Kárpátaljai magyarok, igazuk van?

Nem a közös nyelv és a közös múlt miatt jöttek, hanem mert háború van az otthonukban. Ha a közös nyelv és múlt miatt jönnének, megtették ovlna békeidőben és ideköltöztek volna. Mivel sokuk kapott magyar állampolgárságot, gond nélkül megtehették volna.

Most, hogy nincs otthonuk, így választaniuk kell egyet, talán ideiglenesen, talán véglegesen. Ők Magyarországon is idegennek érzik magukat, a nyelv csak egy apró szelet. Az meg, hogy mi történt ükapáink idején, vajmi keveset nyom a latba.

"Engem ez felháborít, gyakorlatilag addig tart csak a magyarságuk, amíg anyagi hasznuk van belőle..."

Miért tartana csak addig? Németországban is lehetnek magyarok. Aki itt született és innen elköltözik, akkor már az sem magyar? Inkább azon kellene dolgozni, hogy olyan körülményeket teremtsünk itthon, hogy ne akarjanak az emberek elköltözni.

Kárpátaljai Magyar vagyok. A háború kitörése napján Csütörtökön jöttem el párommal együtt. Még az előtt mielőtt jött a törvény, hogy a 18-60 éves férfiakat nem emgedik ki a határon. Pontosan ezért jöttünk el, mert tudtam, hogy ha most nem lépünk lehet holnap már nem fogunk tudni. Mind a ketten 1-1 kis táskát pakoltunk csak be, konkrétan nálam van 10 darab felső meg 4 nadrág és 1 cipő, kabát, ennyi. Semilyen egyéb tárgyat nem hoztunk magunkkal. Tisztálkodási szerekből fogkrém, fogkefe ennyi.

A fővárosban tartózkodunk, rokonunknál.(Ő már 25 éve itt él, saját lakása van, munkája). Valószínüleg mi sem fogunk itt maradni sokáig. Miért?

- Nincs semmink, se házunk, se ismerőseink, se pénzünk.

- Dolgozni fogunk. Ehhez, pedig olyan munka kell amivel "sokat" tudunk keresni "rövidebb" időn belül.

-Pár év múlva családott terveztünk, hogy ide eljussunk rengeteket kell még tennünk a következő években.

Ezért valószínüleg mi is külföldre fogunk ki menni napi 12-16 órában dolgozni hónapokig, hogy ezt követően valamilyen szinten elkezdjük felépíteni az életünket.

Nem tartom kizártnak, hogy pár év múlva mikor már tudunk annyit össze spórolni, hogy legyen pénzünk egy házra, vagy lakásra, vagy bérlésre vissza jövünk vagy Magyarországra vagy Kárpátaljára (én nagyon szívesen mennék vissza már most, de nem tudom mi lesz ott velünk)

Tehát ez az itteni emberek számára igenis egy gyakori választás, eddig is az volt.

Kárpátalján a férfiak nagy része amúgy sem volt otthon, külföldön dolgozott pl. Németország, Csehország, Hollandia stb.

A mi nézőpontunkból ez egy ésszerű döntés, ez nem a magyarságunkkal függ össze, ez a túlélést segíti elő.

Szörnyű az a helyzet amiben most vagyunk, és az ilyen és ehhez hasonló kérdések, sem segítenek, és még több feszültséget szítanak.

Hozzáteszem azt is, hogy mi semmilyen segélyt nem kaptunk a magyar államtól, mivel mi nem számítunk menekültnek, kettős állampolgárok vagyunk, hivatalosan léptünk be abba az országba ahol úgyanolyan állampolgárként vagyok jelen mint bárki más. Mikor mi elindultunk még nem várt senki a túloldalon, nem voltak búszok, étel-ital osztás stb.

Viszont ezzel nem azt mondom, hogy nem jó dolog, hogy ez most így van, örülök neki, hogy akik most jönnek már van némi segítségük. Nekünk szerencsénk volt, hogy van itt Magyarországon rokonunk és barátaink.

Viszont azt is tudjuk, hogy lépnünk kell mert nem tehetjük meg, hogy hónapokig ülünk és várjuk mi történik.

Én Ukrajnában jelenleg is egyetemen tanulok, csak reménykedem benne, hogy be tudom fejezni a képzésemet is.

Mert Magyarországi magyarok nem mennek külföldre? 😂

Pedig ők itt születtek, itt nőttek fel, magyar kenyeret ettek stb mégis elmennek.

A magyarságbol nem lesz tele a hasad...