Egy ilyen Magyarországhoz mit szólnátok?

Ember tragédiája: Falanszter szín.

Michelangelo széklábakat farag.

Ott az utolsó rózsa is, a többit kiirtották, mert csak a helyet foglalta az értékes haszonnövények elől.

Tehát örökké készülünk a bajra, sosem élünk normális életet.

Akkor mi a fsznak élni?:D

Nagyon sokan vannak ebben az országban, akik nem akarnak innen elmenni, mert szeretik a helyet ahol laknak, mert itt vannak a barátaik, a rokonaik, mert szeretnék az anyanyelvüket használni a mindennapokban, de nekik is lesz egy határ. Ha nagyon feszegetitek ezt a határt, akkor Magyarország Albánia szintjére süllyed, miután mindenki elmegy innen, aki még értékes volt. Azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy hazaáruló az, aki ilyen jövőt akar Magyarországnak. Az egyetlen út ennek az elkerülésére pedig a liberális demokráciához visszatérés.

Tehát aki nem liberális, az hazaáruló. Ezt szólom ehhez.

A bántalmazás nagyon súlyosan benne van a magyar társadalomban.

Noha fiktív regény, de Szabó Magda Abigélje szépen mmutatja ezt.

Amikor az osztály elhatározza, hogy bántalmazni fogja Georginát, a tanító nővér észre sem veszi az egészet hónapok alatt sem.

Egyszer épp bántalmazás közben nyit be, és a kis sunyi gonoszak akik épp egy megalázó gúnydalt énekelnek Georginára, azon pillanatban átváltanak valami ájtatos énekre - még csak a dallam sem törik meg.

51:50

[link]

Fuj.

A valóban háttérben zajló emberi gonoszságot és könyörtelenséget sajnos a katonai fegyelem nem tudja érzékelni, ez a szféra rejtve marad a katonás rendszerekben, az emberek visszahúzódnak, és bűnbakokat képeznek, akiket halálba is taszithatnak úgy, hogy soha senki nem tudja meg mit történt. Ezt a hatalom rossz esetben még bátoritja is, jó esetben üldözi, de elkapni, tettenérni, egyáltalán felmérni nem tudja.

Paradox módon még pont a valamilyen értelemben vett demokráca az, amely még a legjobban átláthatóvá tenni ezeket a dolgokat.

Egyébként emgértem kérdésedet, a nyolcvanas évek eleje óta magam is meggyőződéses kommunista vagyok, látva a mérhetetlen szegénység és igazságtalanságok felháborítóan romboló hatását az áldozatokra, és a 90-es években szabadjára eresztett mélynyomor, hajléktlanság, lényegében népirtás igazságtalanságai láttán ez az érzés még el is mélyült bennem, de a dolog víziója nem olyan egyszerű, hogy csak katonás dolgokkal meg lehetne oldani. Azóta lassankéént egyre inkább arra jutottam, hogy legnagyobb mérvű tudás, szaktudás, általános bölcsesség, érzékenység, kifinomultság és érzék kell az ilyesmikhez, egyébként sajnos vagy hatástalanok, vagy még ronthatnak is.