Az orbán rezsimben a tanárok lettek az új parasztok, azaz lényegében most egy parasztfelkelés zajlik az országban?

Ugye, kedves tanár, egy másodpercig sem dőlsz be annak, hogy jövőre fizetésemelést kapsz, ha megülsz a fenekeden? Ugye nem?

Ha igen, vagy a környezetedben valaki igen, emlékeztetni szeretnélek, hogy mi történt velünk, szolgáltató KKV-kel a kovid alatt.

Orbán Viktor megígérte, hogy amíg rendelettel zárva tart, kifizeti a ki nem rúgott alkalmazottaink bérének az 50%-át (hagyjuk is, hogy még ez is mennyire példátlanul alacsony állami segítség lett volna Európában).

Majd nemes egyszerűséggel nem fizette. A megtartott alkalmazottaink után a NAV minden hónapban pontosan követelte a járulékot, ha nem tudtuk utalni (mert miből tudtuk volna), tett egy inkasszót a számlára, oszt jónapot. Fél év után, amikor utcai tüntetéseket lengettünk be, fizetett először. Sőt, mivel tényleg megijedt, egy kedvezményes hitelt is megígért.

Aztán jött a következő hullám, következő pánik, és a kérdés lekerült a napirendről. A vendéglátósok sem lettek volna hajlandók emberéletek árán tüntetni. Az ígéret pedig eddig tartott: a kedvezményes hitelt olyan feltételekkel helyezték ki, hogy végül senki, akit ismerek (és ismerem a magyar vendéglátás fontosabb alakjait), nem tudta felvenni. Az EU a pénzt egyébként nem hitelezésre adta, hanem támogatásra, de ellopták az utolsó fillérig, és végül sem támogatás, sem hitel nem lett.

Orbán így működik: ha szorult helyzetben megússza az azonnali fizetést, később sem fog. Ha most nem lehet bevasalni rajta az utolsó fillérig, amikor aktuális, később sem lehet majd. Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek, ugye.

Elhiheted, amit az igazgató bizalmaskodva odasúg neked, elhiheted a szép jövő ígéretét, elhiheted, hogy a kövérre hízott miniszterelnök a te pénzedért harcol Brüsszelben! Elhihetsz bármit, ami kényelmes!

De mindez néhány hónap múlva már nem számít majd.

Csak az számít, hogy bedőltél a mesének. Elhitted, hogy a tiéd lehet valami, amiért sosem harcoltál meg. Most mindenki kiáll érted, de ha te nem állsz ki magadért, az egészből nem marad több, mint néhány balliberális influenszer túlárazott pulóverboltja. A tömegnek nemsokára lesznek égetőbb gondjai is, mint a te munkád.

Te pedig ugyanaz a csicska maradsz, aki most is vagy.

A vendéglátók közül egyedül álltam bele nyilvánosan a körútlezárás ügyébe, mert a többiek féltek. Menjetek végig Budapesten! Nézzetek végig a több ezer bezárt üzleten! Azok a hideg, sötét, üres lyukak a jövőtök, ha nem álltok ki!

Most még tudnál váltani, most még van lehetőség a munkaerő piacon, most még tárgyalási pozícióban vagy, hosszú ideig utoljára. Jövőre, amikor jön a recesszió, és kénytelen leszel kevés pénzért is maradni, nem leszel.

Éhezni és fázni fogsz, a kétszázezer forintod a mostani felét éri majd, te meg pitizhetsz a karácsonyi három szaloncukorért, miközben szégyellsz majd osztálytalálkozóra menni, mert egy korsó sörre sem lesz pénzed.

Felháborodhatsz, ha azt írom, ha most nem sztrájkolsz, ezt is érdemled. De valójában az sem számít, szerintem mit érdemelsz. Mert ha nem sztrájkolsz most, ezt fogod kapni.

A kérdés adott, és most adott. Tessék választani:

csicska leszel vagy polgár? Harmadik út nincs, a nem döntés is döntés, amit nem lehet megúszni.

Forrás:

[link]

Vilcsek Ernő

Miért tüntettek tanárok?

[link]