Úgy a kormánypárt, mint az ellenzék tesz róla, hogy a lakosság “túlkommunikált, mégis alulinformált” legyen?

Ez nem feltétlenül egyébként a politikusokon múlik, ők csak meglovagolják az információs túltengést. Az internet korában, olyan sebességgel, és olyan mennyiségben jelennek meg hírek, hogy az emberek már nem képesek eltárolni azokat, még kevésbé súlyozni (mi a fontos, kevésbé fontos, mire kéne emlékezni). Vannak kutatók akik szerint egy választás csak a választás napja előtti három-hat hónap eseményein múlik, addig bármit csinálhat egy kormány (majdnem), elfelejtődik.

Ez sajna globális jelenség, és a demokráciák válságának egyik oka.

Általában (külföldön) igen. Magyarországon csak a kormánypártoknak van ehhez valódi propagandaeszközük.

Ezt a jelenséget hívják "tematizálásnak" a politológiában: egy pártnak érdeke tematizálni a közbeszédet, és az a párt van nyeregben, akinek sikerül: magyarán eléri, hogy arról beszéljünk, amit ő fontosnak tart és ne legyen téma, ami számára kínos, vagy a politikai programja szempontjából nem releváns.

A Fidesz ezt tökélyre vitte az elmúlt 13 évben, és mivel hatalmas apparátusa és anyagi forrása van rá, ezt el is tudja érni.

Önmagában ez nem volna probléma (pláne, ha valódi verseny lenne a pártok között és mindeniknek volna saját médiája) - hiszen az pl. normális, hogy egy baloldali párt kommunikáció a szociális kérdéseket fogja hangsúlyozni, egy jobboldalié pedig a nemzeti-szuverenista értékeket, egy liberális párt az egyén szabadságjogait, egy nonzervatív a hagyományos és közösségi értékeket, stb.

Szóval nem önmagában probléma ez, és ha több, nagyjából egyenrangú politikai tömb, egymással versenyezve tematizál, akkor nem okozna alulinformáltságot (SŐT! Az egymást kiegészítő panelek kiadnák kb. a valós problémák összképét.)

A baj ott kezdődik, mikor egyoldalúvá válik ez a kommunikáció, kvázi monopol helyzetbe kerül egy kormánypárt és elkezdi a valóság átformálására használni a propagandát.

Ilyenkor alakul ki az a helyzet, hogy a párt a figyelem elterelésére használja a kommunikációt, miközben valóságos problémákról már nem beszél.

Például óriási elvándorlás van és épp felszámolják az alkotmányosságot, jogállamiságot - de közben a migrációról beszélnek (miközben az országba nem is történik bevándorlás).

Vagy: óriási az infláció, gyenge a valuta, drágulnak az élelmiszerek, Európa legdrágább üzemanyagárait fizeti a társadalom, emelkedik a rezsi, technikai recesszió áll be a gazdaságban, élelmiszer- és energiaválság van, aszálykár, államilag támogatott környezetszennyezéssel társítva, Európa legkorruptabb országa lett az adott társadalom, alacsonyak a bérek, Európa legmagasabb ÁFÁ-ját fizeti minden polgár, stb. - de beszéljünk inkább a homoszexualitásról és óvodások átműttetéséről és az országban soha nem is létezett LMBTQ-érzékenyítésről az iskolákban.

Ilyenkor áll elő az a helyzet, amire rákérdeztél, kérdező: hogy rengeteg információ özönlik a lakosságra, csak azok nem a valóságos problémáikról szólnak, sőt, inkább a figyelmük elterelését szolgálják a mindennapi gondjaikról.

Az ellenségképzés ennek tipikus, hatékony eszköze (pl. Észak-Korea rezsimjét is a folyamatos háborúval való riogatás tartja hatalmon: az amerikaiak meg akarnak támadni, Dél-Korea meg akar támadni, stb.).

Ezek ősi technikák, diktatúrák, hibrid rezsimek, illiberális államok jellemzői. Én is ilyenben nőttem fel (Ceaușescu Romániájában), ahol jegyre adták az élelmiszert, heti pár nap volt csak víz, órákra elvették az áramot, tombolt a korrupció (anélkül nem is lehetett életben maradni, de fizikailag sem, mert enni se tudtál volna), óriási sorok az üres boltok előtt, éhező, nyomorgó lakosság - de beszéljünk inkább a nemzet nagyságáról, az épülő lakónegyedekről, az imperialista, amerikai, magyar és más külföldi fenyegetésekről meg a hanyatló Nyugatról! És ez évtizedekig működött neki! Sok román elhitte, hogy ő védi meg az ország szuverenitását a reakciós erőktől, imperialistáktól, amerikaiaktól, a magyar szeparatizmustól, a Nyugattól!

Ez a fajta tematizálás már káros - mert elszakít a valóságtól és egy fiktív, párhuzamos valóságba helyez át (ahol a magyar szeparatizmus, az amerikai fenyegetés vagy épp az óvodások átműttetése a valódi probléma, nem a jegyrendszer, az éhezés, az infláció, a gazdasági recesszió vagy a diktatúra).

Ilyen értelemben igaz, hogy a magyar lakosság túlkommunikált és alulinformált. Mert a kommunikáció nem az ország reális helyzetéről és valóságos problémáiról zajlik.