Meghalt Potápi Árpád János. Mi várható ezután a politikában?

Politikai munkássága számomra nagyon antipatikus volt, de mint embert nem ismerem és nincs is vele semmi bajom. Tragikus hirtelenséggel és elég fiatalon halt meg, ezért csak annyit tudok hozzáfűzni: béke poraira!

Van az a pont - a haláleset szerintem ilyen! - amikor minden oldalon abba kell hagyni a sárdobálást és megadni a tiszteletet a halottnak - vagy hagyni békében ("halottról jót vagy semmit" - mondták a régiek).

Ha egy fideszes halálán "örömködünk", mi is olyanná válunk mint ők, amikor szegény Karsai Dániel szenvedésein szórakoztak, az öngyilkosságot javasolták neki, vagy éppen Kövér László, aki a halál kultúrájának és szégyenletesnek nevezte, hogy felálltak a tiszteletére a parlamentben.

Nem kellene az ellenzéki oldalnak a fidesz erkölcsi színvonalára lezülleni. Ha jót nem tudunk, ne mondjunk inkább semmit!

# 2-es, a kegyelet nem álszenteskedés - hanem annak a felismerése és tiszteletben tartása, hogy minden halottat gyászol valaki!

Ráadásul egy a politikus, más a magánember. Meghalni pedig mind egyedül halunk meg, magánemberként, ugyanúgy, ahogy egyedül születtünk.

Ő is valakinek a férje, valakinek az apukája, valakinek a gyermeke volt. A gyászolókat tiszteled meg azzal, hogy holtában nem minősíted, legalábbis nem a halála utáni gyász időszakában. A politikai pályájáról elmondható, persze, hogy egy elnyomó rezsim kiszolgálója volt - de mint embert, mint halottat, Isten nyugtassa békében!