Mikor értjük már meg végre, hogy Magyarországgal kell törődnúnk, nem másokkal?
Ködfelhőket akarok eloszlatni. Attól, hogy Pesten nem dörögnek az ágyúk, még háború van. Attól, hogy az elesettek hulláit nem magyar temetőkben temetik el, hanem valahol Ukrajnában és Oroszországban, nos, attól még nagyon is háború van.
Attól, hogy Magyarországon mi még nem éhezünk, hogy nincs áruhiány, attól még mi fizetjük a háború, a szankciók költségeit. A kormány egyelőre még kenegeti a szuarét, kötelező akciókkal vonja el a figyelmünket, de ettől még baj van.
A béke nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem lőnek ismeretlen célpontokra. Egy éve, egy hónapja tudta volna bárki is, hogy hol van Bahmut? Kijev még hagyján, de Bahmut?
A tűzszünet követelése szép dolog. De mi a garancia arra, hogy a felek a tűzszünetből értelmes békét akarnak? A magyar kormány követelése az azonnali tűzszünetről ezért tűnik értelmetlennek, sőt most már komikusnak.
A háború után jó békének kell jönnie. A háború ugyanis azért tör ki, mert az a szerződéses rendszer, ami egy korábbi háború eredménye volt, már nem működik.
Az ukrajnai háborút nem lehet úgy befejezni, hogy oroszok menjetek haza, felejtsétek el, hogy a Krím, a Donbasz valaha is orosz volt! De az sem járható, hogy Ukrajnát, egy sohasem létező országot, amelynek lakossága már jórészt el is hagyta az országot, most beírjuk a győztesek közé.
A béke akkor lesz jó és tartós, ha a realitásokra épül, ha korrigálja az elmúlt évtizedek hiányosságait, tévedéseit és sőt bűneit.
Igen, Oroszország vélhetően ilyen békét akar. De én nem Oroszország mellett emelek szót, hanem Magyarország mellett. Ez a háború, és következő béke arról fog szólni, hogy milyen lesz az az Európa, ahol fogunk élni.
Európa teli amerikaiakkal? Vagy Európa amerikai katonák és minden más külföldi katona nélkül? Putyin nem azt kérte a nyugattól, hogy hagyják el Varsót, Budapestet, Prágát és jöjjön a szocializmus. Putyin azt kérte, hogy a nyugat ne telepítsen az orosz kertek aljára atomfegyvereket, sőt katonákat se. Miután a nyugat nemet mondott, Putyin azt üzente: Ok, ha nem, hát nem, de akkor ne lepődjetek meg, ha visszaverünk titeket, mint Nagy Péter a svédeket, Kutuzov a franciákat, Sztálin a németeket!
De ez nem a mi ügyünk! Én nem Oroszországért aggódok, bár szeretem az oroszokat, és tudom, hogy sokkal kevesebb kárt okoztak nekünk a történelemben, mint az amerikaiak.
A mi ügyünk az, hogy a nagy háborúk végén mi mindig veszítünk katonailag, ami nem olyan meglepő, mert a magyar honvédelmi miniszter archaikus ömlengésétől eltérően a magyar hadsereg a 20. században sohasem védte meg a magyar hazát. Sőt, amit védett, az nem a magyar haza volt, hanem valami idegen diktátorok vágyálmai.
Viszont veszítünk politikailag, hiszen mindig olyan világot erőltetnek ránk, amit nem szeretünk, ami nekünk nem jó, ami nem megoldja, hanem csak újjászüli a határainkon túli magyarság problémáját.
A Fidesz magyar állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak, de ettől a probléma még probléma maradt. A Fidesz soha se követte a kínaiak útját. Sohasem mondta, hogy Kárpátalja nem ukrán, hanem magyar, hogy a Székelyföld is magyar. A kínaiak sohasem hagytak kétséget afelől, hogy Tajvan Kína része, és egy szép napon vissza fog kerülni az anyaországhoz, ahogy Hongkong és Makaó is visszatért.
A mi érdekünk egy átfogó béke, amely lerendez egy sor kérdést. Olyan rendszert teremtsen, amely Oroszország és Európa megállapodására épül, és nem amerikai ígérvényekre.
Mi vesztesei vagyunk Trianonnak, Párizsnak, de nem vagyunk nyertese a Szovjetunió szétverése utáni egyezkedésnek sem. A horvátok kikaparták maguknak az etnikailag tiszta Horvátországot. A csehek is vidámul élnek a németek árnyékában, miután a szegényebb Szlovákia történelmi koloncától megszabadultak.
És mi? A szocik és a liberálisok bevették, hogy a határok „átjárhatóak”, nincs jelentősége, hogy valaki Aradon magyar vagy Debrecenben. A konzervatívok nyomatják az ilyen-olyan autonómiák ügyét, de ehhez senki sem partnerünk.
Nem fura, hogy én, aki kommumista nézrteket vallok, hozakodok elő a történelmi igazságtétel gondolatával?
Bár, tudják, mit? Az ilyen gondolatokhoz nagy történelmi bátorság kell. Ne felejtsük el, az egységes Kínát nem a pekingi császárok, nem a regionális kiskirályok teremtették, sőt még csak nem a polgári Kína atyja, Szun Jat-szen, hanem Mao és utódai.
Nagyon kérem a nagypolitika igen tisztelt képviselőit, hagyjanak fel az oroszok mindennapos „legagresszorozásával!” A magyar államfő se mondjon olyat, hogy béke csak akkor lesz, ha az oroszok kivonulnak! És egyáltalán azt tartsuk szem előtt, ami nekünk jó! Nem Bidennek, nem Zelenszkijnek, még csak nem is Putyinnak, hanem azt, ami nekünk jó!
válasza: válasza:"Nagyon kérem a nagypolitika igen tisztelt képviselőit, hagyjanak fel az oroszok mindennapos „legagresszorozásával!” A magyar államfő se mondjon olyat, hogy béke csak akkor lesz, ha az oroszok kivonulnak!"
Most olvastuk fel a kérdését a NATO-csúcson, és mélyen megérintett!
Mélyen meghatódva az ön "okos" érvein, mostantól Ukrajnát nevezzük agresszornak és mélyen elítéljük, hogy megtámadták az orosz csapatokat a saját országukban!
Üdvözlettel:
A nagypolitika képviselői.
válasza:Csak a fő kérdésre válaszolva: soha.
A zemberek minisztere, azaz Lavrov kutyája mi a túrót kavar most Belgrádban, mikor állandóan arról pofáznak, hogy a mi politikánkba ne szóljon bele senki sem? Akkor ő meg mindenkijébe beleszólhat?
"Több tiszteletet!": ennek, ezért?
válasza:"A kínaiak sohasem hagytak kétséget afelől, hogy Tajvan Kína része, és egy szép napon vissza fog kerülni az anyaországhoz, ahogy Hongkong és Makaó is visszatért."
Négy hete volt szerencsém Tajvanon elbeszélgetni néhány tajvanival (akik ugye kínaiak). Nagyon nem volt olyan érzésem, hogy bármelyikük osztaná a fentieket. Meggyőződésük, hogy Putyin győzelme (nem állnak vissza az eredeti határok) esetén semmi sem fogja visszatartani a Tajvan elleni inváziót. Mellesleg az aluljárók tele vannak a honkongi rendőri brutalitás ellen tiltakozó plakátokkal...
válasza:A címben látható kérdésre válaszul:
Remélem soha... sőt remélem, hogy végre elkezdünk mások bajával is törődni jobban.
Mindig, mindenki a múlt irányából néz mindent.
Én fordítva gondolkodom, előbb-utóbb, ha nem pusztulunk ki mind, akkor az emberiség ki fog "rajzani" az világűrbe.
Innen nézve pedig nem értelmezhető a "mindenki a saját / saját népe dolgával törődjön" hozzáállás.
--
A kérdező eredeti írása kapcsán pár dolog:
1.
Nem per-se a szankciók miatt szívunk. Ez blőd, buta retorika.
Az EGYETLEN mód a háború okozta gazdasági hátrányok aránylag teljes kivédésére az lett volna, ha Európa SEMENNYIRE nem áll bele a háborúba, úgy kereskedne tovább Oroszországgal, mintha mi sem történt volna.
Nincs igazán köztes út, vagy beleáll Európa a dologba vagy nem.
2.
Fogalmam sincs, hogy Ukrajna történelme, államisága érdemben milyen időre tekint vissza. A középkorban minden más volt, a 99%-nak nem volt beleszólása semmibe. Magyarországon is a magyar "nemzet" sokáig csak a nemeseket jelentette (akik egy része etnikailag nem is volt magyar, ugyebár 1301 után már a királyok sem...).
Szerintem mindez irreleváns. Most a jelenben látszik, hogy az ukránoknak igenis van identitás-tudatuk, és ez nekem épp elég.
3.
Én a Rousseau-féle államképpel ("társadalmi szerződés") értek csak egyet.
Praktikus limitek vannak, de amennyire lehet azok éljenek egy államban, akik tényleg akarnak.
A gyakorlatban ez legsikeresebben etnikailag, vagy ha úgy nem is, akkor legalább identitásban, kulturálisan stb. egységes országok keretében lehetséges.
Egy mai magyarországi magyar, akármi történne is, akkor sem akarna saját országot kikanyarítani, nem akarna más országhoz csatlakozni stb.
Pl. megkérdeznénk az x megyei lakókat, hogy milyen országhoz akarnának tartozni, akarnának-e függetlenek lenni stb., akkor mindenki totál abszurdnak látná a kérdést.
A Platón-féle "philía" jelenségről beszélek.
Szóval ilyen alapon egyetértek, hogy határrendezések hosszú távon hozhatnának jót is (mindenkinek).
Sajnos a valóság bonyolultabb 100 racionális ok miatt (földrajzi viszonyok, gazdasági viszonyok, praktikus szempontok)
és 100 irracionális ok (nacionalista büszkeség, szűklátókörűség, tanulatlanság) miatt.
4.
Az amerikaiak, az oroszok, az ukránok (meg sokan mások is) mind makacs, büszke népek.
Mind a saját érdekét akarja képviselni és nem térdel le senki előtt.
Az ukránok nem, de az amerikaiak és az oroszok a büszkeségen túl ambiciózusak is.
Birodalmi léptékben.
Aki ilyen, az soha nem elégszik meg semmivel.
Amennyiben látja, hogy az ellenfele gyenge, akkor azt a helyzetet kihasználja.
Főleg azért mert fél, hogy ha nem teszi, akkor később az ellenfél kerül behozhatatlan előnybe.
Itt nincs tartós egyensúlyi pont.
Ahogy Amerika kis gyengeséget mutatott az oroszok elkezdtek ágaskodni.
Amint Amerika látott gyengeséget, sebezhetőséget az oroszoknál azonnal megpróbálta azt a javára fordítani.
Az alap a büszkeség, a bizalmatlanság, a félelem.
Sajnos mindenki fejében a történelmi tanulság az, hogy önzetlenség, őszinte érdekmentes barátság (népek között) nincs.
5.
A németek és a japánok 90%-ban rommá lettek zúzva a II. VH során.
Ez a brutális lezúzás kellett ahhoz, hogy a büszkeségük elfojtható legyen 99%-ban.
Behódoltak az Egyesült Államoknak.
De ez sem örökös, mert egy kis büszkeségük maradt, szóval ha lesz lehetőségük, akkor ők is ágaskodnak majd
(most nincs még, de ha Amerika egyszer tényleg elkezd hanyatlani keményen, akkor sokan akcióba lépnek és próbálnak majd pozíciókat szerezni minden téren).
A nukleáris és egyéb durva (vegyi, biológiai) fegyverek létezése miatt az oroszokat ennyire nem lehet agyonverni.
Szóval a büszkeségük nem elfojtható kellően,
totális szubmisszív behódolás nem lesz még vereség esetén sem,
max viszonylagos és átmeneti.
Azt fogják mondani, hogy igen Amerika megvert minket, de vágyni fogna a revansra.
Az ukránokat és az EU-t nem fogják számba venni, azt fogják mondani, hogy őket a legerősebb kutya (USA) tudta csak most egyszer megverni (és még ő sem KO-val és nem örökre).
6.
Sajnos a valóság az, hogy most talán jobb, ha megy tovább a háború.
Verekedjék le egymás között a felek, legalább némi felgyűlt méreg, "stressz" legyen levezetve.
Ez a keserű realitás sajnos.
Amennyiben nincs így, akkor tényleg instant/hamar újrakezdenék.
Lásd kb. a jugoszláv háború, verekedtek sokat, sokáig, de aztán elfáradtak, megunták, elég volt nekik egy darabig, most kb. nyugi van (de persze nem örökre).
7.
Naiv, pacifista, humanista alapon mégis mondok egy opciót a relatíve gyors békére.
(Illetve, tulajdonképpen kb. ugyanez kell szerintem a nem gyors béke kapcsán is.)
A papír bármit elbír. Súlytalan. Ilyen indulatok, ilyen nemzetek és "birodalmak" között minden békeszerződés csak tűzszünet, minden tűzszünet csak ideiglenes.
Ilyen szituációban (mint egy kocsmai verekedésnél) erővel kell távol tartani egymástól a feleket.
Szóval bármilyen megoldáshoz kelleni fog 50-100 ezer ténylegesen nemzetközi ENSZ békefenntartó.
E nélkül értelemtelen bármi.
Legalább 50 évig fog kelleni tartósan, ha nem is 50-100 ezer, de pár ezer békefenntartó.
Ha bármelyik fél felkavarja az állóvizet, megtöri a békét, akkor az azzal kell járjon, hogy az egész világot magára haragítja.
Legyen ott pár kínai, indiai stb. ENSZ katona is.
Ha újraindul a rakétázás, akkor az járjon ilyen áldozattal is.
A területeket tekintve pedig jelen állás szerint azt mondom, hogy mind kapjon olyan státuszt, ami szerint senkihez sem tartoznak.
Esetleg Krímet kapják meg az oroszok, de úgy, hogy kifizetik pénzben, értsd úgy, hogy az ukránok is belemennek (ha belemennek, bár ehhez már késő).
A többi terület pedig (vagy akár Krím is) legyen ENSZ zóna legalább 50 évig.
Akkor majd talán nyugodtabb viszonyok között elsimítható lesz az ügy, akár igazi fair népszavazásokkal vagy más módon.
A részleteken lehet finomítani, de a lényeg az, hogy itt az egész bolygónak be kell szállni.
8.
Orbán semmi ilyesmit nem mond soha, tehát az egy infantilis lózung, amit ő képvisel, még elméleti szinten is.
Sajnos, amit én mondok az is inkább csak elmélet.
A kutya sem tőrődik a kiskatonákkal, a szenvedő néppel...
még bőven fenntartható materiálisan a harc, van aki harcoljon stb.
Olyanok mozgatják a szálakat (minden oldalon), akiknek a haja szála sem görbül és empátiájuk sincs sok.
Én az ukrán katonát és az orosz katonát is siratom.
Még akkor is, ha az utóbbiak egy része állat ork (metaforikusan értve).
Mert tudom azt, hogy még az "ork" is jobb sorsra lett volna érdemes és egy jobb világban ő is lehetett volna talán igazi ember.
Esztelen bolond ideológiák, primitív büszkeség, primitív félelmek világa ez.
Ezek miatt még az "ork" is áldozat.
De még akkor is áldozat, ha a saját külső befolyásolás nélkül is beteg elméje hajtja.
Lehet, hogy egy fegyveres konfliktusban meg kell ölnünk valakit (sajnos), de ítélkeznünk akkor sem kell senki felet (lelki értelemben).
A legdurvább sötétségből is van kiút. Spirituális értelemben senki lelke nem menthetetlen szerintem.
válasza:15-ös vagyok, bocs, hogy hosszú lére eresztem, de még egy-két dolog...
9.
Én amúgy értem, hogy Putyin miért indította el a háborút.
Az ő helyében lehet én is ezt tettem volna (ha minden érzésemet, humanizmusomat félreteszem, stratégailag gondolkodom).
Az más kérdés, hogy pár dolgot rosszul mért fel, ezért nem jött be a számítása. A hibája az, hogy túl sokat várt. 2014-ben kellett volna rögtön lépnie, vagy hamar utána.
Közép/hosszú távon nézve az oroszok hanyatlanak.
Fogyó népesség, csökkenő gazdasági súly (ha lassan is, de megyünk ki a fosszilis energia korából, plusz LNG gáz egyre több országból stb.), szétrohadó és fenntarthatatlan hadsereg stb.
Az értelmesebb oroszok (tudósok, mérnökök, programozók stb.) leléptek, a Szovjetunió felbomlása miatt megnyíló határok miatt a nyugat el tudta csábítani a legjobb elméket (agyelszívás, "brain drain").
Lényeg, hogy Oroszország nagyobb távlatban hanyatló pályára került.
Putyin ez ellen akart tenni valamit és ahhoz az egyetlen eszközhöz nyúlt, amiről úgy gondolta, hogy még rendelkezésére áll.
A több ezer szovjet-éra tank és fegyver.
Gondolta, hogy ha most az asztalra csap, akkor talán meg tudja fordítani a történelem irányát.
Én még őt is sajnálom.
Sajnálom azt, hogy a világ ilyen "zero sum game" logika alapján működik (a fejekben mindenképp).
Az amerikaiak helyzetét is értem és az ő helyükben is pont azt tenném, amit tesznek, de ebbe már nem mászok bele.
10.
Ebben a háborúban is vén trotty öreg emberek küldenek fiatalokat a frontra.
Olyan fiatalokat akik, ha csak kicsit másképp alakultak volna a dolgok, akkor akár együtt tivornyáznának a másik oldal kiskatonáival.
Az öreg fejekben lévő ősöreg logikák levét isszuk.
Ezt egy hirtelen mozdulattal kellene globálisan a kukába dobni (egyszerre).
Ha nem így teszünk, akkor átöröklődik a generációk között a "hülyeség".
Az öreg vezető kiképzi a fiatalt, megmutatja neki, hogy nincs őszintetéség, népek nem lehetnek barátok, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti.
Ezért is értelmes fikció az, hogy ha megtámadná az emberiséget egy közös ellenség (a gépek, a marslakók stb.), akkor egy pillanat alatt egyesülni tudna az emberiség.
Iteratívan is megy a dolog, apránként, de akkor kell 10000 év.
válasza:Valahol vicces, hogy a kérdező nem tart létező országnak egy létező országot. Orosznak tartja azt a Krímet amit az oroszok a helyi lakosság deportálásával oroszosítottak el.
Idehaza meg a "szocikat" meg "libsiket" teszi felelőssé mindenért, még akkor is, ha 13 év Fidesz uralom miatt tartunk ott ahol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!