Dobrev lábbal akaja tiporni a jogot vagy szokás szerint csak hazudik?

Az alkotmányban benne van, hogy az önérdekű törvénykezés ellen bárki, bármikor ellenállhat és megakadályozhatja. A kérdés az, hogy politikailag el tudod e fogadtatni az álláspontotad, hogy pl. a választási törvény fidesz általi megmásítása önérdekű volt e. Ha ezt el tudod fogadtatni, akkor kvázi legálisan helyezed hatályon kívülre azt, kétharmad ide vagy oda.

Ha viszont ezt nem nyelik be az emberek, pláne a nemzetközi szervek, akkor sz"rban vagy.

Amit Dobrev mond, arra van elméleti jogi lehetőség, a gyakorlatban viszont nem hiszem, hogy bárki megkockáztatná azt.

Érvet még nem olvastam. Nagypofájú kijelentéseket igen.

Lehet a jogot csűrni csavarni. Csakhogy a jog célja emberek nagyobb (országnyi) csoportja közötti kapcsolatoknak az igazságos szabályozása. Ha a jog azt mondja például, hogy szabályozza a kormány és a nép közötti viszonyt, akkor azt is mondania kell, hogy a kormánynak olyan törvényt kell alkotnia, amely a többségnek kedvez, és ha a kisebbség ezt sérelmezi, akkor joga van ezt bíróság előtt érvényesíteni. Ha a jog megengedi, hogy a kormány olyan törvényt is hozhat, amely a kisebbségnek kedvez, ha ráadásul olyan törvényt is hozhat, amely a többségnek nem engedi a jogorvoslatot, akkor ez a jog valójában nem jog, hanem erőfölénnyel való visszaélés. Jogi nyelven, a jog meghatároz egy célt, és megadja a cél eléréséhez szükséges módszereket. Itt a cél a többségi kedvezményezés (demokrácia), a módszer pedig ez esetben a kétharmados követelmény. Ha a cél nem ez, akkor a jog egy közönséges tartalom nélküli formalizmus, amit átalakítani bármikor bárkinek lehet. A formalizmus érdektelen, ha nincs tartalom.

A ma érvényes alaptörvény leszögezi, hogy csak olyan törvény hozható, amely - röviden szólva - a nép érdekeit szolgálja. Ennek ellenére rengeteg olyan törvény született, amely ellenkezőleg, egy nagyon szűk csoport érdekeit szolgálja.

Tehát két út is van a megoldásra. A kényesebb lelkületű, kicsinykét bonyolultabb dolgot már nem értők számára felsorolható, az érvényes alaptörvény szerint mely törvényeket hoztak törvénysértő módon. Más törvény azt is kimondja, a törvénysértő törvény semmis. Vagyis nem kell tenni semmit, mindössze a gyengébbek kedvéért felsorolni, mi nem számít törvénynek. Dobrev - sajnos - ennél lényegesen kevesebbet mondott.

A másik út pedig az, hogy hivatkozunk a törvény fogalmára, és leszögezzük, a tartalom nélküli üres formalizmus nem jog. Azaz minden olyan kétharmados törvény, amely kizárólag formális alapon, az eredeti célt mellőzve keletkezett, nem felel meg a jog fogalmának, azaz nem törvény. Akkor meg mit kéne megsemmisíteni? Nam létező katyvaszt?

Értem én a jogászok aggodalmát, amely a jog nimbuszának, hitelének ilyen módon való sérülését félti. A félelem jogos is, valóban nagyon káros, amikor a jog elveszti hatalmát, mert az a jogtalanság maga. Csak hát tetszettek volna akkor aggodalmaskodni, sőt fellépni, mikor az első jogsértés, az Alkotmány sárba tiprása történt. Amikor úgy kiherélték az alkotmányt, hogy már ők sem merték annak nevezni, ezért alaptörvénynek keresztelték el. Tehát aki a formalizmus sérülését félti, annak üzenem: a semmit félti, alkotmányunk nincs, tehát sűrgősen megírandó, a helyette alkotott selejt pedig illő helyére, a kukába teendő.

Nem fog az ellenzéki kormány semmiféle jogot sérteni, legfeljebb helyreállítani. Nem fog az Unió ezen problémázni, legfeljebb annak néhány, ki tudja mire finnyás tagja. Az Unió már megfogalmazta álláspontját. Jogsértő kormánytól megvonja a támogatását. Miért zavarná, ha a jogsértés megszüntetnék. Probléma csak abból származhat, ha a formalizmushoz ragaszkodó, a lényeget érteni nem akaró egyes ellenzéki vezetők siránkoznak a törvénysértésen. Mert akkor - mint annyiszor a történelmünk során - ismét belülről fúrják meg a ritkán adódódó lehetőséget a felemelkedésre.