Vállalnál személyes beszélgetést/vitát másik politikai táborhoz tartozó személyekkel?

A biztonsági ember minek?

Gyakran folytatok eszmecserét ismerősi baráti körömben politikai kérdésekben, nagyon más nézeten lévőkkel is. De ilyen rendezvényen köszönöm, nem.

Rendszeresen teszem, hogy személyesen vitázom más nézeten levőkkel.

Sajnos az a tapasztalat, hogy amint egy balliberálisnak kiderül, hogy nem vele értek egyet, ott meg is áll a világ és máris fideszbirkázás, meg agymosottazás és hasonlók jönnek elő.

Olyanokkal lehet értelmes vitát folytatni csak akik nem elkötelezettek, akik nagyon be vannak állva pl. az ellenzéki összefogás mögé azokat az is sérti, ha konkrét tényeket, adatokat vagy történéseket mondok amik cáfolják vagy csak más megvilágításba teszik azt amiket hittek. Ilyenkor első körben megy a hüledezés, a tagadás, aztán vagy elmenekül vagy nekiáll szidalmazni. Az értelmesebbje, udvariasabbja nem engem, csak a fideszt vagy a kormányt.

Ez sok éves tapasztalat, ezért óvatos vagyok ilyen helyzetekben és jobbára csak szőr mentén kezdem mondani a véleményemet, azt ami nem úgy van ahogy ő hitte, és ha kiderül, hogy nem hajlandó elfogadni hogy esetleg nem neki van igaza - akkor hagyom a fenébe.

Attól függ. Normális a vitapartner, vagy ilyen gyakoris színvonal, hogy megcáfolom az állítását, ő meg mantrázgatja a saját érveit, amik meg lettek cáfolva, és mellé odacseszi, hogy hülye vagyok, meg degenerált, csak mert nem osztom a véleményét?Megpróbál berakni abba a kategóriába, amivel nem ért egyet, és ezt érvnek használja?(lásd emberek az lmbq témájú kérdések alatt) Csak mert személyeskedő, önismételgető ostoba emberekkel nem vagyok hajlandó névvel és arccal, semmilyen műsorban vitatkozni akármilyen véleményt képvisel, akármilyen témában. Gyakorin, név nélkül elmegy, de egyébként nem. Nem nyomok politikai Mónika showt, sajnálom.

Ha értelmes, ész érvekkel vitatkozó emberrel kell leülni, személyeskedés, önismételgetés nélkül, egymás érveit végighallgatva, nem közbevágva, akkor azt mondom, hogy persze, szívesen. Bár árulkodó, hogy biztiboy szükségessége eseten semmelyik oldalon nem az értelmes színvonalú vitapartnerek leszenk.

Rendszeresen csinálom, mert szerintem kell(ene) a párbeszéd, de lesújtó a helyzet. Én a másik oldalról (is) tapasztalom ugyanazt, amit a #3-as mond. Az a gond, hogy az emberek többségével egyszerűen nem lehet vitatkozni. Kicsit kiírnám azért a fájdalmamat magamból.

Az egyik, amit képtelen vagyok elviselni, amikor valaki nem nyitott a vitára, csak egyoldalúan téríteni akar - ilyen a sógorom. Én nem bánom, legyen meggyőződéses fideszes, de mi a f.szért kell állandóan előjönni az egyoldalú, suttyó primitív dumával, ha fordítva nem kíváncsi más véleményére?! Megmondtam már neki többször: szívesen vitatkozom vele, ha amúgy képes és hajlandó végigvárni, amit elmondok, nem vált témát azonnal, amikor megfogtam, és a többi. Ha nem képes ezt tiszteletben tartani, akkor tartsa a politikai nézeteit a magában a jelenlétemben. Nem nagyon sikerül.

Baromi érdekes még, amikor valakivel tök jókat lehet vitázni, de a vita minden eredménye elveszik a következő alkalomra. Pl az apósom egy korrekt vitapartner, de jellemző rá, hogy felhoz egy témát, szabályosan megvitatjuk, de eközben pontosan tudom, hogy belül nem változott semmi. Nem meggyőzni akarom, csak árnyalni a képet, de ez sem megy. Ő elmondja, én elmondom, és megyünk tovább mindketten.

Érdekes még az absztrakció teljes hiánya. Szintén az apósomra jellemző, hogy kidühöngi magát, hogy mennyire megvezet a média, és egyszerűen nem lehet elhinni belőle semmit - ebben egyet is értünk egymással. Majd 10 perccel később dühöng, hogy mennyire nevetséges az EU vezetősége. Megkérdem, miből gondolja. Elkezd híreket idézni. Kérdezem, hogy nem most beszéltük, hogy ezekre nem lehet alapozni, akkor ezeket miért hiszi el? És itt belépünk az előző pontba: én elmondtam, ő meghallgatta, megy tovább az élet.

Nagyon kemény még az "öntelt félművelt" típus, aki nem beszél a levegőbe, utánanéz a dolgoknak, csak éppen nem veszi észre, hogy az olvasnivalóit a prekoncepciói alapján szelektálja - magyarán ott olvas, ahol neki tetszőt írnak. Viszont a háttérinfok miatt rettentő magabiztos, és általában arrogáns is lesz, mert úgy gondolja, hogy a tények őt igazolják. Ilyen a nagybátyám. Külön-külön mind kezelhető, de egyben mintha az apokalipszis szabadulna rám.

És ott van még az a tipikus online türhőség, amikor igazából csak bántani akarod a másikat. Hoppá, megvédte a Fideszt? Akkor nyomjunk be valami jó kis birkás krumplis poént. Fikázza Orbánt, akkor villantsunk neki oda egy jó kis "hé csicskák, nézzetek a tabellára" szintű alázást.

Agyrém...