Fideszesek! Mi az, ami nem tetszik a liberális pártokban?

Az, hogy akik ma liberalistáknak vallják magukat, sokkal inkább liberálfasiszták... íme:

Mi a liberálfasizmus?

2014. április 22. 12:42

FÜGEDI

szubjektív vélemény

Egyetlen elvet nem tartanak be, amiből a klasszikus liberalizmus gyökerezett, az élni és élni hagyni nemes eszméjét!

„Látszólag, a szóösszetételben ellentmondás található, hiszen míg a liberalizmus egy tág teret átölelő, megengedő magatartás formára utal, addig a fasizmus az élő diktatúra, komoly kirekesztésekkel.

Ettől frappánsabban mégsem lehet a mostani hazai gyűlölködőket nevezni. Mitől is gyűlölködők ezek az emberek? Liberális szlogeneket hangoztatva nagy általánosságban a demokrácia és a szabadságjogok nagy harcosainak képzelik magukat. Küzdenek a szabadságjogokért, a vélemény és gondolat szabadságért, az általuk elnyomottak és kirekesztetteknek képzeltek életminőségének javításáért. A többség szabadsága és jogai soha nem érdekli őket! Önnön jóságukban vetett hitükben megdicsőülnek és önmagukat demokratának és tévedhetetlennek hiszik. Egyetlen elvet nem tartanak be, amiből a klasszikus liberalizmus gyökerezett, az élni és élni hagyni nemes eszméjét! Ők azok, akik ebben a harcban a mocsokból felvették a fasizmus piszkos kardját és fasiszta gyakorlatot követve küzdenek az általuk vélt nagy szabadságért. Nem riadnak vissza a kirekesztéstől, a negligálástól és az ellenfelet ellenséggé minősítik, üldözik.”

Mandiner

Fidesz-szavazó vagyok, családtagjaimmal együtt, 94 óta.

Konzervatív vagyok olyan szempontból, hogy egyéni, közösségi alapértékeink állandóak, ezekhez tartanunk kell magunkat. Liberális vagyok olyan szempontból, hogy tiszteletben tartom más (enyémtől esetleg eltérő) véleményét, amíg nem erőlteti rá másokra.

Ami a mai értelemben vett liberalizmusban (vagyis inkább a magukat ilyenképpen önmeghatározó politikai pártokban) nem tetszik:

- Antagonisztikus hozzáállás, bármi áron - pl. ha vmi jót csinál a kormány, el kell hitetni, hogy nem jót csinál; majd ha ez nem válik be, és egyre tarthatatlanabb ezt állítani, akkor azt, hogy tényleg jót csinál, de csak azért, mert mi mondtuk neki (ja, hogy egész eddig elleneztük, az el van felejtve). Persze lehet érdeke egy ellenzéki politikai erőnek, hogy minél rosszabb legyen a helyzet, vagy legalábbis annak tűnjön, mert abból tud politikai tőkét kovácsolni, de ez akkor se elegáns. Néha tudni kéne örülni a vetélytárs eredményeinek is. Munkahelyen is "jól nézne ki", ha energiám nagyobbik részével folyton azt bizonygatnám, hogy a többi kolléga egy hülye, majd én megmutatom... (Ez sajnos nemcsak baloldali attribútum, de jelesül most a járvány alatt tényleg nem illene a védekezést - emberek életét - politikai céloknak alárendelni.)

- Főleg a nyugati baloldalra jellemző, hogy nem értik meg arrafelé a kommunizmus rémtetteit. Tény, hogy akinek családjában nem volt igazságtalanul meghurcolt, annak számára nálunk is a kommunizmusról már inkább csak a késő Kádár-kor langyosszürke kényelmessége jut eszébe.

- Nem tetszik, amikor azzal bírálják a Fideszt, hogy a nőket a konyhába száműzi - maga Novák Katalin mesélte el (többször), hogy ők a lehetőséget adják meg egy nőnek, hogy teljességgel a gyermekeire koncentrálhasson, vagy megoszthassa erejét a gyermekek és a karrier között, de amúgy minden további nélkül élhet csak a munkájának is, család nélkül.

- A homoszexualitás számunkra egy nem preferálandó elhajlás, a baloldalon viszont sok hangadónak eléggé központi témájú szívügye a homoházasság és gyermek-örökbefogadás melletti kiállás. Nem kötök bele vkibe csak azért, mert ilyen elhajlással éli életét, elfogadom, ha nekik így jó, de egyrészt nem terjeszthetjük ki a házasság szent fogalmát olyan relációkra, amik nem méltók erre (ezzel a magunk értékeit degradálnánk), másrészt nem kényszeríthetünk bele elárvult, kidobott kisgyerekeket, hogy ilyen társaság adasson meg nekik, ahol felnőnek.

- Hazánkban szerencsére nem jellemző, de ahol nagyon mélyre penetrált már a nemi különbözőségek közéleti felszámolása, ott már odáig jutottak, hogy anya/apa helyett egyes/kettes szülő van hivatalosan (és az nem diszkriminatív, hogy melyik az egyes és melyik csak kettes?;-D), sőt anyatej helyett emberi tej van (és tehéntej helyett mikor lesz marhatej?;-DDD). Ez eddig csak szánalmasan röhejes, onnantól kezdve viszont már durván sérti a nők méltóságát, hogy beeresztenek férfiakat a nők sportversenyeibe.

- Ha a tengerentúli baloldalt is ide vesszük, a BLM mozgalom elérte, hogy úgy lássuk őket, mint akiknek csak(!) a feketék számítanak. Volt egy édesanya, akit egy BLM-megmozdulás közepette egy BLM-aktivista lelőtt az utcán csak azért, mert elkiáltotta magát, hogy minden élet számít. Ez - sok egyéb mellett - elég bizonyíték erre. És hazánkban baloldaliak mégsem neki, hanem egy fegyveres rablónak állítottak szobrot - még ha abból végül csak egy nevetséges performansz is lett.

- Általában is elég képmutató magatartás, hogy a baloldalhoz tartozó jogvédőknek (EU-s intézményeket is ide lehet érteni) minden ügy fontos, amiből politikai hasznot remélhetnek, de legyintéssel elintézik, ha pl. határon túli magyar vagy hazai jobboldali a jogfosztott / sértett.

- Utóbbi fél évtizedben a nyugat-európai baloldali és centrista pártok megmutatták, hogy a Nők, illetve a keresztények, zsidók méltósága, sőt élete csak addig fontos, amíg nem iszlám bevándorló követ el ellenük bűncselekményt.

- Elég vicces, hogy az az EU sérelmezte anno az új médiatörvényünket (amit elolvastam, és kb. azt mondja ki, hogy nem szabad hazudni/ferdíteni és hogy hogyan kell helyreigazítást közölnie, aki mégis megteszi), amelynek mára a leginkább prominens(nek tartott) tagállamaiban állítólag meg sem jelenhet pl. a migrációt kritizáló, vagy súlyos bűntettek elkövetőinek migrációs hátterét feltáró írás.

Fentiekben a teljesség igénye nélkül próbáltam felsorolni, miért nem kedvelem a magukat (bal)liberálisnak meghatározó politikai pártokat, illetve arra próbáltam rávilágítani, hogy ők legtöbb tekintetben nem is liberálisok, hanem inkább bolsevikok.

Igazi liberálisnak, a centrumhoz közel vagy attól balra, kb. Schiffer Andrást vagy Fodor Gábort tekintem, sajnos viszonylag kivonultak az aktív politikából, a hozzájuk hasonlók alig játszanak szerepet a parlamentáris közéletben.