Hogy tudnak ezeke a fizetett propagandisták, megafonosok, MTV-ben, TV2-nél dolgozók tükörbe nézni?

Nem hiszem, hogy csak és kizárólag a pénzért csinálják. Lehet, hogy van egy pár ilyen, de a nagy többség biztos, hogy valamilyen szinten hisz is abban, amit csinál. A pénz esetleg abban segít, hogy szemet hunyjon olyan dolgok felett, ami egyébként nem tartana elfogadhatónak. De olyan is van, akinél még erre sincs szükség, mert a cél szentesíti az eszközt alapon bármit elfogadhatónak tart. De ez csak akkor működik, ha meg van arról győződve, hogy a cél jó. Az ember nem képes egy általa rossznak vagy gonosznak tartott cél érdekében küzdeni.

Propagnadistákat ugyan nem ismerek személyesen, de elég jól ismerem a jobboldali szavazóközönséget, értem a gondolkodásukat. Egy jól felépített narratívában élnek, amit kívülről jövő érvekkel, vagy akár tényekkel nem lehet megingatni. Tudom, én is ebben éltem. Ahhoz, hogy megkérdőjeleződjön a narratíva, ki kell tekinteni a buborékból, bele kell nézni akár más buborékokba, akár csak a buborékunkon kívüli világba, mert azért ilyen is van. És ha eleget nézelődött az ember, előbb-utóbb rájön, hogy eddig a saját gondolkodását zárta határok közé és elkezd kimászni a buborékból. Másként nem megy ez, mert ami kívülről jön, azzal szemben mindig a hárítás a reakció, tehát a változás csak belülről indulhat meg. De akit a környezete (családja, baráti köre, munkatársai) benne tart egy narratívában, ráadásul az egzisztenciája is ehhez kötődik, azt aligha lehet megingatni.

Szóval, a kérdésre válaszolva, én biztos vagyok abban, hogy egy részük a tükörben egy jó ügyért harcoló, tehetséges és bátor, soha meg nem alkuvó embert lát. Egy részük pedig egy alapvetően jó ügyet szolgáló, de időnként kompromisszumokra, vagy akár megalkuvásra kényszerülő embert, aki viszont ezt úgy oldja fel magában, hogy ha az ember jó akar keresni, valamilyen megalkuvásra úgyis rákényszerül.