünk is el kéne venni a telefont, de akkor kiürülne a tanterem.

Nem elvenni kéne a telefont, hanem megtanítani a használatát. Egy elképesztően hasznos eszköz, amivel elérhető az emberiség tudásának (és nemtudásának) a nagy része. A francia Emciklopédisták vajon mit szólnának, ha látnák ezt, valamint azt, hogy mennyire rosszul használjuk az összegyűlt felbecsülhetetlen mértékű tudásanyagot. A babonaság, butaság, agyatlanság sokkal gyorsabban terjed, mint a tudás.

Ebben az iskolának (bocsának a kormánynak, aki az iskolától megrendeli az oktatást) hatalmas felelőssége van. Valamelyik propaganda óra helyett lehetne tanítani telefon és Internet használatot. (tudom van erre a nevében reflektáló tantárgy, de az eredménye nem látszik)

#13 Nem engednek be, hiszen nincs hozzá képesítésem. Fura is lenne ha bárki vadidegent odaengednének tanítani, "mutassa csak meg" felkiáltással :D

A diákokat kellene megkérdezni hogy milyen javaslataik vannak. Nálunk volt pl. diákönkormányzat, akiknek mi felvetettünk sokmindent, az osztályfőnökünk is támogatta sok ötletünket, de szinte semmi nem lett megvalósítva belőle, mert a vezetőség minden ötletet a szőnyeg alá söpört azzal a mentalitással hogy "eddig is így működött".

De ha már ötletek, pl. ki lehetne építeni személyes kapcsolatokat a diákokkal. Ha a tanár nem egy tárgyként, nem egy nyűgként, gondként, nem egy rossz gyerekként kezeli a diákokat hanem partnerként, sokkal könnyebb lesz a közös munka. Nekünk voltak olyan tanáraink, akik beszélgettek a diákokkal. Szünetben lehetett tőlük kérdezni személyes dolgokról is, mindenben segítettek, mindig ott voltak és támogattak bennünket. Sőt, a saját életükről is meséltek, tudtuk a matek tanárunkról hogy hogy hívják a gyerekeit, elmesélte óra elején vagy szünetben hogy hol voltak kirándulni, és volt az év utolsó heteiben egy óra, amikor összeültünk egy nagy körbe, közénk ült a tanár is, és az eltelt évről beszélgettünk. És az ilyen tanárok óráin bizony figyeltünk is, én is figyeltem, és megfogadtam a tanácsait is, mert a tanárban is egy olyan embert láttam, mint az osztálytársaimban. Tiszteltük és szerettük az ilyen oktatókat. Volt egy földrajztanárom, aki egy idős bácsi volt, sok akkori tanárunkat is tanította még, hosszú, őszülő szakálla volt, az a tipikus öreg tudósember külső. Minden órán elmondott legalább egy viccet, és sokszor a tananyaghoz kapcsolódó történeteket is mesélt. Ilyen rövid 2 perces, humoros dolgokat, amolyan tanulságos meséket. Sokszor odaült közénk egy üres padra, és úgy beszélt. Neki sem zavartuk az óráját soha, pedig a földrajz aztán engem sem érdekelt különösebben. Egyszer az ajtóban egy osztálytársunk bement előtte és egy másik tanárnő előtt az ajtón, utána 10 perces kiselőadást tartott az illemszabályokról a következő földrajz órán. Emlékszek hogy elmondta kinek illik először köszönni, először kezet nyújtani, bemutatkozni, stb. Földrajzórán, nem illemórán és nem is volt az osztályfőnökünk. De foglalkozott velünk, beszélt velünk az óráján kívüli dolgokról. Ezek azok a mozzanatok, amik a diákok szemében egy picit felemelik az oktatót, ezeket a tanárokat tiszteltük és szerettük és meg is bíztunk bennük. Nagyon ritkán zavartuk az órájukat, és ha mégis, első szólásra figyelt újra mindenki.

A rossz tanár nem ilyen, a rossz tanár leadja a száraz anyagot, és megy a dolgára. Ha a diákot nem érdekli a tananyag, nyilván nem fog figyelni, hiszen tudja, hogy más nem fog történni az órán. A biológia tanáraim is jó példák, első biosztanárnak egy huszonéves csajt kaptunk, Zsófiának hívták. Mi voltunk az első osztálya, előttünk diplomázott le. Sokszor közöttünk járkált és úgy beszélt hozzánk. Amikor feleltünk, mindig valamilyen játékkal döntöttük el hogy ki megy ki. Volt hogy hozott dobókockákat és az felelt aki először 6-ost dobott. Emlékszem a szív részeit egy kapcsolási rajzhoz hasonlította, ez nagyon megmaradt bennem, ötösre is feleltem a témából. Videókat is néztünk órán, biztos ismeritek a Zállatorvos csatornáját, az ő evolúciós sorozatát is megnéztük órákon, az is ilyen humoros ismeretterjesztő sorozat. Sajnos egy év után ott is hagyta az iskolát, állítólag elment magánba. Utána kaptunk egy kiégett biosztanárt, aki sosem mozdult el a tábla elől, azt sem tudta hol kell hangosítani az érintős táblán ha valami videót akart mutatni, sosem hozott semmilyen játékot, nem mutatott semmi érdekeset. Még a dolgozatokat sem volt képes időben kijavítani. Az ő óráján hátul ültünk a haverjaimmal és amőbáztunk végig, megvan még a füzet féloldalas ikszelgetésekkel. Zsófia óráin pedig a harmadik padban ültem és figyeltem. Hiába ment el egy év után, az érettségi bankettre is meghívtuk, mert az egész osztály imádta. Mert ilyen egy jó tanár, foglalkozik a diákokkal, érdekességeket mutat nekik, leköti a figyelmüket, játékosan tanít, meghallgatja őket, figyel rájuk. Egy rossz tanár pedig látványosan nem ért semmihez, nem foglalkozik a diákjaval, nem próbálja érdekessé tenni az óráit és meg sem hallgatja hogy a diákjainak milyen óra tetszene jobban.

Én ezeket nagyon szívesen elmondanám minden tanárnak minden iskolában, és volt olyan tanárom akivel lehetett is erről beszélni. A történelem tanárom (őt Anikónak hívták) pl. rettentően rossz tanár volt, de emberileg szerettük, amúgy aranyos volt. Többször volt hogy konkrétan tanácsokat adtunk neki, hogyan tegye érdekesebbé az órákat, mert volt annyi esze hogy megkérdezett bennünket.

De szerintem te is tudod, hogy nem olyan egyszerű az illetékeseknek tanácsokat osztogatni, mert befogott fülekre talál. De hidd el, szívesen segítenék az oktatóknak jobb órákat tartani, mert tudom milyen a másik oldalon lenni. Egyetemen segítettem oktatónak is órát tartani, így azzal is tisztában vagyok hogy milyen azon az oldalon, és nagyon jól tudom hogy az sem könnyű. Persze egy egyetemi hallgató már máshogy működik mint egy gimis vagy általános iskolás diák, és mindegyik rétegnek megvannak a maga kihívásai. Az egyetemi oktató aki mellett voltam pl. szerencsére szintén egy szuper tanár volt, de képzeld neki is elmondtam az ötleteimet az óráinak egyes részeiről. Nem idegen tőlem sem a segítés, sem az ötleteim elmondása, így ha tudsz olyan lehetőséget, ahol az oktatók valóban nyitottak az ilyen jellegű információk, ötletek befogadására, akkor szívesen elmondom a véleményemet nekik. A baj az, hogy sajnos nincs sok az ilyen oktatóból.