Miért van az, hogy az ellenzéki oldalon a kudarcok után pont a korrektebb/hitelesebb politikusok vonulnak vissza vagy ki a politikából?

(Csak zárójeles megjegyzés: Donáth azért nem indul, mert kisbabát vár.

Természetesen, nem tudom mit tenne, ha nem így lenne.

Nála eleve nem értettem, miért indult az elnökségért. Azt már akkor kijelentette, hogy a pártválasztásig vállalja. Valamiért nem akarta, hogy Orosz Anna legyen az elnök. Kíváncsi vagyok, hogy most mi lesz Orosz "sorsa".)

A Jobbikban már megvolt egy nagy tisztogatás, ami eredményeképp a keményvonalasobb politikusokat szépen kibaszták a pártból. Most már Stummer is kilépett a pártból, mert már ő is rájött, ez egy masik Jobbik.

A Momentumban egyébként Fekete-Győr maradt, csak már nem pártelnök, de frakcióvezető a parlamentben. Donáth Anna egyébként most lett várandós, ezért nem is indul újra érthetően.

A DK-ban pedig Gyurcsánynak megkérdőjelezhetetlen tekintélye van.

Felesleges ígérgetések amivel önmaguk sírják ássák meg, ahogyan Vona is tette. A 2018-as vereségnek csak egy lépcsőfoknak kellett lenni, mert összességében nem értek el rossz eredményt és volt elképzelés, fejlődtek tovább.

A másik a vezető leszek vagy kilépek a pártból és csinálok saját mentalitással szerintem egy vicc. Ilyenkor felvetődik, hogy vezetőként milyen lenne, mennyire tudná tolerálni mások véleményét.