Mi táplálja sok mai fiatal azon nézetét, hogy apáik generációja hulladék emberekből állt, akik elherdált orosz (sic!) hitelekből élték fel az ország jövöjét, semmi hasznosat nem tettek, és a fiatalok ma ennek isszák a levét?

Ez már nem a szocializmusban volt, hanem 90 után. A szocializmusban még volt pénz a tanácsi lakások fenntartására, csak az utána jövő "új világban" nem.

Hogy mennyit kerestek, az "évjárat" függő is (és beosztástól is függött: pl. egy mérnök kétszer annyit keresett, mint egy középfokkal rendelkező irodista), én 2200 Ft-ot kerestem összeszerelőként amikor elkezdtem dolgozni (10 Ft-os órabér + műszakpótlék), de akkor még nem volt SZJA, tehát bruttó- és nettóbérek sem. 89-ben, a rendszerváltás hajnalán meg 9000-ret, de ez már bruttó volt, és mérnökként helyezkedtem el egy egyetemen (az iparban ettől többet kaptam volna 3-4000-rel. Ez nem jelenti azt, hogy 12 év addigi munkaviszonyom során kb. 4-szeresére emelték a fizetésem, mert egyrészt addig már az 5. helyen dolgoztam, és mindíg többért váltott az ember, és amikor bejött az SZJA, 5000 körül jártam, ezt "bruttósították fel" kb. 7000-re, hogy adólevonással megmaradjon az előző összeg.

Tehát, azt az önkormányzati lekást már a 90-es évek elején értékesítették, és ahogy jobban utánagondoltam, lehet, hogy került az 400 ezerbe is. Ha ezzel kiszámolom a saját fizetésemre, akkor is, most is kb. 45 havi nettóbéremből tudnám megvenni.

#14: "mi leszünk a vas és acél országa??? Ezt sem a melós döntötte el."

De azért neki lett belőle stabil munkahelye. Miskolcon, a kohászatban annak idején több mint 10 ezren dolgoztak, nagyrésze 30-40 km-es körzetből járt be, otthon csak a kapálás lett volna munkalehetőség. Itt gyártották azokat a vasúti síneket, amikkel még külföldön is lehetett találkozni, illetve a vasúti kocsik kerekeit ezerszámra. Hogy mégis bedőlt a kohászat, annak nem a párttag vezetők voltak az okai (több vezetőm is volt, aki nem volt párttag), hanem az, hogy egyrészt a világban kevesebb acélárúra lett szükség a 80-as évekre, továbbá, ami kellett azt Indiában és távol-keleten olcsóbban gyártották, itt meg elmaradott volt még a technológiai is, annak ellenére, hogy a 80-as évek elején nyugat-német és japán technológiákkal akkor világszínvonalú ún. kombinált acélművet épitettek (pont a napokban láttam, hogy elkezdték bontani, szomorú látvány annak, aki járt benne amikor még működött), de a rendszerváltás után szétdarabolták, szétlopták az egész kohászatot, ami addigra piac nélkül maradt. Érdekes, hogy 80 km-re északra, Kassa mellett ma is üzemel a kohászat amerikai kézben, bár ott is voltak már gondok, de eddig megoldották valahogy.

Persze, akkor is voltak alacsony fizetések, főleg a segédmunkásoké, de valahogy meg lehetett belőle élni, mert több volt a szociális jutattás (gondolom én).