A rendszerváltás előtt milyen hátrány érte azokat, akik jártak templomba?

"Nem szabadott keresztelőt, egyházi esküvőt, temetést tartani?"

Dehogynem, lehetett mindent. Nem különösebben foglalkoztak vele.

Attól függ, mikor...

A Kádári rendszerben már nem nagyon foglalkoztak ezzel...

Ugyanaz volt mint manapság azzal aki nem fideszes.

Elég volt a megbélyegzéshez az is ha nem volt valaki párttag.

Ha még azzal is tetézte, hogy gyakorolta a vallását, akkor el is áshatta magát. Nem kapott munkát, az élet minden területén hátrányokat szenvedett, családtagjai nemkülönben. Nekem pl apám nem állt be a rendszerbe, nagyapám pedig kántortanító volt. Emiatt én is mellőzve voltam az iskolában annak ellenére, hogy kitűnő tnauló voltam. Soha semmilyen versenyre, nem engedtek. Óvodába csak 1 évet jártam, nem engedtek többet. (80-a évekről van szó). De a máig élő komcsik és leszármazottjaik, szellemi utódaik (akik a fideszben találtak magunak helyet - hol máshol :D) a mai napig éreztetik velem azt, hogy senki vagyok, osztályellenség volt a családok, stb.

Megtűrték. Annak idején volt egyházügyi hivatal. Ami annak ellenőrzésével ment ott nem volt gond. Ha érdekel a téma ez a cikk írja le.

[link]

Attól is függ, hogy mikor... Azért a Rákosi-diktatúra keményebb volt, de az sem igaz, hogy a kádári annyira puha lett volna.

Ismerek olyan papot, akit utcán megtámadtak és leütöttek. Nem az 50-es években, hanem a 70-es végén. Bűne az volt, hogy táborozni vitt fiatalokat és nem csak hittant tartott.

Változó amúgy, a helyi párttitkáron is sok múlott. Egyházi temetést, esküvőt lehetett tartani. Nagyobb körmenetek voltak pl. tiltva, ahol sok ember összegyűlt. Félelem volt jelen az emberekben, hogy kit épp miért figyelnek meg és ki jelent. Anyámat pl. megkeresztelték, de titokban, mert az apja elveszíthette ezért az állását.

""Én nem tudom, te milyen sötét környéken laktál"

Magyarországon...

"apám párttitkár volt"

Nincs több kérdésem. Innentől te nem tudsz objektív lenne ebben a kérdésben.

Apai öregapám egy gépgyárban volt művezető, ezért kötelező volt párttagnak lenni(mivel vezető beosztású volt), de nem politizált. Nevelőanyja a falu katolikus közösségének oszlopos tagja, egyházadó-szedője, mindenese volt. Apámékat is járatták templomba.

Az akkori képeken 100 fős bérmálkozások, keresztelők vannak a falutörténeti képek között. Sokkal nagyobb szava volt akkor a papnak a falvakban.

Sokkal többen jártak misére, körmenetre, szeretetvendégségbe az egyházakon belül. Érdekes, de szerintem a mai világ sokkal jobban erodálja a templomba járást, mint a szocializmusban.

Tény az is, hogy a mai világban a közösségek eltűnőben vannak, miért lenne kivétel ez alól az egyház?

A mai kapitalista világ hisztis kisgyerekként mutogat arra az egyébként hiteles tényre, miszerint a szocializmusban egyházüldözés volt. Ami igaz, főleg a Rákosi-korszak volt a példa. A kádári érában már nem nagyon foglalkoztak érdemben, ki vallásos, vagy nem. Nem kellett hőzöngeni, és békén hagytak.

És most mi van? Sokkal nagyobb a közösségek szétesése, a hívők fogyatkozása, a hagyományok eltűnése.