Mindenki azt mondja,hogy a rendszerváltás elött milyen jó volt minden, akkor minek lett rendszerváltás?

"Becsületes szorgalommal."

jaja, tanárdiplomával

ki kéne menni a tüntetésre, hogy gyurcsány tisztességesen milliárdos lett, pedig egy tanárdiplomával több neki se volt

#20

Ez a "külkeres maffia" alapvetően egy propaganda hazugság. Ez egyszer már eladták guruló dollárok néven is. Nem az MMM-nek juttatott adományokról van szó, hanem a KGST-n belül felvett állami kölcsönök továbbadásáról.

Magyarországon kötött devizagazdálkodás folyt, mert a forint nem volt konvertibilis. Az exportcikkekhez meg már akkoriban sok dolgot kellett importálni, amihez nem volt pénz. Devizát mindenhez igényelni kellett, és mindennel el kellett számolni Nem lehetett csak úgy százmilliárd dollárokat kisíbolni a rendszerből.

Mindegy. Aki nem élt benne, és kicsit sem látott rá, az elhiszi az utolsó szóig.

Még a "luxuslakásként" eladott, a citadella korlátján készült reklámfotót is. Pedig az egy elég ismert panoráma.

ekkora szemétláda még akkor sem lehetsz, ha mellékesen gyurcsányista vagy

ott vannak a levéltárak, abból dolgoztak?

milyen propaganda?

ja, hogy ez már megint gyurcsányozás meg apró antalozás meg apró piroskázás?

hát én sajnálom, hogy ezeknek a válogatott bűnözőknek a rajongója vagy

tudod miért nem volt deviza hipnotizáltkám?

azért, mert a drága gazdáig moszkvai gazdáid ingyen tartottak igényt a magyar gazdaság termékeire, pl ikarusz buszokra, amik egyébként a korszakban teljesen versenyképesnek számítottak

#4.: "Akik idősek azért mondják, mert akkor voltak fiatalok.Hegyes cicijük, álló kukijuk volt.Persze,hogy jobbnak érzik azt a korszakot."

Nemcsak azért. Egyébként te éltél abban a korszakban? Ha igen, mennyit?

Mert ami akkor jobb volt, hogy:

- volt valódi magyar ipar és mezőgazdaság és az ország sokmindenben ellátta magát, nem úgy, mint ma, hogy kínai szarságok behozatalára szorulunk (vagy nem, de akkor is ránkzúdítják);

- nem rokkantál bele anyagilag egy házépítésbe meg ki tudtad fizetni a rá felvett hitelt, ha netán arra volt szükséged. Kiszámíthatóbb volt az élet anyagilag is;

- falun is meg lehetett élni és a falu az valódi falu volt, a maga háztáji gazdaságaival meg TSZ-eivel;

- értelmes és értékes műsorokat adtak a TV-ben meg a rádióban, nem olyan mocskot, mint manapság. Valamint a művelődés, a könyvek, újságok is megfizethetők voltak mindenki számára.

Ellenpólusként ott van az ország teljes politikai alávetettsége a Szovjetuniónak, a nemzeti-hazafias érzések elnyomása és hogy a drágalátos elvtársak szinte teljesen megbénították a műszaki fejlesztéseket a gazdaságban, ezért mindig is le voltunk maradva a Nyugathoz képest.

Ennyit mellette és ellene, dióhéjban.

#23

Te egy tahó vagy. Sőt egy tanulatlan bugris tahó.

Személyeskedsz, miközben lövésed nincs arról amiről beszélsz.

szénné cáfoltalak hipnotizált, az a problémád

a külkeres botrányra annyit tudtál írni, hogy propaganda :DD

miközben kiválóan dokumentált

de a nyugatifény nem ezt írta, érted az apró piroska lányának a propagandalapja :DD

"Ez a "külkeres maffia" alapvetően egy propaganda hazugság."

Nem teljesen. Volt a külkernek egy olyan ága, ami már már maffiaként működött, de "állami" irányítással.

A hálózat pénze mellett én ajánlom a másik Borvendég Zsuzsanna könyvet, az Impexek korát:

[link]

az állambiztonsági levéltári adatok alapján dolgozza fel az impexek és trösztök tevékenységét, a polgári és katonai hírszerzés embereinek befolyását, az ügyleteket amiket rengeteget buktak pl az iráni olajszállítások a Phibronak, Mineralkontor,Waltham, Centropa, Russay brutális nagyságú pénzkimentése.

Ezekkel párhuzamosan van benne szó a között devizagazdálkodásból és a külkereskedelmi cégek devizakitermelő munkásságából amivel a mérleget próbálták javítani. Ez a könyv pedig pont azokkal az elsíbolt százmillió dollárokkal foglalkozik, amik a külker cégek külföldi leányvállalatainál tüntettek el, amire az itthoni hatóságoknak nem sok rálátásuk vagy ráhatásuk volt.

Nem ettől bukott be a rendszer, de ez is egy szög volt a koportsójában és nagyon érdekes, hogy néhány magas pozíciójuk szocialista magyar mennyire máshogy tevékenykedett Nickelsdorfon túl, mint amire az itthoni "szocialista normák" lehetősége lett volna.

Én tinédzser voltam a rendszerváltás előtt. Azt láttam hogy az emberek nem voltak stresszesek, nem volt ennyi válás, az emberek könnyen ismerkedtek, könnyen találtak párt, nem volt ennyi féle és ilyen mennyiségű fizikai és mentális betegség, nem voltak munkanélküliek, nem voltak hajléktalanok. Édesanyám simán bevihetett a munkahelyére, ha nem volt suli, vagy taknyos voltam. A nőknek nem kellett a karrier és a gyerek között választani, nem kellett 60 évesen szülni és a gyermeke 20 éves korát sem megérni.

Anyukám irodában dolgozott, mindig volt itthon mindenféle irodaszer, még rotring ceruza/toll/radír is, ami akkoriban nagy szám volt. Nem lopás volt, a cég belekalkulálta a készletbe ezt is, tudták hogy mindenki hazavisz ezt-azt. Sokan otthonról is bedolgoztak, így kellettek is az eszközök. Ezért senki nem nézte meg a táskájukat hazafelé menet, hogy mit hoztak el.

Apukám a munkája mellett fusizott is, de mindig otthon volt már délután és ő is sokszor bevitt a munkahelyére, mert szerettem ott lenni. Anyukám a munkahelyén az ebédszünetben intézte el a személyes telefonhívásait, bevásárlást, a csekk befizetést, nem figyelte senki, hogy meddig volt távol, azt se nézték, hogy ki mennyi időt tölt dohányzással vagy a vécén.

Mindkét szülőm munkahelyén lehetőségem volt zsebpénzért dolgozni. Nyilván nem a cég maga alkalmazott, de nem szólt a főnök ezért.

Így mindig volt saját pénzem és nem tőlük kéregettem.

Nem voltunk totál gazdagok, de mindenünk megvolt. Az emberek tudtak lakást venni, és a havi csekély törlesztés mellett sokan félre tudtak tenni havonta annyit, hogy pár év múlva még egy lakást tudtak venni belőle. A szüleim két lakásra és egy nyaralóra valót spóroltak össze normál fizetésből plusz egy kis fusiból, amit apukám végzett.

Minden nyáron vállalati üdülőbe mentünk Balatonra, de ezen kívül külföldre is jártunk néhány havonta.

Megvoltak a családoknak ugyanúgy az akkori időszak menő cuccai, hi-fi torony, sinclair, commodore számítógép, amihez csomó játékkazetta volt, nyomógombos vezetékes telefon a tárcsázós helyett, videómagnó, fényképezőgép, színes tévé, walkman, szintetizátor, és a többi.

40-es vagyok (még nem nyugdíjas), elég szerencsétlen gyermekkorom volt, és a cicim sem állt peckesen, hanem lógott, +25 kiló felesleggel, szóval én akkor sem lennék újra úgymond fiatal, ha milliókat fizetnének érte.

Tehát nem azért látom jobbnak az akkori időszakot, mert nosztalgiázom, hanem azért, mert jobb volt.

Igaz, hogy nem volt okostelefon, sőt mobil sem volt sokáig, de így az emberek egymással foglalkoztak és nem egy maroknyi kijelzőt bámultak éjjel-nappal. Nem az volt a lényeg, hogy ki milyen szép tonnányi szűrővel a fotóján és mennyi lájkot kap. Senki nem ölte meg magát, csak mert nem tetszett elég embernek a képe.

Sőt, nem voltak depressziósok, szorongók, sorozatos öngyilkosok, füvezők, kábítósok, átoperált transzik, melegek (voltak, de nem reklámozták magukat, mert elverték volna őket), gyógyszerfüggők, gyilkosságok, biológiai fegyverek, népirtások, ennyi szörnyű betegség és halál.

Akkoriban, ha valaki rákos lett, az hatalmas hír volt, nem is ismertük ezt a betegséget. És nem voltak milliók cukorbetegek, ritmuszavarosak, szívelégtelenek, izületi bántalmasok és még sorolhatnám.

Magyar gyárak, magyar termelők, magyar termékek voltak, amik sokkal finomabbak voltak, mint ami most kapható. Íze volt mindennek. Finom íze. Igaz, hogy nem volt olyan nagy a választék, de nem is kellett, hiszen ami volt, az jó volt. Az édességek is sokkal jobbak voltak, mint a most kapható külföldiek.

Anyukám 2000 forintot keresett egy hónapban, ehhez képest 20 fillér volt egy kifli, 2 forint a kenyér. 20 forintot kaptam reggelire, abból vettem 2 kiflit, iskolatejet, egy rakás túró rudit, mókusos mogyikrémet/diókrémet, amihez hasonló azóta sincs sehol.

A rendszerváltás után pár évvel kezdett minden elromlani. Amikor hirtelen bejöttek a külföldi dolgok és megszüntek a magyar gyárak, felvásárolták a külföldi cégeket és elkezdődött a kemény mérgezés az étellel, levegővel, vízzel, gyógyszerekkel és vírusokkal.

Meg lehet nézni, hogy az utóbbi években mennyi halálozás történt, sajnos az én Édesanyám és Édesapám is elment. Az emberek is megváltoztak, beképzeltek lettek, nem törődtek már másokkal, mindenkinek a legmárkásabb cucc kellett és amikor bejött a nyomógombos mobil, mindenkinek ott volt a kezében, ha kellett, ha nem. Hirtelen mindenki fontos üzletember lett, akinek a buszon, metrón, villamoson kellett a magánügyeit kiteregetni. Ez azóta is folyik. :)

A „régi" időkhöz képest mi van most? Mi az, ami jó?

Az okostelefon? A minél nagyobb síkképernyős tévé egy 2 négyzetméteres szobában?

Az emberek összetartásának hiánya? A sok halálozás? Adrága dolgok és a sok hajléktalan? Hogy senkinek se lehet már szinte saját otthona? Hogy generációk élnek együtt? Hogy még a hitelt is hitelből fizetjük?

Hogy minden, ami régen szégyen volt, az most menő és követni való?

Valaki mondjon egyetlen jó dolgot az interneten kívül, ami a mai világban van.

Okostelefon, a hozzá tartozó extrák, és a menő tévé, ugye?

Aki azt mondja, hogy a rendszerváltás előtt sokkal rosszabb volt, az vagy nem élt még akkor, vagy egészen mostanáig a bezárt szobájában ült egyedül.

Persze, hogy az idősebbek mondják azt, hogy mennyire jó volt! Hiszen, aki benne élt ebben, az már idősebb, főleg, ha már akkor sem volt fiatal!

Gratulálok annak, aki végigolvasta. :)

Ja, még az kimaradt, hogy Édesanyám a 90-es évek közepén az Élelmiszerkutató Intézetben dolgozott, és a laborban dolgozó kollégája azt mondta neki, hogy ha az emberek tudnák hogy miből vannak a felvágottak és miket tesznek az élelmiszerekbe, onnantól kezdve senki nem enne meg semmit. De nem mondhat többet, mert titok és kirúgják ha beszél.

Na, így kezdődött nagyban a mérgezés, ami korábban nem volt.

1988-ban születtem, személyes rálátásom nincs az akkori világra.

Viszont falun nőttem fel, és rengeteg idős ismerősöm, barátom, munkatársam van.

Mindenki, azaz mindenki visszasírja azokat az időket, de nem az ideológia, meg a szocialista lózungok miatt, azt akkor is szidták.

A falum 20 kilométeres körzetében ott volt a Videoton, a Köfém, Ikarus, Szerszámgépipari Művek, Balinkabánya, Kincsesi bauxitbánya, Márkushegyi bánya, várpalotai bánya, Csurgói homoküzem, vízmű, szövőgyár, idomkőgyár, minden faluban tsz. Ezekből az üzemekből épült fel sok ház, érteni kell ez alatt, hogy rengeteg dolog otthon landolt a gyárakból.

Az emberek nyugodtak, összetartóak voltak. Minden faluban legalább 4 kocsma, abból hétvégén mindegyik dugig volt, élőzene volt minden héten.

Ha búcsúhétfő volt, minden férfi ment a szőlőhegybe pinceszerre. Senki sem dolgozott aznap, aki el tudta kerülni.

A huszonévesek akkor gyerek mellett felépítettek szintes házakat, a faluban épült akkor legalább 200 ilyen ház!

Kevés munkahelyen volt hétvégi munkavégézés, 3 műszak is ritka volt.

Az emberek átjártak egymáshoz, közvetlenebbek voltak. Igaz az alkoholisták aránya nagyobb volt, mert autója kevés embernek volt, és mindenhol lehett inni, munkahelyen is.

Ismerős mesélte, a vízműnél a felvételi kérdés az volt, mennyi pálinkát tud meginni éhgyomorra?

Lazábbak voltak, de biztosabbak a munkahelyek. A faluk zártabb közösséget alkottak, mindenki ismert mindenkit.

Ha hoztak valakihez 1 kocsi szenet, akkor az utcabeliek mentek lapátolni rögtön, ma már ez nem menne.

A kisemeber hozzáférhetett javakhoz, mindenkit lehetett korrumpálni 1 liter pálinkáért. Miska bácsi, a portás 2 liter borért nem látott semmit, Józsi, a fuvaros 2 doboz Symphoniáért még hozott 3 köbmétert sutyiban, bográcsgulyásért az utcabeli kőműves segített falat rakni, a munkatárs segített szüretelni, a tsz odaadta a traktort udvart egyengetni.... Ezért sírják vissza az akkori világot, mert ma már minden le van monitorozva, ilyen nem létezhet már.