Nem kettős mérce, hogy a liberálisok Trianont jogosnak vélik, míg Ukrajna esetében a "mindent vissza" elvet vallják?

Liberális vagyok, nem gondolom Trianont jogosnak, sőt a XX. század egyik legalávalóbb,legigazságtalanabb döntésének tartom, ettől függetlenül ma már semmi realitását (és értelmét) nem látnám a területek visszacsatolásának.

Ukrajna esetében még friss a helyzet, most még lehet azért küzdeni,h megmaradjon minél nagyobbnak,európaiként,magyarként itt mindenkinek az az érdeke, hogy az orosz határ minél távolabb legyen tőlünk.

Ha 100 évvel ezelőtt éltem volna, pont ugyanígy vélekedtem volna Trianonnal kapcsolatban is, hogy nem szabad hagyni, hogy ilyen igazságtalan módon elcsatoljanak területeket.

Egyébként totál más történet mindkét eset,és több mint 100 év különbség van, így nincs értelme egy lapon említeni, vagy összehasonlítani,mert teljesen más szituáció az egyik, mint a másik.

Ez a kérdés egyértelműen kitaláció...

A trianoni békediktátum egy 123 évvel ez előtti háborút lezáró békeszerződés amivel mi sokat vesztettünk, 123 éve.

Az ukrán helyzet egy aktív háború, ami még nincs lejátszva. Érzed a különbséget?

Centrista vagyok, a Trianon 60-70%-át jogosnak tartom, és az oroszok Krím és Dombaszi annektálást is jogosnak tartom, a többi területet nem.

Mindent vissza ez hülyeség, és ha valaki kicsit is konyít a politikához, az már rég megértette és elfogadta, hogy mindent is vissza Ukrajnának olyan már soha sem lesz, Krímet és Dombaszt végleg elveszítette Ukrajna, külső szemmel ez a realitás, ukrán szemmel, meg érthető módon próbálnak ragaszkodni a volt területeikhez, pl. ezért nem értem a jobbereknek azt a véleményét, hogy miért kellene Ukrajnának feladni a harcot, hisz Magyarország sem adta fel a harcot 1919-2020-ban, hogy vissza próbálja szerezni az elveszett területeit, ez egy totálisan természetes reakció, hogy az elszenvedő az utolsó percig próbál ragaszkodni és harcolni a területeiért, ezt a jobboldali értetlenkedést nem értem, mikor értetlenkedve írják, hogy miért harcolnak még mindig az ukránok.

Ezt a térképet érdemes megnézni: [link]

Ez a nemzetiségek eloszlását mutatja az Osztrák-Magyar Monarchia területén, 1911-ben, nem sokkal az I. világháború és Trianon előtt. Látszik, hogy nagy vonalakban logikusan húzták meg a határokat a trianoni szerződésben a domináns népesség alapján, kivételt csak a Partium és a Felvidék egyes, döntően magyarlakta részei képeznek, amiket valóban igazságtalanul csatoltak el.

Erdély is speciális eset: a Romániához csatolt 103 ezer km2-en a lakosság 54%-a volt román, 32%-a magyar, 11%-a német, és már 1918-ban, a vesztes háború után Romániához csatolta a román nemzetgyűlés (vagyis jóval Trianon előtt). Ha nem így alakul, akkor Trianonnál meg lehetett volna fontolni akár egy független erdélyi állam létrehozását is, hiszen történelmileg sem a Magyar Királyságnak, sem a havasalföldi, majd román államnak nem volt szerves része. (Erdély, a "három nemzet földje" már az Árpád-korban is jelentős autonómiával rendelkezik az erdélyi vajda irányítása alatt, majd a török hódoltság idején teljesen önálló fejedelemség, aztán a Monarchiának is egy Magyarországtól független közigazgatási egysége, amit csak 1868-ban csatoltak Magyarországhoz - vagyis anélkül, hogy belemennénk a székelység bizonytalan és a magyarországi magyarságtól különböző eredetébe, kultúrájába, pusztán a történelmi hovatartozás alapján is kijelenthető, hogy Erdély egyáltalán nem az a tősgyökeres magyar terület, aminek a jobboldal igyekszik beállítani.)

Az, hogy Magyarország miért nem maradhatott egy nagy, soknemzetiségű állam, szintén nem csak azon múlott, hogy Trianonnál "büntetni" akartak minket az elveszített háború után. A reformkortól kezdve végig terítéken volt a nemzetiségek önállóságának kérdése, amit Széchenyi kivételével mindenki igyekezett a szőnyeg alá söpörni, és Kossuthtal az élen az asszimilációt erőltetni. (Széchenyi egyébként megmondta, hogy ennek nem lesz jó vége, csak akkor még nemigen hittek neki.) A Monarchia alatt ezek a kisebbségek borzalmas atrocitásokat éltek meg, és Trianonnál már csak ezért is igyekeztek kárpótolni őket. Így számunkra balszerencsés fordulat, hogy 1920 után fordult a kocka, és az eddig Magyarországhoz tartozó magyar népesség került nemzetiségi szerepbe ezekben az országokban. Ha azonban nacionalizmus nélkül, általános emberi szempontok szerint vizsgáljuk a problémát, akkor két elvet érdemes szem előtt tartani:

1. Az országhatár akkor húzódik jó helyen, ha egy adott területen a népesség több mint 50%-a az ország domináns népességéből kerül ki.

2. A kisebbségek jelenléte elkerülhetetlen, ám őket egyenrangú állampolgárnak kell tekinteni, és a lehető legnagyobb autonómiát biztosítani számukra.

Persze ez a két elv sokszor sérült a történelem során és sajnos sérül ma is, különböző hatalmi érdekek miatt. Trianon esetében is sérültek ezek az elvek, de korántsem olyan mértékben és akkora területre kiterjedően, mint ahogy azt egyes jobboldali csoportok igyekeznek beállítani.

Ugyanez a véleményem egyébként az orosz-ukrán konfliktusról is: a döntően oroszlakta területek (pl. Krím) Oroszországhoz csatolását indokoltnak érzem, míg a döntően ukránlakta területekét igazságtalannak.

Na most egyik sem liberális.

Továbbá ez 2 db politikust jelent.

Ha 2 db fideszes politikus kokainfüggő, akkor mondhatjuk, hogy minden fideszes kokaifüggő?