Sok magyar akinek kétséges a megélhetése télen a szigorítások miatt, hogy irigykedik egyébként a nyugati migránsokra? Vagy eddig is irigykedett a magyar?

Az irigységen kívül eddig sem volt más indok arra, hogy miért is utálunk olyan embereket akik nem is hozzánk jönnek, másokhoz mennek. Irigyeltük, hogy eltartják őket, amikor nekünk keményen meg kell dolgozni minden apróságért és minden egyes napi betevőért. De ez nem a mi dolgunk, hogy külföldön mit adnak nekik és mennyit. Nem a mi pénzünk, akkor meg mi közünk hozzá? Nagyon irigykedés gyanús volt eddig is.

Na de most mi lesz, hogy olyan gazdasági körülmények vannak már itthon a sok megszorítás és üres államkassza következményeként, hogy több százezer ne adj isten millió nagyságrendű magyar nagyon súlyos anyagi helyzetbe fog kerülni télen, akár meg is fagyhat, éhen is halhat ha elszállnak még jobban az élelmiszerárak.

Miközben egy nyugat-európai menekültnek aki Afrikából, Közel-Keletről jött mi dolga van? Semmi, hátradőlni és egy percig sem aggódni semmin. Nyugaton soha senki nem fog fázni, éhezni, mindenről a jóléti rendszer gondoskodik, a segélyeket is emelték az inflációnak megfelelően, ezt biztos forrásból tudom kint élő sok ismerősöm által. És ha még tovább inflálódik a pénz, még tovább emelik a transzfereket, SENKI nem fog nélkülözni Nyugaton olyan dolgokat amik alapvető boldoguláshoz kellenek.

Ajjaj, van egy olyan érzésem, hogy sokan örülnének nem sokára magyarok is, ha jogosultak lennének arra hogy menekültstátuszt kapjanak Nyugaton, de sajnos itt fényes demokrácia van és dübörgő gazdaság, így egy magyar sosem lesz erre jogosult. Ez nem fog további irigységet szülni?