A kórházi napidíjra és a vizitdíjra miért tekintettek úgy az emberek mintha az minimum egy emberöléshez hasonló bűn lett volna?

Azért mondjuk meg az őszintét ha mással úgymond haladtunk a korral, akkor ez miért lenne ilyen téren kivétel. Tegyük a szívünkre a kezüket és legalább valljuk be, hogy azért ha kórházba kerülünk már nem olyanok az elvárásaink az ottani gyógyítással, ellátással szemben mint mondjuk a 70-es években. Sőt szinte azt szeretnénk, hogy gyógyuljunk, de gyakorlatilag az elhelyezési körülményeink olyanok legyenek mintha a saját szobánkba feküdnénk és olyan figyelmet, kiszolgálást, szeretet jó szót kapnánk az ottani személyzettől orvosoktól, ápolóktól mintha otthon lennénk. Igazából a kórházat már nem egy intézménynek tekintjük, hanem egy gyógyuló otthonnak. Viszont ha ez így van, mert így van akkor azért azt ismerjük el, hogy ugyanakkora finanszírozással ez nem fog menni mintha csak annyit költenénk rá, mint 40 évvel ezelőtt és teljesen ingyen elvárjuk a maximális komfortot. Ha netán bekerülünk akkor erre a komfortra, ebbe a komfortba nekünk is be kellene szállni legalább egy minimális hozzájárulással, mert enélkül nem várhatjuk el, hogy teszem azt a 18 órás műszak utáni fáradt nővér mindig a kedvünket keresse mint egy ügyfélszolgálatos menedzser. Magyarán csak akkor tudná nekünk azt a maximális komfotot nyújtani gyógyulásunkkor egy egészségügyi intézmény, ha mi is hozzájárulunk valamelyest. Pártoktól függetlenül nézve azért van ebben valami igazság nem?