Hogyan lehetne azt kikerülni, hogy egy párt 2/3-adot kapjon?

Lehet olyan választási rendszer, ami teljesen arányos. Ha a választók 38%-a szavaz egy adott pártra – vagy annak jelöltjére – akkor az adott párt adja a képviselők kb. 38%-át.

Lehet olyan választási rendszer, amiben a győztes mindent visz. Főleg ott valósul meg leginkább, ahol valamiféle elnöki rendszer van, erős elnöki jogosítványokkal. (Amúgy ennek is van előnye pl. ott, ahol a politika háromosztatú, a három tömb nem igazán tud/akar egymással koalíciót kötni, de egyik sem tud abszolút többséget szerezni.)

A mi rendszerünk a kettő között van. (Hogy most személyes véleményem szerint nem jól súlyozva az egy dolog, hiszen a személyes véleményem a kérdés szempontjából lényegtelen.) Az egyéni választókerületekben a győztes mindent visz elve érvényesül, a listás szavazatoknál meg az arányosság, amin persze némileg torzítanak a kompenzációk.

Tegyük fel – most Magyarország aktuális pártjaitól eltekintve, de a mi választási rendszerünkben – négy nagyobb párt van 45–30–15–10%-os támogatottsága.

Ha a választókerületek 80%-ban a legerősebb párt győz, akkor ők adnak a 106 egyéni képviselőből 85-öt. A 93 listás képviselőből meg ők adják ennek a 45%-át, azaz 42-t. Az összesen 127 képviselő a 199-ből, ami a képviselők kb. 64%-a. Már majdnem 2/3. Ezen pluszban még torzítanak a különböző kompenzációk.

~ ~ ~

Tehát hogy nem lesz egy relatív többségből 2/3?

1. A győztesnek kevesebb listán bekerülő képviselője lesz. Ez viszonylag egyszerű eset, ez több párt, és ehhez képest kisebb abszolút támogatottság esetén valósulna meg. Mondjuk ha 5 párt van és a támogatottságuk 30-25–20–15–10%.

2 . A győztesnek kevesebb választókerületben megválasztott képviselője lesz. Ez többféle módon megvalósulhat, pl. ha területileg az ország megosztottabb, pl. az ország jelentősebb részén nem annak a pártnak a legnagyobb a támogatottsága, akinek országosan. Így a választókerületek jóval több, mint 20%-ban nem a legerősebb párt nyerne és adna képviselőt. A másik mód, ha az ellenzéki pártok összefognak, közös jelöltet állítanak, vagy visszalépnek a legnagyobb esélyű ellenzéki jelölt javára. Ugyan a támogatottságokat nem lehet összeadni, de a 30+15+10=55%-nyi választóból ha sikerül 45%-nyit rábírni, hogy az egyetlen ellenzéki jelöltre szavazzon, akkor ez elérhető és így bár egy ellenzéki összefogás nyerni fog 2/3-nyi képviselőt, de az több párt között oszlik meg. Meg olyan lehetőség is van, hogy az országosan a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt helyileg pocsék képviselőjelölteteket talál, akit a saját támogatójuk nem szavaz meg, sőt akár az ellenfelére szavaz.

3. Logikusan végiggondolva – függetlenül az üléspontomtól – ezen kívül nagyon nincs más mód, nyilván azon túl, hogy esetleg változtatunk a választási rendszerünkön.

Ha az ország jelentős területén hasonló a pártok támogatása és ha a képviselők kb. fele listán, a másik fele egyéni képviselőként jut be, és ha az egyéni választókerületekben sokaknál a párthűség és nem az adott jelölt személye a döntő, akkor speciális helyzet kell ahhoz, hogy egy relatív többség ne 2/3-os többséget okozzon végül az országgyűlésben.

Pont ezért van az, hogy az új rendszerben az ellenzéki pártok kb. kétféle utat próbáltak járni, vagy relatív többséget próbálnak szerezni, mint pl. anno a Jobbik, vagy most a Tisza, vagy az összefogást, kölcsönös visszalépéseket szorgalmazza.

Az előbbivel az a gond, hogy ha egy ellenzéki párt átveszi a vezetést és relatív többségbe kerül – azaz innentől nem ellenzéki, hanem kormánypárt lesz –, onnan nagyon közel van az, hogy neki is 2/3-a lesz. Onnan meg már nem nagyon lesz ő sem érdekelt a választási rendszer megváltoztatásban. Persze ez nem feltétlenül baj a 2/3 sem, ha amúgy az adott párt és annak képviselői az ország érdekét szem előtt tartva kormányoznak, ne adj isten ha még nem is szorulnának rá, kötnek koalíciót, illetve méltányosan járnak el az ellenzék – az ellenzéki pártok és/vagy ellenzéki szavazók – követeléseivel, igényeivel szemben. De sajnos a pártokban magukban az ilyen szemléletű emberek árnyékban maradnak, és azok érvényesülnek a pártokban is inkább, akik hajlamosak könyökölni, a maguk érdekét másoké elé helyezni, így nyilván képviselőként is ezt fogják tenni az ország kárára.

Az utóbbival – az összefogással – meg az a gond, hogy egyrészt az ellenzéki szavazatok nem adhatók össze, így az összefogás, kölcsönös visszalépés akkor sem biztosíték a győzelemre egy adott választókerületben, ha amúgy a legnagyobb pártnak csak relatív és nem abszolút többsége van. Illetve az összefogásban nem részvevő kisebb pártok konkurens jelöltjei szintén csökkentik az adott választókerület megnyerésének az esélyét.

A fidesz a szavazásra jogosultak 30 százalékának szavazatával csinál parlamenti kétharmadot.

Mondjuk ha az ellenzék tudna egy vállalható alternativát kínálni a maradék 70 százalék szavazónak akkor máris megváltozna a parlamenti arány.

Ezt már többször leírtam, de mély hallgatás a válasz az ellenzéki oldalról.

Nem a fideszt kell okolni a jelenlegi helyzet miatt hanem önkritikát kellene gyakorolni és elzavarni a sok balf.sz ellenzéki politikust a p.csába.

> A fidesz a szavazásra jogosultak 30 százalékának szavazatával csinál parlamenti kétharmadot.

Ebben van egy csipetnyi ferdítés. A választáson a választásra jogosultak 69,59%-a jelent meg. Aki nem jelent meg, az elfogadta, hogy a választás eredménye az lesz, ami ennek a 69,59%-nak a választása eredményül ad. Kicsit olyan, mintha az az otthon maradt 30,41% implicit módon azt a 69,59%-ot választotta volna meg döntéshozónak. Amúgy vagy azért maradtak ők otthon, mert tetszik neki így és úgy gondolják, hogy nélkülük is így marad. Vagy mert másra számítottak. Vagy mert nem érdekli őket. Vagy mert mást akarnának, de nem látják esélyét. Mindenesetre nem ad objektíven helyes képet a kormánypárti szavazók számát a választásra jogosultak számához arányosítani.

Objektívebb kép, hogy a választáson megjelentek 54%-ának a szavazatával van a kormánynak 2/3-a. De volt ennél aránytalanabb helyzet is, 2014-ben a választáson megjelentek 45%-ának a szavazatával is megvolt a 2/3.

(És amúgy ez adódik a kevert rendszerből. 45%-os támogatottságnál egy arányos rendszer 45%-nyi képviselőt jelent. Egy „a győztes mindent visz” jellegű rendszerben a teljes hatalmat, azaz 100%-ot. A mi kevert rendszerünkben a kettő között, 45%-nál jóval több az a 2/3, de csak 2/3 és nem 100%. Az más tészta – amit már nem csak a választás határoz meg –, hogy a 2/3-os többség de facto teljes hatalmat jelent a mi jelenlegi rendszerünkben, hiszen nincs olyan döntés, ami 2/3-os többségénél nagyobb támogatottságot vagy cizelláltabb feltételt igényel, mint pl. amit a #10-es válaszoló pedzegetett.)

"Mindenesetre nem ad objektíven helyes képet a kormánypárti szavazók számát a választásra jogosultak számához arányosítani."

Az ellenzéki pártoknak nyitott a pálya hogy olyan politikai programot hirdessenek amely megfelel a nem fidesz szavazóknak.

Minden egyes nem fidesz szavazó potenciális szavazója lehet az ellenzéknek.

A lehetőség adott. Miért ne számoljunk az összes olyan szavazóval aki nem szimpatizál a fidesszel ?

Én azt mondom hogy az ellenzék potenciális szavazóbázisa a szavazásra jogosult polgárok 70 százaléka.

Ebből nem képesek megszólítani még annyi embert sem hogy megtörjék a fidesz parlamenti kétharmadot. Szégyen az ellenzékre nézve.

Minden választás után eljátsszuk ezt a szókaratét. Minek?

Mondjuk az adott választáson indul három párt. Az emberek 60%-a elmegy szavazni. Az Alma Párt megkapja a szavazatok 50,01%-át, a Barack Párt a kb. 30%-át, a Citrom Párt meg a kb. 20%-át.

Jön az almapárti és elmondja, hogy a többség rájuk szavazott.

Jön a barackpárti meg a citrompárti és elmondja, hogy lám, a szavazók 70%-a nem az Alma Pártra szavazott, nem kér az Alma Pártból. (Az otthon maradtak nyilván azért maradtak otthon, mert nem kérnek az Alma Pártból.)

Jön újra az almapárti és elmondja, hogy a Barack Pártra meg az emberek 82%-a nem szavazott, nyilván azért, mert nem kér belőlük. (Az otthon maradtak nyilván azért maradtak otthon, mert nem érezték, hogy bármin is változtatni kellene, elégedettek az Alma Párttal.)

Végül jön a betiltott/megszűnt/még nem induló Dinnye Párt szimpatizánsa, aki elmondja, hogy bár a Dinnye Párt nem indult, de ha indult volna, akkor az a 40% otthon maradt is látott volna alternatívát, és a Dinnye Párt nyerte volna a választást.

Mindenki úgy fordítja az „aki nincs velünk az ellenünk” és az „aki nincs ellenünk az velünk” nézőpontot, amiből a saját nézőpontja pozitívabban jön ki. Mire jó ez? A választás módja ismert, aki választ, az választ. Aki nem választ, az elfogadja azok döntését, akik viszont igen. A választás eredménye nem lesz ettől másabb. Akkor mire jó a nem választók ide vagy oda sorolgatása, mikor a nem választók pont hogy nem soroltak sehova. Sokan sokféle okból, és valójában nem tudjuk felmérni, hogy ezek közül hányan az egyik és hányan a másik okból.

Más választási rendszerekben vannak különböző biztosítékok arra, hogy ne, vagy csak nehezen alakulhasson ki autokratikus rendszer. Mert a 2/3 lényegét tekintve az.

Például átvehetnénk, hogy egy elnök csak 2 ciklust tölthessen ki.

Akik annak idején kitalálták ezt a korlátozást, azok jól látták, hogy egy idő után a nép elkezd valakit piedesztálra emelni (létrejön a nép egy részében a feltétel nélküli rajongás iránta) és az a személy attól kezdve már azt csinál, amit akar.

A régiek azt is jól megsejtették, hogy ha valaki sokáig van hatalomban, annak óhatatlanul torzul a személyisége és nem a jó irányba.

Egyeseknek már az első ciklusuk után is elindul a torzulás, vagy már eleve megvan, de legalább nem tudják 8 évnél tovább kiélni magukat.

Ezzel 8 évenként le lenne vágva egy esetlegesen kiépülő autokratikus rendszer feje.