A rendszerváltást követően miért volt érdeke a rendszerváltó pártoknak tönkretenni vagy gombokért kiárusítani a magyar ipart?

Kádár idejében a "rendszer" legitimitását a fogyasztás, azaz a viszonylagos jólét stabilizálta, de az ország saját maga ezt nem volt képes kitermelni. Ebből kifolyólag hiteleket vettek fel, adósságspirálba keveredett az ország. A nagyvállalatok szinte kivétel nélkül állami tulajdonba voltak, az államnak nem volt pénze, el kellett adni. A KGST megszünése bedöntötte az addigi piacokat, az akkori kormány kényszerpályán mozgott.

Saját véleményem szerint a valódi probléma az, hogy a 2000-es és a 2010-es években is ez a politika zajlik.

Szerintem ezt nem így kellene nézni. Sokan úgy képzelik el a privatizációt, ahol Antall Józsefhez bemegy a Danone, hogy "hogyé adod a Győri kekszet?", mire az rávágja, hogy "leszarom, vigyed".

Szerintem ebben két hiba is van. Egyrészt a magyar történelemszemlélet valahogy mindig abból indul ki, hogy lehetett volna másképp, csak mi magyarok elb.sztuk.

Éppen most hallgattam/olvastam több dolgot is a mohácsi csatáról, amiről az a kép él, hogy az összefogásra képtelen, fele hazaáruló magyar nemesség nem volt képes egy sereget összeszedni és ezért elveszett az ország. A valóság meg az, hogy az ötszörös hadsereggel és tízszeres bevétellel rendelkező, oszmán birodalom 100 év alatt felőrölte a Magyar Királyság minden erejét. A mohácsi csata pont arról szólt, hogy a legutolsó emberig, a legutolsó fillérig mindent beletoltak egy csatába, de nem volt elég. Ha elég is lett volna, akkor három év múlva jöttek volna újra és akkor már biztosan nem lett volna. Sajnos ennyi volt benne, a magyarok megtettek mindent, meg egy kicsit többet is.

Szerintem a rendszerváltást is lehet így nézni. Egyszerűen a magyar ipar és gazdaság el is volt maradva és ki is volt kicsit szenvedve addigra. A nyugati multikkal szemben ezeknek a cégeknek nem volt piaca, tőkéje, technológiája. Nem úgy értem, hogy ezek a cégek szarok voltak, csak miközben ők évtizedekig egy korrupt, kontraszelektált közegben satnyultak, addig a nyugati cégeket szupertápon és szteroidokon nevelték. Esélytelen volt.

A másik érdekesség pedig, hogy érdemes lenne tükörbe nézni is. A cégeket ugyanis a hétköznapi magyar emberek is tették tönkre, nem csak a politkusok.

Volt egy vendéglátós blogger, aki elmesélte, hogyan lett a főnöke étteremtulajdonos. Az átkosban a pincérek, pultosok úgy lopták az étterem bevételét, mint a szar. Vettek kupakológépet és csapvízzel újratöltötték az ásványvizes palackot, eladták saját zsebre. Saját piájukat adták ki pult alól, és eltették a bevételt belőle. A pincérek úgy kerestek, mint az orvosok meg a gyárigazgatók.

Ebből a pénzből aztán, amikor jött a privatizáció, tudott indulni az étteremért. De ha már ott volt, még gyorsan elrontotta a hűtőt, és kis kenőpénzzel leselejteztették a privatizáló biztossal. Végeredményben beáraztak neki egy szerény bevételű, lezüllött helyet, csak éppen a bevételt és a felszerelést is ő maga lopta szét. Aztán pár fillérért megcsináltatta a gépeket, és már volt is egy üzemelő étterme gombokért.

A nagyüzemeket is hasonlóan csinálták szerintem, csak ott aztán busás haszonnal még el is adták a külföldi tőkének, tudván, hogy úgysem tudnak belőle versenyképes céget csinálni.