Veszélyesen kétpólusúvá válik a magyar politika? Lehetne egy harmadik út? A mellékelt versem szerinted jól kifejezi a helyzetet?

Lehetne ebben az országban egy valóban nemzeti, hazafias, szociálisan érzékeny és valóban a hazáért és az összmagyarságért munkálkodó vezetés az eddigiek helyett? Mert már egy jó ideje (évtizedek? Évszázadok?) tragédia, ami itt folyik, s ezt egy verssel szeretném kifejezni:

Nagy baj van itt, s ennek oka

talán téged is érdekel,

engem nagyon, el is mondom,

úgyhogy jól figyelj!

De nem is egy ok, több az annál,

a gond már régen kezdődött,

lehet, onnan, mikor Árpád apánk

magyar népével idejött.

Hont foglaltunk, országunk lett,

a világ legjobb helye,

nem kicsi, nem nagy, épp elég,

ez a Kárpát-medence.

De más vallás kellett: a keresztény,

mert ha azt nem vesszük fel,

életünket s országunkat

szomszédaink veszik el.

Így fogadott minket akkor

a keresztény Európa,

megérkezett kicsiny népünk

a sötét középkorba.

Királyaink bár megvédtek

a német hódítóktól,

sok magyart is megöltek,

mert féltek a pogányságtól.

Akárhogy is, de megmaradtunk,

s az ország erősödött,

magyar hazánk azidőtájt

nagyhatalommá fejlődött.

Majd jött a török, s miattuk

mindez szertefoszlott,

de a Habsburgoknak is köszönhető,

hogy az ország három részre bomlott.

Nagyurak kiskirálykodtak,

Dózsát is kivégezték,

nem csoda, ha országunkat

könnyűszerrel szétszedték.

Százötven év így telt el,

de a magyar nem feledte:

jár neki a szabadság,

s a Kárpát-medence!

Török után Habsburgé lett

egész Magyarország,

az sok népet hívott ide,

megszabva hazánk sorsát.

Két szabadsághac,

s mindkettő leverve,

így volt az ország

évtizedekig láncra verve.

Végül a Habsburgokkal

népünk kiegyezett,

fél szabadság, ez igaz,

de az ország fejlődhetett.

Majd jött a Nagy Háború,

Károlyi és Kun Béla,

így robogott szép hazánk

egyenest a szakadékba.

Ezerkilencszázhúsz: Trianon.

Milyen áron lett függetlenség?!

Európa s szomszédaink

hazánk kétharmadát elvették!

E kis ország élni próbált,

de a népe tudta:

az elszakított részek nélkül

a haza nem egész, csak csonka.

Húsz év után remény csillan:

sok rész visszakerül,

majd a háborút elveszítjük,

s a két Bécsi Döntés megsemmisül.

A második nagy háborúból

vesztes oldalon jöttünk ki,

"művelt" Nyugat szép hazánkat

Sztálin karmaiba löki.

Nyomor és elnyomás:

ez volt a Rákosi-korszak,

ötvenhatban forradalom,

mit a szovjetek eltiportak.

Lett utána Kádár-rendszer,

megenyhült a diktatúra,

"maradj csendben, magyar ember,

és lesz autód s költözhetsz panelba".

Bár volt sok jó márkánk,

de fejlesztés nem lehetett,

csak amennyit a pártvezetés

és a KGST megengedett.

Bő harminc év telik így,

és a rendszer összeomlik,

hitelekből nem lett gazdagság,

csak adósság és deficit.

A rendszerváltás utáni

Antall-kormány mindent elad,

keveseknek nagy gazdagság,

de sok szegény semmit nem kap.

Jön még Boros,

Horn és Gyurcsány,

mit mondhatok róluk?

Mind dicstelen kormány.

Most Orbánnál tartunk,

ő a miniszterelnök,

de korántsem mondhatjuk,

hogy a Kánaán eljött.

Milliárdos haveri kör,

miből s honnan?

Ikarus, Orion, Ganz, Videoton

és sok más vállalatunk hol van?

A nagy cégek külföldiek,

jó ez így vagy nem, és miért?

Felteszem én a nagy kérdést:

gazdaságunk - tényleg a miénk?

Az elszakított magyarság

Fidesz-re szavazhat külhonban,

de az ország így is csonka,

Trianon még változatlan.

Ezt akartuk? Jó ez nekünk?

Gondolkozz el, magyar!

Ilyenekre ne szavazzon

aki szebb jövőt akar.

Változtassunk! Döntés a kezünkben.

Ne rontsuk el most már a jövőt,

ehhez kívánok tiszta szívből neked

jó egészséget s erőt!