A szocializmusban miért ment szinte minden dolog időpontkérés nélkül?

Akkoriban az emberek akkor mentek orvoshoz, ha tényleg bajuk volt, nem pedig minden tüsszentésnél rohantak oda.

A fogorvoshoz is akkor ment valaki, ha volt rossz foga, azért nem, mert nem elég fehér, vagy hasonló.

Feketén-fehéren a tényeket mondom, bármilyen irányú torzítás nélkül.

A fogorvosnál nem kellett időpont, de órákat vártam mindig. Alapvetően akkor is jártak az emberek magán fogorvoshoz, sokszor pont azért, mert dolgozó, családos embereknek nem volt idejük egész délutánokat ott ülni a rendelőben. Ugyanakkor sokkal kevesebbet jártak az emberek háziorvoshoz is (akkor körzeti orvosnak nevezték) és fogorvoshoz is. Egyrészt a fogaikkal kevésbé törődtek. Szerintem pl. tizedannyi fogszabályozós gyerek volt az 1970-es években, mint ma. Az idősek meg elvoltak a lassan tönkre menő fogaikkal, majd kivehető protézist kezdtek használni - amivel soha többé nem kellett fogorvoshoz járniuk. Ma a fogakat igyekeznek megmenteni, vagyis a tömött fogat újra tömik nagyobb töméssel, aztán ha lejjebb van a baj, kap gyökértömést, aztán tesznek rá koronát stb. Régen amikor a tömés alatt elkezdett fájni, jobb híján kihúzták. Így hamarabb eljutottak az emberek a kivehető fogsor egyszerű, de csöppet sem ideális állapotába. :-)

A háziorvoshoz meg azért jártak kevesebbet, mert sokkal kevesebb ember szedett állandóan gyógyszert. Az idősek sem. Ui. ma a háziorvos munkájának fő része abból áll, hogy a rendszeresen gyógyszert szedők (sokszor nem is idősek!) részére felírja a következő adagot, netán meg is vizsgálja őket, ill. a dolgozók részére igazolja a táppénzt. Régen csak a táppénzes emberek vitték el az idejét, az is sokkal kisebb bürokráciával járt.

Érdekességképpen megemlítem, hogy régen a mentőt se nagyon hívták ki rosszullétekhez. Valahogy nem lettek rosszul az emberek, no meg telefon is sokkal kevesebb volt. A mentők alapvetően balesetekhez vonultak ki (nemcsak közlekedésiekre, hanem pl. háztartásiakra is gondolok). Ne feledjük, hogy az 1970-es, '80-as években azok voltak idősek, akik még felnőtt fejjel megélték a II. világháborút, netán harcoltak is benne. Ők keményebbek voltak, nem panaszkodtak, nem mentek minden bajukkal orvoshoz.

Benne van mindebben persze az is, hogy az orvostudomány lehetőségei sokkal korlátozottabbak voltak. Akkor az emberek tudomásul vették, hogy ha megöregedtek, jönnek a betegségek és a halál.

Kádár idején az egészségügyi rendszer magasabb szinten volt, több orvos volt.

Jelenleg csak a házi orvosok esetén hiányzik több ezer.

Mondjuk a háziorvosnak tényleg nem dolga kijárni a betegekhez. Aki járóképes, menjen be, aki nem, ahhoz tényleg mentőt kell hívni.

Az előző háziorvos szerintem azért ment ki, mert a betegek honorálták neki. Ma már ez bűncselekmény, ezért nem is megy ki az utódja.