Csak én látom úgy, hogy a rendszerváltás első éveiben, első évtizedében az emberek nem voltak ennyire frusztráltak és mentálisan szögletesek az élet minden területén, hanem sokkal lazábbak és kiegyensúlyozottabbak voltak?

Passz, lehet köze ennek, viszont az én családom érdekes. Sok történelmi traumán ment keresztül a lengyel családom, egyrészt a lengyel nagyszüleimet én nem ismertem, ők 1980-ban haltak meg, félév különbséggel, rákban illetve a bánatba. A lengyel nagymamám bátyját kivégeztette a kommunista hatalom.

Emiatt van némi feszültség a családban, én most jelenleg COVID időszak alatt kihasználom az összes opciót, így kései egyetemistaként, így némi pénzért hosszútávú önkénteskedek külföldön egy European Solidarity Corps programban, apám szülővárosában Wroclawban. Van két Ukrajnából jött önkénteses társam is, illetve egyik bátyám barátnője is félig ukrán és félig orosz, de Észtországba született.

Nos az egyik nagynéném aki kint él, mondta, hogy ne barátkozzak velük, mert mit tettek ezek az ukránok a II. Világháborúban.

Igen, de én mit tehetnék arról, hogy a magyar nagyapámat besorozta a Horthy Miklós, akinek egyébként nem sok kedve lehetett, hiszen otthon már volt 2 gyereke, meg neje. Szóval ő sem felelős.

Felelősek az én fiatal ukrán önkéntes társaim, hogy egyes ukránok németekkel kollaboráltak a Szovjetuniótól való elszakadás reményében? Semmiben sem felelősek.

Arról se tehetek, hogy a szeretett magyar nagymamám anyja orosz nő volt, aki egyébként jó nagymamája volt az anyumnak, és aki később hozzáment az én lengyel állampolgárságú apámhoz.

A rendszerváltás utáni évtizedben sokkal frusztráltabbak voltak az emberek, mint most, csak akkor még nem volt közösségi média, ahol falkába verődve szidják az eltérő véleményen lévőket.

Nagyon gyorsan kiderült, hogy az emberek többsége vesztese a rendszerváltásnak, rengetegen váltak munkanélkülivé, kerültek anyagilag bizonytalan helyzetbe, míg a másik oldalon egy szűk elit gyorsan milliárdos lett. Nagyban ment a vadprivatizáció, az állami vagyon magánkézre átjátszása, esetenként cégek szándékos becsődöltetése.

Tízmilliárdos biznisz volt az olajszőkítés, ami szintén az újgazdagok játéka volt, de nekik sem egy nyugodt korszak volt, rendszeresek voltak a maffia stílusú leszámolások, nem riadtak vissza a konkurencia erőszakos eltávolításától sem.

A Fenyő gyilkosság is annak a leszámolás sorozatnak az egyik epizódja volt. Kivégzések a nyílt utcán, szórakozó helyek felrobbantása, azokra is hatással volt, akiknek semmi köze nem volt azokhoz az ügyekhez.

Becsődölt a Postabank, azzal is jól jártak a felső vezetésben ülők, míg a kisbefektetők bukták a pénzüket.

Magas infláció, a javulásnak semmi jele, tömegesen jelentek meg az utcákon a hajléktalanok és 1995-ben a Bokros csomag...

Dióhéjban ezek jutottak eszembe a rendszerváltás utáni évtizedről, no meg az, hogy rengetegen látták kilátástalannak a jövőt, csak ahogy már említettem, közösségi média még nem volt, nem hergelték egymást a tömegek... de a taxis blokádról se feledkezzünk el (1990)