A Kádár rendszerben kevesebb volt a bűnözés Magyarországon, mint most?

#10-nek:

Előre kell bocsájtanom hogy a '90-es, és 2000-es években elég komoly bűnözői múltra tettem szert, tehát nem csak okoskodom.

Ha azt alapigazságnak tartják a kriminalisztikában amit leírtál, az csak a kriminológusok ostobaságának tanúbizonysága. Mint a legtöbb ember, magukból kiindulva intelligenciát, és mérlegelést feltételeznek egy bűnözői életvitelt folytató egyénről. Ami hatalmas hiba.

Ilyen körökbe, ha elterjedne akár csak egy pletyka arról, hogy van nálad mondjuk egy milla készpénz, komoly veszélyben érezhetnéd magad. A bűnözők nagy része igen ostoba, és nem igazán szokták mérlegelni a lehetséges következményeket. Ők csak az egymillió forintot "látják", ami esetleg könnyedén megszerezhető tőled. Betör vagy betörnek hozzád mondjuk éjszaka, hogy ellopják a pénzed. Ezek az esetek szoktak átfordulni rabló-gyilkosságba.

Szerinted, amikor a betörést elhatározzák, nem kerül szóba hogy mi történjen ha esetleg felébredsz, vagy hazatérsz?

Ezt a hozzáállást egy dolog képes felülírni és meggondolásra késztetni. Az extrém súlyos büntetés lehetősége.

A bűnözők legtöbbje általában meg van győződve a saját tökéletességéről, amit ő talál ki, azzal biztos hogy nem fognak lebukni. És pontosan azért buknak le, mert képtelenek a kockázati tényezőket számba venni. Tehát olyan emberekről feltételezik a kockázatok pontos felmérését, és ezáltal a visszatartó erőt, akik pont azért kerülnek állandóan sittre, mert képtelenek helyesen mérlegelni! 🤣

Totális önellentmondás. Ilyen az, amikor a "szakemberek" íróasztal mögül mondják a tutit.

DK-s

Oké, te nyilván jobban tudod...

#13-nak:

Mondok egy példát.

Betörnek mondjuk egy 80 éves öregasszonyhoz, szó szerint agyonverik, és elvisznek pár ezer forintot. Te tudod hogy ez hogy történhetett meg? Mert egy átlagembernek szürreálisnak tűnhet. Én ismerem a hátteret is, mert tanúja voltam nem egy olyan esetnek, amik ugyanilyen ostoba bűncselekményhez vezettek. Én magam ilyenben soha nem vettem részt, annál azért több eszem van.

Nincs lóvé, és valamelyik elkezdi törni a buksiját valami könnyű balhén, ami azért hoz is a konyhára. Tehát a lebukási kockázatot csak annyiban mérlegelik, hogy megéri -e? Semmi több. Van az a pénz, amiért bármi kockázat megéri ezekben a körökben.

Visszatérve az öregasszonyhoz: az ötletgazda kigondolja hogy az öregasszony védtelen, könnyű célpont. Majd elkezdi először saját magát győzködni, lehetőleg hitelesen, hogy az öregasszonynak jó kis nyugdíja van, amúgy sem költ semmire, készpénzzel fizet mindenhol, tehát rengeteg pénze lehet otthon! Ezután már beképzeli magának hogy ez így is van, és elkezd valakit győzködni, hogy törjenek be, és lopják el a pénzét. Amúgy is süket mint az ágyú (ami persze nem feltétlen igaz).

Tudom hogy ez a logika teljes faxság, de sajnos ezeknek a köröknek eddig terjed az intelligenciája. Amit nem tudnak, azt kikövetkeztetik a "hat elemis" tévedhetetlen logikával! 🤣

DK-s

Oké, de ez mennyiben cáfolja azt amit írtam?

Sőt, ez pont azt támasztja alá amit írta! A lebukási kockázat a lényeg, nem a büntetési tétel. Ha azt látja, hogy az összes ismerőse lebukott az elmúlt években, aki magányos öregasszonyokat rabolt ki, ő is más balhét tervel ki.

Könnyen ellenőrizni lehet amit írtam: a halálbüntetés eltörlését követően - amit csak életellenes ügyekben szabtak ki akkor már évtizedek óta -, nem nőtt, hanem csökkent az életellenes bűncselekmények száma, párhuzamosan azzal, ahogy nőtt az ilyen ügyekben a felderítettségi mutató.

#16-nak:

Így van.

Soha nem foglalkoztak azzal, hogy mi lesz ha lebuknak, mert az "prikezsia" vagyis balszerencsét hoz. Csakhogy én nem vagyok babonás. 🤣

Sajnos egy idő után engem már nem tartottak hülyének, mert qrva sok mindenhez értek, és olyasmiket is megcsináltam amiket általában álmukban sem mertek volna megpróbálni. Azért mondom hogy "sajnos", mert egy idő után már mindenféle veréb, kocsifeltörő szintű pitiáner is velem akarta az évszázad balhéját megcsinálni. Pfff ....

De azért is "sajnos", mert túl komoly emberek, nekem túl komoly balhékkal akartak megbízni. Alapból nem vállaltam ilyent. Hiába lett volna meg minden, vagyis lopott kocsi, infók, "segédeszközök", én mérlegeltem.

Egy, a mi szintünk alatt lévő pitiáner bármikor, azonnal bevállalta volna. Csakhogy azok nem tudták volna megcsinálni, a butaságuk és fegyelmezetlenségük folytán.

#15-nek:

Nem érted.

Nem azt mérlegeli hogy a tapasztalatok alapján éri -e meg, hanem azt, hogy a várható zsákmány függvényében megéri -e?

És ha a várható zsákmány kicsi is lehet, akkor meggyőzi magát arról hogy az biztos hogy nagy lesz, tehát megéri kockáztatni.

Tegyük fel, hogy a tapasztalatok alapján úgy ítélné meg, hogy nem érdemes öregasszonyt ölni a nyugdíjáért. Akiről közben megtudná, hogy jelentős készpénzt vett fel a bankban, amit hazavitt.

Már indulna is a lóvéért.

Mert MEGÉRI.

DK-s

Az a gond, hogy te következetesen csak a primitív elkövetőkre hivatkozva érvelsz, miközben magad egy "okos bűnözőnek" akarod beállítani.

Részemről a téma lezárva.

#18-nak:

Ezért érvelek leginkább a primitív bűnözőkkel, mert a bűnözők többsége primitív. Főleg azok, akikkel szemben felhoztam a halálbüntetést, mint visszatartó erőt. Mivel az eredeti "ütközésünk" ennek kapcsán történt.

"Régi alapigazság a kriminalisztikában, hogy nem a büntetés mértéke, hanem a lebukás esélye a visszatartó erő."

Ezt a "csatát" egyenlőre vesztésre állod, mert mint ahogy te magad is elismerted, ÉRVELEK. És mivel én magam is több mint egy évtizedig voltam ebben a szubkultúrában, így tapasztalati ismereteim is vannak.

És nem akarom magam okos bűnözőnek beállítani, mert nem voltam az, bár ez megint csak nézőpont kérdése. Ha tisztességes ember szemszögéből nézzük, amilyen te is vagy valszeg, akkor nem voltam okos.

Viszont bűnözői szempontból "középpályás" voltam, aki sokkal többre is hivatott lehetett volna. De idővel belefáradtam a hülyeségekbe. Talán a "kiégés" lehet a helyes kifejezés. Nem tartottam a lebukástól, mert akkor mi lett volna? Megint megyek a sittre? Jujj, de megijedtem! 🤣

És emberként eléggé okos vagyok, és ezt minden beképzeltség nélkül mondhatom. Szoktam mondani hogy én annyit "éltem" eddig, amihez másnak három élet is kevés lenne. Voltam én már minden, csak akasztott ember nem.