Orbán uralkodásra vagy szolgaságra született?

Mindkettőre egyszerre. Az ilyet hívják tipikus HELYTARTÓNAK, smasszernek, hazaárulónak, idegen bérencnek, gyarmati vezetőnek.

Olyan elődei nyomdokában lépkedve, amilyenek a törökpárti, majd a labanc főurak voltak, később a Habsburgok magyar csicskái, Hitler és Sztálin magyar pincsikutyái, Orbán maga is az idegen érdekek kiszolgálója a gyarmattá züllesztett országa élén.

Ő az a német autóipar, a kínai érdekek vagy éppen Vlagyimir Putyin számára, ami Szálasi volt Hitlernek vagy Rákosi Sztálinnak.

Ha a német autóiparnak fizetetlen túlórák és alulfizetett rabszolgamunka kell, akkor a magyar rabszolgának kuss van. Ha Putyin atomerőművet akar ide építeni, hogy a totális gáz- és kőolajfüggőséget totális atomenergiafüggőséggel is megfejelje, mindezt méregdrága orosz hitelekből, akkor a magyar alattvalóknak kuss van, és 60 évre még a megállapodás részleteit is titkosítják előlük.

Ha ázsiai akkumulátorgyárakat akarnak idehelyezni, ha kínai egyetemet akarnak it nyitni a nagyhatalmak, akkor a magyar alattvalónak kuss van, a véleménye nem számít.

Orbán tehát egy szolgaságra született uralkodó, afféle rabszolgahajcsár, a gyarmattartó kedvére ugráló helytartó, hazaáruló, idegen érdekeket kiszolgáló despota.

Ráadásul még a gazdáit is váltogatja elvtelenül: mikor Soros Gyuri bácsi fizet jobban (ösztöndíjat és párttámogatást), liberális, mikor a német ipar perkál többet, konzervatív kereszténydemokrata és a Néppárthoz símul, mikor Moszkva játssza ki az energiafüggőség-kártyát, hirtelen illiberálissá válik.

Bárkit kiszolgál, aki jól megfizeti vagy hatásosan megzsarolja, egyetlen kivételtől, a magyar néptől eltekintve, akik hiába fizetik busásan, vagyonukat a sajátjának tekinti, őket pedig jobb esetben alattvalóinak, rosszabb esetekben rabszolgáinak, jobbágyainak és zselléreinek.