Az érzékenyítést valóban jobban elvégzik a melegek, mint maguk a szülők?

Ez az érzékenyítés nekem sántít.

Miértnem elfogadásnak hívják?

Látjuk, hogy amerikában mi az érzékenyítés hatása, már azért kirúgnak embereket az állásukból, mert volt merszük fehérként, egy indiai rajzfilmkarakter hangját adni.

Nem érzékenységre, hanem elfogadásra kell nevelni a gyerekeket, és akkor se nem lessznek rasszista, homofób, bunkók, de nem is lesznek polkorrektkedő, mindenen hisztiző social justis wariorok.

Ez is olyan mint régebben, mikor drogprevenciós órákon volt kábszeresek meséltek a tapasztalataikról, persze anya és apa is elmondta otthon, hogy "a drog rossz, értem?", de mégiscsak hatásosabb ha olyantól hallanak az elvonás kínjairól, aki átesett rajtuk.

Egyszer, egy osztályfőnöki óránkon különválasztották a fiúkat a lányoktól, és nekünk a hererákról a lányoknak a mellrákról tartottak előadást, ezen levetítettek valami valszeg a nyolcvanas kilencvenes években készült prevenciós videót, de sokkal nagyobb hatást gyakorolt ránk mikor a tanárunk behívta egy ismerősét aki átesett a betegségen, és elmesélte hogyan fedezte fel, és hogyan élte meg a helyzetet.

Ha egy meleg tartja az érzékenyítést, valószínüleg lesz gyerek aki ott látja először, hogy ez is csak olyan ember mint én, és nem igaz amit apu otthon érzékenyítés címszó alatt mondott, hogy "a b#zit onnan ismered meg hogy bőrszerkóba jár, nőiesen mozog, sminkeli magát és selypít, de azért nem szabad leköpni"

A gyereket nem érzékenyiteni, hanem felvilágosítani kell

Azt hogy ő mire lesz érzékeny azt döntse el ő

Szerintem a gyereknevelés közös felelősség, nem kizárólag a szülő dolga, hanem a társadalomé is. Nem véletlen élünk közösségben. Egy szülő pár csak az alapokat tudja megadni, a többit a többi ember adja hozzá.

Nyilván alapvetően az a legjobb, ha a szülő beszél róla, de ez nem adott mindenkinek, ezért fontos a szakember is. Most azt vitathatjuk, hogy kell-e egy tényleg érintettnek beszélnie a témáról, de szerintem nek rossz dolog az. Például a legtöbb alkoholprevenciós előadás nem hatásos, legalábbis számomra és osztálytársaimnak nem volt az, de amikor egy már leszokott alkoholista beszélt róla. Most nyilván személyes tapasztalatról csak érintett tud beszélni és hitelesebbnek tűnik. A nőgyógyászati vizsgálatról sem az apját kérdezi meg az ember alapesetben, hanem ha ott van az anyuka és vele is jó kapcsolat, akkor az anyukát.

Szerintem is ez az egesz erzékenyítés dolog csak egy maszlag. Elfogadni a masikat, arra meg első körben a család, aztan jöhet a szakember alltal tartott felvilagosítas felső tagozatban. A sexualis beallitottsága mindenkinek a magánügye.

Azonban annyira mar most sikerült atesni a ló tuloldalara szerintem. Még nem vagyok szülő, de mar most vakarom a fejem, hogy mi lesz így a jövendőbeli gyerekemmel. Nem lehet mar megnezni lassan egy filmet a nelkül, hogy palik nyaljak faljak egymast legalább egy jelenetben.

Konkrétan kezd divat lenni a belülről induló felismerés helyett a homo-bi sexualitás.