A magyar ember miért tolerálja még akkor is a kapzsiságot, ha ő az áldozat?

"Amit te itt bemutatsz az tökéletes példája a kapitalista gondolkodásmódnak és még csak nem is érted, hogy hogyan lehet másképp gondolkodni. A lakástulajdonosok rendszerint nem arról híresek, hogy a megélhetési minimumra kell nekik a beszedett összeg, a bérlőkkel viszont elég gyakran előfordul, hogy az utolsó fillérjük is a lakásra megy. És te alapvető, természetes emberi tulajdonságnak tartod, hogy az előbbi személy a lehető legtöbbet akarja legombolni az utóbbi személyről, és ha mégse ezt teszi az számodra teljesen megmagyarázhatatlan jelenség."

Szerintem ez az egész nem az ő kapzsiságukról szól, hanem a te irigységedről.

Ha neked lenne kiadó lakásod, nyilván te sem jótékonykodnál vele, hanem bevételre akarnál szert tenni. Ráadásul az is benne van, hogy ha túl keveset kér, akkor mindenféle emberek is jelentkeznek majd a hirdetésre, ha viszont többet, akkor más társadalmi rétegből származók inkább, akikkel várhatóan kevesebb lesz a gondja, kevésbé fogják a lakást lelakni, könnyebben szót lehet majd érteni velük, stb. Ez sem kapzsiság, hanem csak a saját életük nem megnehezítése.

Miért nem csak addig nyújtózkodsz, ameddig a takaród ér?

Tanultam némi gazdaságtant, és van némi józan paraszti eszem, úgyhogy különbséget tudok tenni jótékonykodás meg befektetések között. Az utóbbiból az ember anyagi hasznot akar látni, és szerintem ebben nincs semmi csodálkoznivaló. Egyébként nehogy azt hidd, hogy én az a kategória vagyok, aki lakásokat ad ki, és gusztustalanul gazdagra keresi magát. Egyszerűen csak meg tudok elégedni annyival, amennyi nekem jut.

Most itt arról van szó, hogy felvették a gyerekedet egyetemre és túl drágák az albérletek? Vagy miről jutott eszedbe a kérdés?

"szeretnék egy jobb világban élni, de elég nehéz ezt 9 millió olyan ember környezetében megtenni"

Ha nem tetszik neked ez a 9 millió, választhatsz másik 185 milliót is, vagy ahányat csak akarsz.