A Rákosi- illetve Kádár-rendszerben elhitték az emberek amit mond a rendszer vagy a többség nem?

A többség szentül hitte, hogy a kizsákmányolásmentes szocialista társadalom fejlettebb és jobb mint a kapitalizmus.

Az ott élő emberek irigyelnek minket, és csak a vezetőiken és az imperialistákon múlik, hogy egy csomó dolog nálunk hiánycikk. És ami nincs az azért nincs, mert nem is kell.

Aztán elhitték, hogy a kapitalisták háborút akarnak és a mi (vagyis a béketábor) békeharca az ami megakadályozza őket.

Szóval az emberek pont úgy hittek akkor is mint ma. Mondjuk az az izgalmas, hogy aki akkor elhitt mindent, az miért hisz el ma is? Miért nem tanul még a saját tapasztalatából sem.

Annyi eszük azért volt, hogy nem a vakvilágba kiabáltak, és nem is irreálisan hihetetlen kifejezéseket.

Igen, a többség elhitte, hogy a kapitalisták háborúval állítanák vissza a régi rendet, de nem ez volt kihangsúlyozva a propagandákban.

Az se mindegy, hogy az 50-es évek Rákosi rendszerét, vagy az 56 utáni korai Kádár korszak megtorlásának időszakát, vagy a 68 utáni lazábbra fogott diktatúra időszakát vizsgáljuk, amikorra már távol volt a háború, de még 56, és az azt követő megtorlások is.

Persze, hogy a többség elhitte, hisz gyermek korától arra volt nevelve.

A kisbobos, útörő mozgalomban már 6 éves kortól aktívan ment a "politikai nevelés", mire a gyerekeknek saját gondolatai, elmélkedései kialakulhattak a világról, már mélyen beivódott, hogy nem is élünk mi olyan rosszul, Romániában, a Szovjetuniónan, NDK-ban sokkal rosszabbul élnek, a nyugati életszínvonalra meg nem volt rálátása a többségnek, soha nem jutottak el oda, itthon meg csak azt hallották, hogy kizsákmányoló kapitalisták...

Ez a '80-as években változott meg, rohamos ütemben, amikor nyílvánvalóvá vált a tömegek számára, hogy bajok vannak, és rendszeresen nyugatra járnak a fejesek segítségért kuncsorogni.

Az inflációt nem lehetett titkolni, amikor már látványosan, rendszeresen emelkedtek az árak az "egyszerű paraszt" is elkezdett gondolkozni, hogy itt valami nagyon nincs rendben.

Lengyelországban már 1980-tól elkezdődtek a sztrájkok, amelyekről a magyar média egymondatos hírekben be is számolt, de nem igazán értettük mi zajlik a lengyeleknél, miért sztrájkolnak folyamatosan.

Itthon szinte ismeretlen jelenség volt a sztrájk, a történelem könyvekből ismertük, a véres kapitalisták által szétvert békés sztrájkolók történeteit... de most a lengyeleknél sztrájkol a lázadó tömeg. Mi zajlik ott? Nem igazán értettük, de ami érdekes, talán nem is akartuk érteni.

És jött Gorbacsov... na őt aztán végképp nem értettük az elején.

A szovjet fővezér állandóan az ellenséges (bár akkor már az kétséges volt, hogy valóban ellenséges) nyugatra jár, és értelmetlen kifejezéseket ismételget.

Glasznoszty, peresztrojka... akkor már nagyon érződött a változás szele , amit a Skorpions ugye meg is énekelt (Wind Of Change).