Az ellenzéki szavazók miért nem sorakoznak fel a DK mögé? Mi értelme van annak, hogy esélytelen törpepártokra szavaznak?

#7

És ilyen gerincesen tűrjük majd, hogy a nagy ember diktatúrája urallja az országot. Úgy kell nekünk!

#13

Úgy, hogy a kis mókus nem tudott számolni.

A Jobbik pl. jobboldali pártként indult, közelebb volt a Fideszhez, mint az akkori MSZP-hez, de mégsem a Fideszhez csatlakoztak, hanem attól is megkülönböztették magukat. Alapvetően pont Gyurcsánnyal való szembenállásban erősödtek meg. (A Mi Hazánk és A Nép Pártján, illetve a Második Reformkor sem távolodott el ettől jelentősen, a szemükben Gyurcsány Ferenc és a DK ugyanúgy ellenfél, mint Orbán Viktor és a Fidesz.)

Az LMP is pont azért alakult meg, és nem az akkori MSZP-hez – a DK elődpártjához – csatlakoztak a tagjai, mert ők nekik is alternatívájukat akarták képzeni. A Momentum szintén azért jött létre, hogy alternatívát kínáljon a baloldalon.

A pártok, képviselők még csak-csak kötnek technikai/taktikai szövetségeket, a DK be is vonzott sok politikust már pártokból – ahogy szavazókat is –, de a szavazók esetén biztos, hogy aki balra húzódik és nincs különösebb gondja Gyurcsánnyal, az a DK-ra voksol. A törpepártokra szavazók jellemzően ugyanúgy nem kérnek Gyurcsányból még egy adagot, ahogy a Fideszből sem, pont ezért nem sorakoznak fel a DK mögé. Persze ők is kormányt szeretnének váltani, de úgy vannak vele, hogy azért nem bármire, nem gondolják azt, hogy ha a DK váltaná a Fideszt, akkor sokkal jobb kezekbe kerülne az ország sorsa.

Oké, ez lehet hogy megakadályozza mondjuk a 2026-os kormányváltást, de azért vannak, akik azt gondolják, hogy még mindig jobb még négy év Fidesz kormányzás, ami alatt az alternatívák fel tudnak nőni a feladathoz, mint 8–10 év káosz. Magam is úgy vagyok vele, hogy nem nagyon látom a víziót, a jövőképet az ellenzéki oldal pártjainak kommunikációjában. Nem nagyon látom, hogy jól ragadnák meg a problémákat, és jó válaszokat tudnának adni az aktuális kihívásokra, sem azt nem látom, hogy milyen jövőképet akarnának elérni, és milyen utat látnak odavezetőnek. Akkor inkább megvárom, amíg jön egy valódi alternatívaként értelmezhető politikai tényező, aminek van olyan jövőképe, értékrendje, ami részben-egészben fedésben van a sajátoméval.