Ha feltehetnél egy kérdést Orbánnak az egész ország előtt nyilvánosan mit kérdeznél?

Nincs nagy jelentősége, mert ha nem akar válaszolni, akkor kikerülné a kérdést, ahogy szokta.

Esetleg ha vissza lehetne kérdezni mindaddig, amíg egyenes választ nem ad, akkor lenne értelme.

Lehet, hogy ez egy apró probléma, de én mégis a homoszexualitásról kérdezném. Meleg vagyok és nem akarok választani, hogy kiköltözöm nyugatra, hátrahagyva az országot, a családom, vagy itt maradok és sosem leszek igazán boldog.

Megkérdezném, hogy tisztában van-e azzal, hogy mi is átlagos emberek vagyunk, akiknek vannak érzéseik, álmaik. Elmondanám, hogy milyen fájdalmas átmenni a kamaszkoron úgy, hogy mindenhol csak azt hallod, hogy bárcsak meghalnál, bárcsak elhúznál jó messze, vagy az eddigi legrosszabb, amit hallottam: „Hitler csak félmunkát végzett.” Talán még a végighallgatásuknál is nehezebb ezekre rebbenés nélkül válaszolni, főként, ha ezt azoktól hallod, akiket a legjobban szeretsz. Ezeket pedig mind úgy hallottam, hogy még csak nem is tudják rólam. Nem egyszerű még gyerekként szembesülni azzal, hogy minden, amire vágytál, minden, amit elterveztél örökké csak álom és illúzió marad. Nem lehet családom, nem lehet gyerekem, nem házasodhatok, esélytelen, hogy megtaláljam életem szerelmét és meg kell elégednem azzal, hogy élem a nyomorúságos életem, közben hallgatva a mindenhonnan érkező szidalmazást.