A fideszesek azért vagdalkoznak az ironikusnak szánt “függetlenobjektívezéssel” a nem kormányvezérelt sajtó irányába, mert maguk is cikinek érzik a fideszes lakájmédia kritikátlan talpnyalását és összehangolt lejárató- és szidalmazókampányait?

Mert semmit sem jelent ez a kifejezés.

Aki önszántóból elkötelezett, de nincs közvetlen anyagi kapcsolatban a számára szimpatikus politikai oldallal, az az ő (függetlenobjektívek) értelmezésükben független. Valójában viszont elkötelezett.

Az objektív szintén nem jelent semmit, mert azok nevezik magukat (független) objektívnek, akik kicsit sem objektívek.

Orwellizmus, amit művelnek. Elkötelezett, elfogult emberek, akik függetlennek és objektívnek nevezik magukat.

#4

Ebben semmi szándékosság nincs. Részemről legalábbis nincs.

Természetesen érzem a különbséget a kettő között, és biztosíthatlak afelől, hogy minden kormánypárti érzi. Igazatok is lenne, ha a mérsékeltséget kérnétek számon. De az ellenzéki oldalon nem ezt kérik számon. Hanem az objektivitást. Méghozzá úgy, hogy ők maguk sem az objektív oldalon állnak. És onnantól kezdve, hogy ők sem az objektivitás oldalán állnak, nekem már teljesen mindegy, hogy csak egy kicsit lépik át az objektivitás határát vagy nagyon. Ha a mérsékeltséget, a szolgai kiszolgálást kéritek számon, akkor igazatok van. De a valóságban nem ez történik. Te vagy az első olyan ellenzéki, aki egyetért velem abban, hogy nincs független politikai újságírás, legalábbis ha főtémában foglalkozik politikával, akkor nincs. Pedig nem te vagy az első, akivel erről eszmét cserélek. Sőt.

"Világnézetileg független "

Nem a világnézetre vonatkozik a függetlenség, hanem az anyagiakra.

Független az, aki nem a véleménye alapján kapja a fizetését.

Az origo és nyugati fény nem független. Beleolvasol és süt róla, hogy ki pénzeli.

A hvg, 444, telex-ről lehet rosszakat mondani, de nem a pártok pénzelik.

Az objektivitás meg más kérdés, talán létezik talán nem.

#6

Abból a szempontból, hogy ki objektív és ki nem, ez egy fokozatbeli kérdés. A szubjektivitás és az objektivitás nem két egymástól élesen elkülönülö kategória, hanem egy skála két pólusa. Itthon az a helyzet, hogy egyik oldal médiuma sem objektív. A két oldal között annyi a különbség, hogy az egyik mérsékelten nem objektív, a másik meg egyáltalán nem az. Félreértés ne essék, én nem is várom el, hogy egyik vagy másik oldal objektív legyen, mert szerintem az baromság. Azt tartom nevetségesnek, amikor egyik oldal számonkéri a másikon az objektivitást úgy, hogy természetesen ő maga sem az.

Ami a függetlenséget illeti, a #7 válaszolóval értek egyet. A függetlenség azt jelenti, hogy nem egyik vagy másik politikai közösség finanszírozza. És szerintem az is nagyon fontos, hogy különböztessünk meg sajtószabadságot és sajtófüggetlenséget, ugyanis nem ugyanazt jelenti a kettő. A sajtófüggetlenség a fenntartásbeli, anyagi függetlenséget jelent. A sajtószabadság azt jelenti, hogy ugyanannál az újságnál én mint kormánypárti ember, és te mint ellenzéki ember, nem kell ahhoz görcsösen ragaszkodjunk, hogy márpediglen minél objektívabbak legyünk. Bátran leírhatom a véleményem, és te is bátran leírhatod a tied, anélkül, hogy bármelyikünket börtönbe vinnének, vagy csak szimplán megszólnának emiatt. Hogyha politikai újságírásról van szó, akkor az már régen rossz, ha objektivitásra törekszünk, mert olyat nem lehet. Az egy szélmalomharc saját magunk ellen. Az a sajtószabadság, ha nem kell takargatnom a véleményem.

"Azért mondjuk ezt, mert a Fidesz-médiától számonkéritek azt, hogy miért nem függeltenül és objektíven tájékoztatnak,"

Ez talán egy jogos elvárás volna, nem?

Egy közmédiának nevezett sajtó feladata, a független és objektív tájékoztatás volna, véletlenül sem a kormány ánuszának fényesre tisztítása.

Több esetben nem is feltétlenül a sajtómunkás a hibás, hiszen belekényszerül ebbe a gusztustalan szerepbe, ha a pályán akar maradni. Ezer és egy példával találkoztam személyesen. Ha nem azt és nem úgy írja, ahogy a főszerkesztő elvárja (ő sem feltétlenül önszántából), akkor másnap már nem fontos bemenni. Így sokan vagy elhagyják a pályát, vagy elhelyezkednek valamelyik független médiumnál. Aki marad, az meg jó eséllyel vagy hívő, vagy erős a gyomra. Korábban nem volt elvárás, hogy a közmédia dolgozója a regnáló kormánnyal kell, hogy egyetértsen. Ahogy egyetlen normális munkahely sem eszerint vesz fel alkalmazottat.

Ez a képtelen helyzet hívta életre a kormánykritikus médiumokat, melyek érthető módon leírják azt, amit a lakájmédia inkább nem. Jelentős különbség a két oldal közt, hogy míg előbbi a kormánytól függ minden értelemben, utóbbi senkitől. Amíg a lakájmédia szerint itt tejjel, mézzel folyó Kánaán van, a kormány pedig maga A Tökély, addig egy-két szektalaptól eltekintve, mint pl a nyugati fény (ami a lakájmédia ellenzéki megfelelője) a kormánykritikus sajtó az ellenzéki pártokkal szembeni kritikáit is le meri írni.