Miért támogatja Jakab Péter és a Jobbik, hogy 200 milliót szórjanak el Lyukóvölgy integrációjára?

Olyan ez, mint a tapéta alé szorult buborék. Nyomhatom a körmömmel jobbra, balra, de attól még a tapéta alatt ugyanannyi levegő marad. Ami benne van a rendszerben, vagy ami hiányzik belőle, azon a nyomkodás nem segít. A társadalom egy gigantikus csőhálózat, és ha hiányzik a rendszere egészéből több tonna víz, a belső lötyögtetés a csövek közt azon nem fog segíteni.

A rendszerváltáskor valamiért úgy gondolták, hogy jó ötlet 40 000 embert az utcára szórni és ,,lekapcsolni'' az akkori ,,lélegeztetőgépeket'', amik úgy-ahogy felszinen tarották az akkori potenciális mélyszegény réteget. Hát nem volt egy jó ötlet, létrejött egy egyre mélyebben elszigetelődő mélyszegény tömeg, és azóta a mélyszegénység csak súlyosbodott, rögzült, és az egyik generáció tolja az utána következőre a problémát. A szegények gyerekei is szegények lesznek, így egészében véve a társadalom folyamatosan ráfizet arra, hogy ezt a problémát nem hajlandó megoldani, hiszen generacióról generációra újratermelődik.

A mélyszegénység magától nem tűnik el, az ehhez szükséges ,,kakaót'' pedig senki nem hajlandó beletenni a rendszerbe, a politikusnemzedékek is csak tologatják.

Lehet, hogy az egyetlen megoldás tényleg az, amit az NDK meg is csinált: vastagon leszarni a dolog politikai kommunikációját, és minden politikai PR-nak fittyet hányva gigászi állami lakásépítésbe fogni, felhúzni évente százezer, százötvenezer új lakást valami komcsi házgyári technológiával és léptékben, és folyamatosan ontani a szegényeknek odaadható lakásokat leglább tizenöt éven keresztül, és minden különösebb piaci szarakodás nélkül szétosztani a szegényebbeknek. Bevállalva akár a tásadalmi irigységet és a pénzügyi válságot is.

Lehet hogy ez iszonyú társadalmi irigységet váltanak ki, de a mélyszegénység mai mértékét igazán máshogy nem lehet felszámolni, ha azt akarjuk, hogy utódainkra nem egy szétszakadt társadalmat hagyjunk. Ma sajnos ezt alig vállalná fel politikus, viszont a rendszerváltás óta nem volt komolyabb próbálkoázás a lakhatási szegénység érdemi és valós felszámolására, ezért ez az erőforrás szinte bizonnyal hiányzik a rendszerből, ezt pedig semmiféle hatósági bűvészkedés, börtön, rendőri jelenlét nem tudja pótolni.

A piac ezt nem tudja megoldani: amit ma ingatlanpiacnak neveznek, az köszönöviszonyban sem tud reflektálni a valós szegénység, és a valódi szegényrétegek igényeire, ez a kettő már rég elszakadt egymástól, lényegében délamerikai típusú szétszakadt társadalomról van szó.

Egy NDK-típusú nagy ,,kommunista'' jellegű gigászi lakásépítési láz és a szegény rétegek tudatos folytonos segítése talán működhet, a szokásos rendszerváltás utáni toldozás-foldozás ide már nem elég, itt több mint harmincéves elhanyagot problémahalmazról van szó (amelynek gyökerei valójában még ennél is ősrégibbek, a szocializmusban is megvoltak már a gyökerei, akkor még tompított formában).

Alapvetően viszont nem tudok hinni abban, hogy a szegénység a szegények bűne. Lehet ezernyi ürügyet felsorolni, ezek részben igazak is lehetnek, de a lényeg az, amit az ,,ingatlanpiacnak'' nevezett valami mutat: a szegényeknek végső soron nincs valós komoly segítség.