Miért tűnt el a zsidókérdés a magyar politikából?

A radikális jobboldalon akkor változott meg az álláspont, amikor "az iszlám a világ utolsó reménye a liberalizmus tomboló sötétjében a fény" megjelent a déli országhatáron és átvonult Nyugat-Európa irányába, majd felmerült, hogy akkor szét kellene osztani őket az EU tagországai között. Érdekes módon akkor már az lett az álláspont, hogy nem akarnak sharia törvénykezést, pedig pár évvel korábban még példaként tekintettek Iránra, ahol például tolvajok kezét roncsolják szét különböző eszközökkel pl. satuval, vagy embereket akasztanak fel széles közönség előtt daruval.

A 2000-es évek második felében a zsidóellenesség egyebekben a magyar radikális jobboldal 20. századi gondolkodásmódjával magyarázható, mivel itt nem voltak jelentős számban muszlimok, így elsősorban a láthatatlan ellenség, a minden gazdasági tevékenység mögött vélten ott álló befolyásos zsidóság volt az ellenség, miközben Nyugat-Európában a radikális jobboldal már inkább izraelpárti volt, ismerve milyen az, amikor beköltözik a szomszédba 10 pakisztáni muszlim.

De egyébként nem hinném, hogy a radikális jobboldalról eltűnt volna a zsidóellenesség, inkább csak rájöttek elég nehéz Palesztina mellett tüntetni szeptember 11-én az arab-magyar barátság napján, meg azt mondani, hogy palesztinok vagyunk a saját hazánkban, amikor mondjuk idejönne fél Palesztina, és éppen velük szemben is vannak fenntartásaink.

Szerintem egyáltalán nem tűnt el a zsidókérdés mindig visszatalal a közbeszédbe

Tessék friss és ropogós

[link]

Szerintem a cigánykérdés is ugyanúgy áll ma is. De arról szó van a kékfényben. Arról meg nincs, hogy a tokaji körzetben a világ zsidói mit csinálnak még járvány idején is.

Az igazság az, hogy a zsidók úgy viselkednek, hogy MO. az övék. Nem is alaptalanul.