Mi lenne, ha a következő Pride-ot lefújnánk, és az árát leukémiás gyerekekre vagy más jótékony célra költenénk?

Egy bizonyos törődés, jelenlét, közbeszéd, elevenség kell ahhoz, hogy a téma ne csússzék tabuvá, mint a 70-es években. A rejtett kamaszkori öngyilkosságok korába nem térhetünk vissza. A költségeknél nagyon fontos a hosszabb távú víziót is látni. A rejtett csendes hallgatás megszűnéséért nem kár, az tényleg fontos volt.

A Pride nem nyújt szerintem jelentékeny spórolási terepet, egyrészt nem magas költség, másrészt lehet, hogy hosszútvú hatása nagyon is fontos, még kölrségvetési szempontból is. Más dolog az, ahol a költségvetés kivérzik.

A baj inkább az, hogy a magyar társadalomban ma is léteznek tabuk, például a lakhatási szegénység, amely közvetve (pl. a családon belüli erőszakra, iskolai erőszakra való kihatása révén) nemcsak meberileg, hanem anyagilag is hatalmas pusztítást végez, és amely ilyen értelemben mindekire kihat. Ha valami csoda folytán meg tudtuk volna előzni még a 80-as évek legvége óta az újnyomor kialakulását, ma nem kéne félni a ,,hova kerül a gyerek, ilyen környék, olyan iskola'', egyszóval a bűnözés, iskolai erőszak jelenlététől. Sajnos társadalmunk a 90-es évek elejére teljesen szétszakadt, és ma is ennek sebét nyögjük, nemcsak emberileg, de végső soron anyagilag is.

Aki végig tudná vinni legalább a lakhatási szegénység megszüntetését, akár afféle NDK-s időket idéző házgyári építkezéseket, Wohnkomplexek szétosztását, a szegényebb nép megaláztatásának enyhülését, végét, az hosszú távon irdatlan költségégeket spórolna meg az adófizetőknek (még akkor is, ha a beruházási és induló költségek hatalmasak lennének, és nehéz lenne politikailag megvédeni a programot a rövidtávú populista támadásoktól)

Jaja, minden közpénz-milliárdot el kell venni a pride-tól. (Ez jelenleg 0 ft.)

A beteg gyerekek ellátása az állam feladata lenne, nem könyöradományból kellene intézni. (Írom ezt úgy hogy én is szoktam adományozni, ha már állambácsi bszik teljesíteni a feladatát.)

Én úgy gondolom, hogy vannak olyan társadalmi problémák, amelyek prioritása között nem érdemes dönteni. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az összes, mozgássérülteknek szánt pénzt odaadnád a leukémiás gyerekeknek.

A Pride lényege a társadalmi ellentétek felszámolása, a szexuális orientáció- és nemi identitásbeli egyet nem értések megtárgyalása és az ezen kisebbségekhez tartozók integrálása. Ez fontos. Az is fontos, hogy a leukémiás gyerekek megfelelő kezelést és sajnálatos esetekben, utolsó kívánságuk megvalósításához támogatást kaphassanak. Az is fontos, hogy a mozgássérültek számára megvalósuljon a széleskörű akadálymentesítés. Az is fontos, hogy a halláskárosultak, siketek számára elérhetőek legyenek az életüket megkönnyítő dolgok. Ezeken felül is van még rengeteg hasonló. Nem érdemes ezek közül egyet a legfontosabbnak kinevezni és minden pénzt arra költeni.

A tüzijáték fölösleges, káros a természetre, drága, így jelenleg indokolatlan, pláne ekkora mennyiségben.

15-ös, ez most nem talált. Kifejezetten nacionalistának tartom magam, bizonyos értelemben. Szeretem a hazám, szeretem a hagyományainkat. Mégis, valahogy úgy gondolom, hogy az őseink sem egy látványos, ámbár környezetszennyező, veszélyes és drága pirotechnikai show-val ünnepelték az államalapítást.

Amúgy is, Augusztus 20. a keresztény állam alapításának az időpontja. Nem vagyok vallásos, így nem tekintem fontos ünnepségnek. Az meg még viccnek is rossz, hogy a nemzeti összetartozást erősíti, hiszen pont a nemzetet megosztó problémákat táplálja és elszakítja egymástól a fideszeseket és az ellenzékieket.

Gyerekkoromban büszke voltam hazámra, arra, hogy nálunk nincs szegénység, és mindenki feje felé borul valami fedél és legalább egy falat kenyér. Most tekintünk el attól hogy 14 éves gyerekként mennyire volt hazugság, amit az akkori társadalomról és az akkor szegénység valós mértékéről tudtam, mert itt ebben a témában most fontosabb, hogy legalábbis emlék szinten van egy halvány vizióm arról, ahogy akkor még büszke tudtam lenni a haza minden megnyilvánulására, ünnepeire, történelmére, nyelvére is.

1990-ben amikor láttam, hogy simán csak dobálják ki az eladott munkásszállásokról a később hajléktalanoknak hívott embereket, aztán az elkövetkező évtizedekben (a 70-es évektől eltérően) egy szó sem esik a szegényebb nép lakhatásáról (az ,,ingatlanpiacnak'' csúfolt borzalom kontextusán kívül), akkor vesztettem el azt, hogy itt még bármiféle ,,hazában'' meg közösségben higgyek.

,,Haza'' az minimum ott kezdődik, hogy a ,,csövesnek'' legalább egy tenyér fedél jut a feje fölött (ahol nem erőszakolják meg perverz elemek, hanem ami egy pici szigetként privát szférája, otthona is lehet)

Egyébként valami emlékem még van abból az érzésből, amikor még hittem abban 1988-ban, hogy Magyaroszárszág még nagyot visz véghez: mi majd meg fogjuk javítani és meg fogjuk teremteni a különlegesen magyar arcú kommunizmust, aminek akár a világ is csodájára járhat. Ami az ősi, még ősközösségi tárdadalom ősi egyenlőségét a modern kor körülményei közé kerülve megvalósítja.

1990 a végső csalódás éve volt. A nemzeti irányultségú kormányok nem különösebben érdekeltek, igazából kiesett az érdeklődési körömön, és az azutáni szocialista kormányok sem zökkentettek ki közönyömből, bár Bajnaiék tűzoltó munkáját valamelyest elfogadtam, szükségből hogy hátha valami jobb tud jönni utána. De mivel utána a 2010 utáni társadalmi rendben sem szűnt meg, sőt talán erősödött is a szegények iránti általános társadalmi érdektelenség és közöny, ezért nem maradt más számomra a hazafiságból, csak az 1988-as meg a még azelőtti remények emléke.

Néha elképzelem, hogy tán még megérem hogy, a cigányok nem az utcára, hanem kicsi lakásokba kerülnek be folyamatosan rendre évről évre, az utcán meg az ember mindenhol a gombanód kibújó néplakásokba ütközne jártában keltében mint a régi NDK-ban. meg hogy talán még megvalósul, hogy a csövest nem az utca, hanem közösség és biztonság várja , mint az ilyen középkori pillanatnyi forrdalmi parasztmozgalmak kommunáiban, megszűnik az utcára kilakoltatás stb. Egy ilyen fejlemény talán visszahozná a régi gyerekkori érzést.

Néha az osztrák híreket hallgatom, nem hazaárulásból, inkább csak valamiféle hasonlatként: elvileg lehetne nálunk is még egy egymásra találó, nem szétszakadó társadalom.

"Édesmindegy, hogy vallásos vagy-e, nem hozzád fog igazodni a többség értékrendje."

Akkor miért lettünk már régen világi állam? (Legalábbis papíron)

18-as, a Pride szorgalmaz valamit, egy aktuális problémára világít rá.

A keresztény államalapítási ünnep alkalmából megrendezett környezetszennyezésnek milyen aktualitása van? Rávilágit a globális felmelegedésre? Vagy a gazdasági válságra világít rá az, hogy pont ilyen megszorítások között rendezzük meg Európa legnagyobb és legdrágább tüzijáték show-ját?

Természetesen nem várom, hogy hozzám igazodjon a többség (amely még mondjuk 10 évig többségben is marad), de egy környezetszennyező, méregdrága tüzijátékozás nem épp indokolt a globális felmelegedés és a fenyegető recesszió miatt.