A Kádár rendszerben milyen volt egyetemistának lenni?

Én már csak a végébe kóstoltam bele: 1987-ben vettek fel a JATE-ra, de 88-ig még előfelvételisként katonáskodtam egy évet. A kádári években ez mintegy keretezte az egyetemi éveket a fiúknál: előtte egy év, utána fél év. A "gólyatábor" emiatt nem jött szóba, szerintem nem is szerveztek.

A kollégium 600Ft volt, de volt ösztöndíj, három elemű: alanyi jogon járó, szociális és tanulmányi. Az alanyi jogon járóból ki lehetett fizetni a koleszt meg az összvonalas diákbérletet.

Egy része étkezési utalányban járt, amit a szocialista nagyvállalat a Szegedi Vendéglátóipari Vállalat bármelyik menzáján, éttermében vagy talponállójában be lehetett váltani városszerte. Ha hónap közben nem költöttünk sokat belőle (pl. a koleszban főztünk) akkor hó végén elmehettünk étterembe is, ami nekem újdonság volt, mert szegények voltunk, a családdal soha nem voltunk étteremben előtte.

Az oktatás kemény volt, másoddiplomás élményeim alapján jóval komolyabb, mint ma. Nem volt kreditrendszer meg kurzusfelvétel: megkaptad előre az öt éves kurzusrácsot meg az adott félév órarendjét. Jó tanáraink voltak - de a rendszerváltás után sok professzor elment külföldre vendégprofesszornak, akkor kezdődött, hogy tanársegédek meg demonstrátorok tartották a gyakorlatokat, adjunktusok az előadásokat. Nem mindenből, de korábban ez elképzelhetetlen lett volna.

Ideológia nem volt, csak a filozófia tárgyon belül, amiből szigorlatozni is kellett 3 félév után, és valójában a marxizmus-leninizmus tanszéken volt, magát a filozófiát feladták házi feladatnak. A KISZ a későbbi HÖK-höz hasonló képződmény volt, ideológiával nem foglalkozott csak hallgatói érdekképviselettel, buliszervezéssel meg azt hiszem voltak ilyen "meghívjuk a Kérit beszélgetni" típusú aktuálpolitikai dolgok is, csak akkoriban egyáltalán nem érdekelt.