A szocialista korszakban kik használták egymásra az elvtárs megnevezést?

De, az #1 és #2 hülyeséget írt, kliens-szolgáltató viszonyban nem volt elvtársazás. Főorvos Úr kissé felvonta volna a szemöldökét, ha Szabó bácsi (pizsama nélkül Szabó főmérnök úr lett volna) "Főorvos elvtársnak" meri szólítani. Vagy a taxis az ügyfelétől nem azt kérdezte (hacsak annak nem volt látványosan apparatcsik kinézete), hogy "Hová parancsolja az elvtárs?". Az is viccesen hangzott volna, hogy "Pincér elvárs, fizetek!"

És az sem igaz, hogy ennek köze lett volna a szó szerinti jelentéshez, hogy egymás elv-társai lennénk. Ha mondjuk a párttitkár privát ügyben ügyvédhez fordult, akkor ő az ügyvédet konzekvensen urazta, az meg őt elvtársazta. Vagy, még jobb példa, ha Paskai László Kádár Jánossal beszélt ( [link] ) akkor nyilván a "Kádár elvtárs" és "Bíboros Úr" megszólításokat használták, ezek a személyek társadalmi szerepéből következtek, és nem azt jelentette, hogy az idealista Paskai és a materialista Kádár elv-társak lennének.

11-es! A magyarban az elvtárs az orosz "táváris" megfelelöje volt! Ami nagyjából "barát, cimbora, pajtás" jelentésü.

Az meg hogy pár viszonyban ritkábban használták még nem jelenti azt, hogy ne használták volna. Anyámat is "tanárnö elvtársazta" pár szülö pedig nem volt gyakori.

Főmérnök elvtársat hallottam. Ipari szakmunkásképzőkben a kvázi hivatalos megszólítás tanár elvtárs, szakoktató elvtárs volt, a tanár Úr is elment, de ismertem olyat, aki szólt, hogy ne urazzák.

Céges hivatalos levelek címzettjei mögött általában et. állt.

Ha egy cégnél XY igazgató vagy osztályvezető elvtársat kerestem, természetesnek hangzott.

Főiskolán az oktatók kollégáknak szólítottak minket, egy kivételével, aki a társadalomtudományi tantárgyakat tanította, ő elvtársaknak.

#14: "Édesapámat gyerekkoromban mindenki "mérnök urazta"."

Ez, tapasztalataim szerint leginkább azok szokása volt, akik alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, és hatott még rájuk az a múltbeli emlék, amikor a mérnök (vagy az orvos és a tanár) még "úr" volt. Engem sosem szólított senki mérnök úrnak, de egy idősebb kollégámat egyszer a takarítónő így szólította meg.

Nem jártam pártgyűlésre, de valószínűleg ott a mérnök és a főorvos is lehetett elvtárs (máshol meg kolléga).

#14: "A tanárnő az "tanárnő" volt"

Kivétel orosz órán, mert ott így jelentettünk:

"Tovarishch uchitelnica, dokladyvayu vam..."

Vagyis: Tanárnő elvtársnőnek jelentem..."

#14 Na ezt írtam én is. Hogy leginkább a pártgyűlések hivatalos megszólítása volt az elvtárs. Bár én sem jártam pártgyűlésre, de azért lehetett tudni. A civil életben viszont soha nem hallottam, hogy az igazgató elvtárson, meg a párttitkár elvtárson kívül bárkit is elvtársnak szólítottak volna. Ezért is lepődtem meg, amikor a rendszerváltás környékén egy olyan céghez mentem dolgozni, ahol régi belső nyomtatványokon egységesen elvtárs volt a hivatalos megszólítás.

Persze lehet, hogy ez a közszférában természetes volt. Nem tudom, mert én a közszférában a cucializmusban sem dolgoztam.