Élnétek olyan államban mint amilyen a Seattlei CHAZ volt?

[link]

Kísérletek és tanulmányok formájában igen, persze hogy támogatnám, mint lassú szerves folyamatot, ahol az eredmények cak lasssan, óvatosan jönnek, de azokat már szervesen megtartani lehtséges.

Magyarországon a legnagyobb baj a társadalom nagyon erős szétszakítottsága, amely a lakhatási szegénységgel, ,,lakhatási fasszimussal'' párosulva, továbbá az oktatás és az egészségügy, gyermekvédelem kivéreztetettségével együtt nagyon súlyosan megágyazott a jelenlegi ,,state capture''-nek.

[link]

Én utoljára 1988-ban éreztem azt az érzést, hogy végre sor kerülhet a kommunizmus kreatív, alkotó módon való megújítására, megtisztítására. 1989-ben már, amikor láttam, hogy sorra dobálják az utcára a legsérülékenyebb rétegeket az addigi szálláshelyekről, akkor már eldobtam a kanalat, éreztem, hogy ez nem éppen egy jobb világ lesz, hanem populista mázzal leöntött lélektelen fos, akár még embertelenebb is.

Érdekes kérdés egyébként, hogy a ,,létező'' szocializmus hogy állt hozzá az akkori cigánysághoz úgy a 60-as 70-es években. Sok szempontból eléggé gyenge eeredménnyel. Nagyjából a tipikus burzsoá hozzáállást tanusították, és csak egy elmaradott problémahalmazt láttak bennük. A lényeget nem látták meg: hogy pont az az adottság megvan bennük, amiről Marx még mint érdekes és fontos jelenségről írt: az ősi társadalmak természetes ősi kommunizmusa. Igazából Magyaroszágon a kommunizmust szervesebb, lassabb módon, a népajzi hagyományok alkotó továbbépítésével kellett volna építeni, sok helyi testreszabott kísérlettel párosulva.

Nagyjából ezt a folyamatot kellett volna megelőzni:

[link]

Mindeközben meg az, amit a magyar népmeséről ma tud ma a tudomány, azt jelentősrészben épp a cigány népmesei gyűjtésekből tudhattuk meg:

[link]

Nyilvánvaló, hogy itt Kelet-Közép Európában helye lenne egy sajátos, testreszabott kommunizmusnak, amely a maximumot tudná kihpzni régiónk adottságaiból. Lehetne valami svájci tpusú, már-már bábeli típusú soknyelvűség, a nyelvek és nyelvjárások teljes egyenjogúsága és létezésük, használatuk aktív támogatása itt az anyaországban is, édes Erdélyben , illeve értellemszerűen a teljes régióban, beleértve akár az egyes endemikus cigány nyelvjárásokat, akár az olyan tudományosan is fontos nyelvjrásokat is, mint a csángó, vagy a rommán archaizálódott nevjárásait, mint a beás. És persze a helyi német, szláv stb. kis törpe nyelvszigetecskét mindegyikét is.

Fontos lenne a történelem során elnyomorodott, traumatizálódott közösségeinek megtámogatása, a boszorkányüldözések, kölcsönös népellenségeskedések feloldozása.

Az a baj, hogy a mindehhez szükséges tudás valsószínűleg hiányzik. Amire tehát valamiféle kilátás lehetne:

1) a NER lemontása, leváltása

2) valamiféle osztrák típusú vegyes, a legalapvetőbb megegyezéseket, egyensúlyokat megkereső rend

3) folyamatos szociálpolitikai, néprajzi kutatómunka a lehetséges válságok (klimaválság, a harmadik világ lakóinak elnyomorodása okozta válság, a nemzetközi méretű mélyszegénység okozta válság) megoldására, kisebbb önkéntes helyi léptékű társadalmi kísérletek

4) a társadalom folyamatos javítása, a tudás folyamatos bővítése, fejlesztése révén, a demokrácia fogalmának elmélyítése

"mindenki annyit dolgozik amennyit tud"

Részemről már itt megdőlt a mutatvány. Én annyit szeretek dolgozni, amennyi jól esik, vagy ameddig örömömet lelem benne. Ez a lelki béke, és a kiegyensúlyozott hosszú boldog élet titka. Ezek nélkül minden társadalomban csak a feszültség gyűlik, ami előbb-utóbb szétrepeszti az alapokat.

Az emberek akkor dolgoztak annyit, amennyit tudtak (bírtak), amikor a kápó hajtotta őket a munkatáborban. Ebben a pakliban az a rossz, hogy valaki más határozza meg, hogy ténylegesen mennyit is tudnál dolgozni, vagy mennyi az elvárható norma, ha ez nem teljesíti a dolgozó akkor azonnal a felesleges, kiszelektálandó kategóriába kerül.

Azt persze mindenki elhallgatja, hogy mivel nem fizettek, a szolgáltatók lekapcsolták a villanyt, a vizet, meg a gázt.

Csak akkor tudna így működni egy ország, ha képes lenne a teljes önellátásra. Ha nem, akkor kell legyen külkereskedelme, amihez viszont ez a rendszer nem megfelelő.