Miért gondolják azt egyesek, hogy ha valakinek nem tetszik az LMBTQ-érzékenyítés meg a keresztényellenes provokáció az csakis fideszes lehet?

#20

Az utolsó pontra...

Nehogy már normális legyen az, ha kriminalizáljuk a bunkóságot!

Az hogy egy ember utána füttyög egy nőnek, nem árt senkinek.

Megsértődni meg bármin lehet.

Vannak nők akik kifejezetten szeretik a füttyögést, mert igazolja a szépségüket.

Mi lessz a következő?

Nem lehet azt mondani, hogy B@SZÓDJÁL MEG?

"John Spartan hét egység pénzbüntetésre ítélem beszéderkölcsi szabálysértésért"

Ki akarjuk szólgálni ezt a túlérzékeny toxikus társadalmi hisztisséget?

#20 Pontosan az a baj hogy NEM ÉRTED mi a baj ezekkel.

"Ezzel például mi a probléma? A törvényre azért volt szükség, mert igenis volt egy férfi, aki életet adott egy gyereknek, és nem volt megfelelő törvény arra, hogy ilyenkor ők ketten milyen viszonyban vannak."

Az az illető NEM FÉRFI! Az egy NŐ aki levágatta a melleit és úgy tett, mintha férfi lenne. NŐ, akinek méhe, petefészke van és EZÉRT volt képes gyereket szülni.

A baj az, hogy te abból indulsz ki, hogy valaki a külsejét férfiasra alakította akkor férfi aki képes volt szülni, mert férfiként volt méhe - miközben pontosan azért nem férfi hanem nő mert van méhe és képes gyereket szülni.

És nem, akkor sem lesz férfi ha kiveszik a petefészkét vagy méhét, akkor is nő lesz ha rák miatt le kell venni a méhét, meg akkor is ha a változókor miatt már nem lesz elegendő női nemi hormon a szervezetében és megváltozik az alakja, elkezd erősödni az arcszőrzete. Nő, mert nőnek született.

Egy másik írásban olvastam tegnap azt a nagyon erős érvelést, hogy nem tekintitek genetikusnak azt hogy valaki férfi vagy nő, ellenben a szexuális irányultságról meg tényként állítjátok, hogy az csakis genetikus lehet és semmi köze hozzá a környezetnek, a külső hatásoknak, nevelésnek, kinézetnek.

"Mi itt a baj? Nyilván nem négyévesen fogják megkezdeni az átalakító műtéteket."

Honnan veszed?

Tavaly még az volt a duma, hogy ilyen nem is létezik, senkit nem is akarnak befolyásolni és a fiataloknak nem is fognak engedni semmiféle hormonterápiát se, ez csak a fidesz hazugsága - erre ma ez már természetes rengeteg országban. Fél éve még azzal jöttetek, hogy senki nem akar a gyerekek közelébe menni és csak a fidesz hazugsága, hogy nemátalakítások lehetnének kiskorúaknál - ma meg már az a helyzet, hogy 4 évesekről kell beszélnünk. Miért tagadod le az egyértelmű tényeket?

"A szülők beleegyezése meg nem tudom, mihez kellene, semmi visszafordíthatatlan beavatkozás nem történik."

Semmi visszafordíthatatlan? Te elmebeteg vagy?

Ahhoz is kell a szülők beleegyezése ha egy lázcsillapítót akarok beadni a gyereknek az iskolában vagy ki akarom vinni az iskola épületéből hogy elmenjünk múzeumba. 18 éves koráig a szülő vonható felelősségre a gyereke minden tettéért, fizetni köteles helyette ha kárt okozott vagy gyereket csinált. 18 éves kora előtt a gyerek arra nem alkalmas a törvényeink szerint hogy alkoholt fogyasszon, dohányt vehessen magának, te meg nem érted miért baj ha a testével kapcsolatos dolgokhoz kell a szülő engedélye?

Ha holnap bemegyek az iskolába és a szülők engedélye nélkül elviszem a gyerekeiket a helyi templomba misére és megkereszteli őket a pap, azon te lennél legjobban felháborodva, hogyan mert valaki megtenni ilyet a szülők engedélye nélkül. Holott mi bajuk lesz attól ha egy szép épületben egy szépen öltözött ember kevés vízzel keresztet rajzol a homlokukra?

"A nemváltás egy orvosi beavatkozás. Ha nem támogatod, sőt, megtiltod, hogy a beteg gyereked megfelelő gyógyszereket kapjon, akkor el fogják venni tőled, és örülhetsz is neki, mert mindkettőtöknek jobb lesz így. "

Egy GYEREKRŐL beszélsz te állat! Nem beteg az a gyerek, nem kell megmenteni az életét senki mástól csakis a hozzád hasonló elmebetegektől. Olyanok vagytok mint Mengele a náciknál, kísérleteztek a gyerekekkel. Mengele annyival volt nálatok tisztességesebb hogy nem hazudta azt, hogy amit tesz az a gyerek érdeke. Simán bevallotta, hogy szarik arra mi lesz a gyerekkel, haljon, szenvedjen, csak a kísérlet az ami számít.

Remélem olvassák az írásaidat olyanok is akiknek az a feladata hogy a törvény szerint védje a gyerekeket és meg is fogod kapni a megfelelő mértékű figyelmet az illetékes hatóságoktól!

Barom!

Maratoni megaválasz.

Meglehetősen szórakoztató a 22-es meg a kérdező. Ti elvileg azt szeretnétek, hogy mások ne lássák egysíkúan a világot, és egy vélemény alapján ne tegyenek bele titeket egy dobozba, de aztán az érvelésben jöttök mindjárt ezzel a "ti azt szeretnétek" "szerintetek" stb. dologgal. Ki az a szerintünk? Egyetlen ember vagyok, aki válaszolt nektek, nem az összes libsi valaha. (És nem tudom, hova szúrjam be, de légyszi: kulturált kommunikáció.)

22-es, nem vagy tisztában a nem fogalmával, úgyhogy segítek egy kicsit.

A nem nem abszolút meghatározható fogalom, ami csak és kizárólag egy komponensből áll össze. Nem az fog valakit nővé vagy férfivá tenni, hogy a születésekor milyen nemi szervvel rendelkezett, sőt, ez még csak a biológiai nemedet sem fogja meghatározni.

A biológiai nemet a kromoszómák határozzák meg, és tulajdonképpen az élet egy területén releváns: az utódnemzéskor. Ott sem feltétlenül döntő jelentőségű, sőt, csak egy valószínűséget jelent. Ha XX kromoszómáid vannak, akkor valószínűbb, hogy a te tested arra alkalmas, hogy gyereket szülj és menstruálj. Ha XY, akkor a gyereknemzésre. De ettől még léteznek meddő emberek, akik egyiket se tudják megtenni. Ennek az értelemben vett biológiai nemfogalmat tehát akkor használjuk, amikor bemegyünk a szülész-nőgyógyászhoz, és közöljük, hogy gyereket szeretnénk, ő pedig annak a mentén kezd el minket kivizsgálni, hogy milyen nemi szerveink vannak, melyikkel lehet hiba, és nyilván, ha biológiai értelemben nő vagy, akkor nem fogja a spermáidat keresni.

Az ember nemét viszont nem lehet egyetlen komponens alapján meghatározni, annál ez sokkal komplexebb kérdés. Ez a biológiai nemfogalom nem veszi figyelembe például az agyműködést – minek is venné, a nőgyógyász számára hullamindegy, hogy a te agyad mit termel és milyen számban. Viszont a transzneműeknél megfigyelhető, hogy a transz nők agyának bizonyos részei úgy működnek, mint a nőké (és fordítva), ami szerintem legalább annyira jelentős, mint hogy ideális esetben gyereket csinálni vagy gyereket szülni tud. Ez is puszta biológia. Arról nem is beszélve, hogy az ember, mily meglepő, társadalomban él, ezért nyilván a társadalmi nemet sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor valakinek a neméről beszélünk. Amit te mondasz, az olyan, mintha azt próbálnád megindokolni, hogy az a magyar, akinek valamelyik szülője magyarnak vallja magát. Szó se róla, hogy ez a két csoport nagy részt megegyezik, de ettől még vannak olyan magyarok, akiknek egyik közeli ősük se magyar, de ideköltözött, megszerette az országot, tanulmányozta a történelmet, megkapta az álampolgárságot, és ugyanolyan magyar, mint te vagy én, akinek az ősei 200 éve csinálták ugyanezt. És vannak olyanok is, akiknek hiába vannak magyar felmenőik, nem akarnak magyarok lenni.

Jelenleg az orvostudomány álláspontja az, hogy a transznemű nő lehet, hogy nem minden biológiai értelemben nő, de nőként kell kezelni. Ez nem konteó, hanem a hivatalos tudományos álláspont. Te bizonyítgathatod véreres szemmel, hogy de hát te jobban tudod, és a Föld igeni LAPOS!!!, attól még nem lesz úgy.

„Egy másik írásban olvastam tegnap azt a nagyon erős érvelést, hogy nem tekintitek genetikusnak azt hogy valaki férfi vagy nő, ellenben a szexuális irányultságról meg tényként állítjátok, hogy az csakis genetikus lehet és semmi köze hozzá a környezetnek, a külső hatásoknak, nevelésnek, kinézetnek.”

Kik azok a „ti”? Engem nem érdekel az, hogy öt hónapja mit kommentelt egy full random ember ide, innentől mi nem leszünk elvtársak vagy harcostársak. Én pl. azt gondolom, hogy a szexualitás sem pusztán genetikailag kódolt, de lehetnek genetikai hajlamosító tényezők is. De azt nem tartom valószínűnek, hogy valahol van a genetikádban egy olyan mutató, ami egyértelműen kijelzi, hogy te mondjuk biszexuális leszel, aki inkább az ellenkező nemet preferálja, de csak egy 5%-kal. Ahogy abban is van társadalmi, környezeti hatás, hogy neked inkább a szőke lányok jönnek be, valamennyi abban is lehet, hogy másnak meg a szőke fiúk. Kutatni ezt szerintem persze fölösleges, ha elfogadjuk, hogy egyik sem jobb, mint a másik.

„Honnan veszed?”

Ez jogos. Feltételeztem, hogy ha műtéteket hajtanának végre, akkor (amúgy jogosan) lángban állna az egész jobboldal, meg a baloldal nagy része is, de belátom, hogy ez jogosan nem elég érv. Átfogalmazom: HA a négyéves gyereken visszafordíthatatlan beavatkozást akarnak végrehajtani, azt nem tartom elfogadhatónak, de még tizennégy évesnél sem. A cikkben, amit elolvastam, viszont csak arról volt szó, hogy kiválaszthatják az egyenruhájukat meg hogy melyik vécébe járnak, ami nem visszafordíthatatlan.

„Fél éve még azzal jöttetek”

Megintcsak: nem. Én. Voltam. Mellesleg fél évvel ezelőtt is voltak már olyan esetek, amikor kiskorúakat műtöttek meg (nem négyéveseket, hanem, ha jól emlékszem, 16-17 éveseket, szülői beleegyezéssel), én azt se tartottam megfelelő útnak. Illetve már akkor is csak arról volt szó, hogy Magyarországon nem igazán fordul elő, hogy az lmbtq-szervezetek érzékenyítenének az óvodákban, az meg pláne nem, hogy bármilyen országban reklámoznák a nemváltást (mert ugye az engedélyezés megfelelő esetekben meg a reklámozás nem ugyanaz). Előbbi szükséges feltétele az emberi társadalomban élésnek, utóbbi meg csak fantázia.

„Ha holnap bemegyek az iskolába és a szülők engedélye nélkül elviszem a gyerekeiket a helyi templomba misére és megkereszteli őket a pap”

A nemváltás nem úgy zajlik, hogy a gyerek reggel azt mondja, hogy ő mostantól Julcsika szeretne lenni, és estére már le is vágták a megfelelő részeket, hanem hosszú időn át konzisztensen kell ezt állítania. Abban egyetértek, hogy ezt szabályozzuk törvényekkel, tehát előzzön meg egy ilyen nemváltó folyamatot hosszas pszichológiai felmérés, utánkövetés stb. De ha a gyerek hosszú időn keresztül, ellentmondást nem tűrően állít valamit, akkor ott a szülőnek lépnie kell, legyen szó akár nemváltásról, akár megkeresztelkedésről. Ha a gyerek kitalálja, hogy szeretne megkeresztelkedni, vagy felvenni az iszlám vallást (ez átélhetőbb volt nekem, keresztényként), és ehhez tényleg ragaszkodik és komolyan gondolja, akkor elég szar szülőnek kell ahhoz lenni, hogy ne engedd meg neki.

Betegségről beszél a "transzneműség" kapcsán.

Pedig ez az ő definíciójuk szerint normális dolog, és aki ezt így hívja, az homo- és transzfób. Nyilván egy Freudi elszólással van dolgunk, de örülök, hogy felszíre hoztuk a dolgokat.

Nem freudi elszólás. Mindenki, aki egy kicsit is tisztában van az alapokkal, az tudni fogja, hogy létezik egy olyan pszichológiai tünetegyüttes, amit gender dysphoriának (nemi diszfória) nevezünk. Ez tulajdonképpen egy nagyon erős, szorongással, depresszióval, öngyilkossági hajlammal átitatott állapot, amit az vált ki, hogy az illetők idegennek érzik a testüket. Erre léteznek megfelelő gyógymódok, mint például a nemi átalakító műtét. A gyerekeknél ezeket azért nem alkalmazzák, mert náluk még sokkal nagyobb a hibalehetőség, ezért ott egyéb, enyhítő módszereket alkalmaznak, mint például hogy a gyerekre a továbbiakban a választott nemének megfelelően hivatkoznak, esetleg (VISSZAFORDÍTHATÓ HATÁSÚ) hormonblokkolókat adnak nekik szükség esetén. Konkrét visszafordíthatatlan műtétet nagyon kevés helyzetben engedélyeznek 18 éves kor alatt, és még kevesebb az olyan eset, amikor élnek is ezzel az engedéllyel (legálisan). Ezt én se nézem kifejezetten jó szemmel, sőt ha megkérdeznének, inkább ellenezném, de végülis nagyon keveset tudok a témáról még úgy is, hogy minimális szinten utánanéztem. Ennek az eldöntése szakorvosi feladat. Az viszont nem kérdés a tudományban, hogy ezeknek a nemátalakító műtéteknek megvan a helyük az orvosi gyakorlatban.

A transzneműség tehát nem a betegség, hanem a gyógymód. Nyilván ez is nagyon-nagyon fájdalmas, és senkinek nem kívánom, hogy át kelljen élnie. Az viszont biztos, hogy ezek a kezelések (ha csak szükség esetén alkalmazzák őket) javítanak az ember életminőségén, gyógyítják a diszfóriát és az ennek kapcsán kialakuló szorongást, depressziót és az ember nagyjából teljes életet tud élni utána (bár sokat segít, ha a társadalom is elfogadó). Nyilván jó lenne, ha egy csettintéssel meg tudnánk oldani a problémát, és ha van valami ilyen ötlete bármelyik válaszolónak vagy a kérdezőnek, ne habozzon benyújtani azt az illetékes tudósoknak, de jelenleg ennél jobb kezelés nincs.

„Ebből kristálytisztán látszik, hogy a büdös életben nem volt gyereked és örülök neki, hogy itthon nem is lesz rá soha lehetőséged”

Ja, a húszas éveiben járó heteró, cisznemű (tehát nem transz) nőként pont abba a csoportba tartozom, akinek a legkevésbé van lehetősége a gyerekre.

„A gyerek nem úgy működik, hogy bár sok mindenben szülői támogatásra szuorul, de ha minél jobban mondja magáét, akkor annál jobban igaza lesz.”

Értsd jól. Nem mondtam, hogy ha a gyerek biztosan állítja, hogy ő fiú (holott elméletben lánynak kellene lennie), akkor biztos, hogy transznemű. Azt mondtam, hogy ha a gyerek ezt állítja, akkor ez nem átlagos, és a szülőnek lépnie kell, tehát beszélgetniük kell a témáról, szükség esetén szakértőt is bevonni. Lehet, hogy aztán kiderül, hogy a gyerek csak simán szeretne a fiúkkal játszani, de nem veszik be, és köze nincs a transzneműséghez, meg jelentheti azt is, hogy korai tüneteket produkál. Ha mondjuk a gyereked az autizmus jeleit mutatja, akkor is inkább elviszed a megfelelő szakemberhez, legfeljebb kiderül, hogy semmi baja. Veszíteni nem veszíthetsz.

„Van halvány lila foglamad arról, hogy milyen kockézatú és súlyú téma az, amiben szerinted ő a gyerek fejével, kiskorúként, éretlenként dönteni képes?”

Könyörgöm: ki mondta, hogy a gyereknek bármiben is döntenie kéne? Sajnos még mindig él az a tévhit, hogy ez egy döntés, pedig dehogy is az! Szerintem az előző kommentemben elég pontosan leírtam, hogy a nemi diszfória egy állapot, ugyanúgy, ahogy például egy megfázás is az. Ott se a gyerek dönt arról, hogy szeretne köhögni meg tüsszögni, hanem egyszerűen csak produkálja ezeket a tüneteket. Ezért a jó szülő elviszi őt az orvoshoz, aki megvizsgálja, diagnosztizálja, és a saját képzettsége alapján eldönti, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb gyógymód. Ugyanígy van egy olyan kisgyerek esetében is, aki a nemi diszfóriát tapasztalja. A szülő elviszi őt szakemberhez, és aztán a szakember dönti el, hogy mi a helyzet, és mit kéne tenni.

Annyit írtam, hogy normális helyeken tiszteletben tartják a gyereknek azt a kérését, hogy hogyan szólítsák őt, és bizonyos kereteken belül, ha igényli, kiválaszthatja a saját ruháját. Az nyilván egy teljesen más kérdés, hogy nem szabad a vállára tennünk egy olyan terhet, hogy neki kellene eldöntenie a nemi identitását – de a szülőére sem.

(Persze ez az analógia is kicsit sántított, mert a nemi diszfóriát se tekintik már kifejezett betegségnek, még csak nem is mentális zavar, de remélem érthető a lényeg.)

A fejlődő szervezetébe belenyúlni gyógyszerekkel, csak azért, mert egyszer kisautó helyett barbibabát vett a kezébe?

Egyrészt. A gyógyszereket logikusan a pubertás után írják fel a gyereknek, mert akkor van értelme, amikor már elkezdődött a nemi érés. Ez más nem a kisautózós-barbibabázós korszak. Alapvetően nagy csúsztatás az, hogy amikor a kiskorúakról beszélünk, akkor egyes emberek mintha elfelejtenék, hogy itt nem (csak) az óvodásokról van szó, hanem mondjuk egy 17 évesről is. Igen, egy bizonyos kor alatt én sem támogatom a hormonblokkoló gyógyszereket, még akkor se, ha visszafordítható a hatásuk, ezt valóban elfelejtettem leírni, de úgy voltam vele, hogy csak tudod értelmezni.

Másrészt, azt viszont kifejtettem, hogy fontos lenne a többlépcsős pszichológiai vizsgálat. Nem azt támogatom, hogy ha az ovis nem teljesíti be a női princípiumot, akkor egy random ember két perc után eldönthesse, hogy ő bizony fiú, sőt, ennek az ellentétét állítottam, úgyhogy ez egy szalmabáb.

„Ez éppen olyan, mintha azt mondanád, hogy arról is képes dönteni, hogy kivel él szexuális életet. Talán nem kell mondanom, hogy ez hova vezet - bár attól tartok, nagyon is jól tudod...”

Öhm… Jelenlegi társadalmunkhoz?

Ezt csak azért akartam kiemelni, mert megint látszik, hogy csúsztatni próbálsz. Vannak olyan kiskorúak, akik a magyar törvények szerint (és amúgy az én józan belátásom szerint is) el tudják dönteni, hogy kivel szeretnének szexelni. A törvény azt mondja, hogy ezt egy 14 éves gyerek már néhány alapvető korlátozást kivéve (ne legyen a tanárod, ne legyetek függő viszonyban) el tudja dönteni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem ez sem oké, én fölemelném a korhatárt egy-két évvel, de ez nyilván nem az én döntésem sajnos, és a csoda gyerekvédelmi törvényből is kimaradt.) Értem én, hogy a kiskorúakról mindenkinek egy maximum általános iskolás csoport jut az eszébe, de attól még, hogy ez az első asszociációd, nem biztos, hogy helyes is.

Természetesen ha teljes mértékben egyéni döntés lenne a nemváltás, akkor én is támogatnám, hogy mindenki szigorúan 18 után dönthessen, főleg azokról a megoldásokról, amik valamilyen módon a biológiádba is beleavatkoznak. Csakhogy, ahogy azt már leírtam, ez az egész nem egy döntés, hanem egy elég nehéz csomag, amit a gyereknek és felnőttnek cipelnie kell.

„Szeretném látni a konkrét hivatalos forrást, ami kimondja, hogy mi az orvostudomány mai álláspontja.”

[link]

[link]

[link]

Direkt nem kutatásokat igyekeztem hozni, hanem inkább nagy szervezet állásfoglalását/szakmai lap által kiadott összegzést. Kutatást mindenről találni, de ezek bizonyítják, hogy jelenleg ez a tudomány álláspontja, vagy legalábbis a fő csapásirány. Természetesen lehet ezek alapján, hogy nincs igazuk, de nem is az volt most a célom, hogy ezeknek az állításoknak az igazságértékét bizonyítsam (egyébként lehet, az utolsóban van egy csomó hivatkozás pl, olvasd el, cáfold meg), hanem hogy képet adjak arról, hogy mi a helyzet. Lehet, hogy nem mindenki ért vele egyet, de ennyi erővel meg a rákot is gyógyítja a C-vitamin, mert biztos van olyan hülye, aki elvégezte az orvostudományi egyetemet, és ezt vallja. A nagyobb szervezetek állásfoglalásai nem demokratikus alapon vannak meghatározva, hanem az alapján, hogy a jelenleg ismert tényekből milyen kép bontakozik ki, ilyen formán tekinthetőek a tudomány álláspontjának, amely a későbbiekben változhat, de nem úgy, hogy én, az átlagember a partvonalról megokoskodom.

„Ez a véleményem arról is, amikor a 60 millió éven át nem vitatott fogamakat, a nemeket megpróbáljátok újradefiniálni.”

Eh, meh. Azt hiszem az utolsó hivatkozásban van szó róla, hogy a nem fogalma kultúránként is változott. Voltak pl. olyan törzsek, ahol három nem volt, és hülyének nézték azokat, akik szerint csak kettő van. Szóval jóval komplexebb kérdés ez, a tanulság talán az, hogy nem szabad leegyszerűsíteni a dolgokat, pláne hozzáértés nélkül.

És még egy ajándék így a végére: kulturált stílusban és személyeskedés nélkül is ki lehet fejteni egy témáról a véleményed. Jobb helyeken ez általános iskolás tananyag. Nyilván oké, az interneten vagyunk, név nélkül, de ez a barmozás meg elmebetegezés így is kicsit óvodás, a pedofíliával vádolás meg minősíthetetlen. Na. Uralkodj magadon.

Most komolyan a 63% azt mondja, hogy legyen bűncselekmény a füttyögés?

Komolyan ilyen sokan bűntethetővé tennékma tiszteletlenséget?

Ez elég ilyesztő, és egyébként embertelen leszabályozás.

A füttyögéssel meg az odaszólogatással az a baj, hogy nehéz elkülöníteni, mikor minek számít. Van, amikot egyértelműen csak bunkoság meg van olyan is, amikor egyértelmű fenyegetés. Az, hogy mikor minek számít, azt meg egy csomó tényező dönti el: milyen a környék, a hangsúly, a nő reakciója után folytatják-e stb. Én értem, hogy fényes nappal egy emberekkel teli utcán a nő csak fogja a fejét, hogy már megint ezek a hülyék, de nem érzi magát fenyegetve. (Az baromi nagy tévhit, hogy van olyan mentálisan egészséges nő, akinek a napja üres lenne enélkül, vagy csalódott lenne, mert random idegenek nem tesznek neki a nyílt utcán szexuális ajánlatot.) De ha rossz környéken az éjszaka közepén hangzik el egy ilyen ajánlat, úgy hogy a nőnek nincs lehetősége menekülni, akkor az a fütty vagy beszólás nem azt jelenti, hogy "nagyon szép vagy és szívesen szexelnék veled", hanem azt, hogy "most itt simán megerőszakolhatnálak, lehet, hogy megteszem, lehet, hogy nem".

Nyilvn kevés az ilyen szélsőséges szituáció, és butaság lenne minden esetben külön tárgyalást tartani egy füttyögés miatt. Akkor már két út van: vagy büntetünk mindenkit, vagy senkit. Szerintem utóbbi több vétlen embernek árt: a füttyögés nem szükségszerű tevékenység, neked semmilyen hasznot nem hoz, másnak fenyegető lehet, úgyhogy légyszi hagyd abba.

Főleg, hogy nagyon sokszor kiskorúakat találnak mef ezek az úriemberek, akiktől még az se várható el semmilyen szinten, hogy egy "bókot" lekezeljenek.

Én börtönt nem adnék ezért, szerintem túl drasztikus, de pl. pénzbüntetést simán megér a dolog.