Ha sosem tör ki az 1. Világháború, lehetne ilyen az élet Magyarországon?

Vidéki kisváros vagy nagy falu, mész az utcán.

Itt egy ilyen nevű magyar fűszeresbolt, ott egy olyan nevű német biciklibolt, itt egy handlézsidó ékszerboltja, ott egy oszmán fűszerboltja. Amerikai multik sehol sincsenek, aki vállalkozni akar az tud, és lesz is rá kereslet.

Az élet laza, a bolt és a kocsma ablakából ordít a magyar népzene, az utcán gyerekek kiáltják "Einstand!" miközben golyóznak. Egy udvarban 3 fiatal ópiumozgat, nevetgél, miközben a Magyar Királyi Autógyárban készült kocsijukat szereli, az udvaron egy Magyar Királyi Rádiógyárban készült rádióból ordít a zene.

Egy kisebb utcában néger árusok ülnek Magyar Kongóból leterített plédeken, szárított elefánthúst, arab dohányt, és elefántcsontot árulva. "Unga-bunga! Unga-bunga!" ordítják időnként egy arra haladó járókelőnek

Az utcák ezen kívül csendesek, de korántsem az elvándorlás vagy a depresszió miatt, a falu egyik nagy része éppen egy nemes földjeit műveli, másik része a közeli tejüzemben és húsüzemben keresi a kenyerét. Sikeresen betelepítették Magyarországra a dél-amerikai tinamut, és az ausztrál kengurut, ezekből is legelészik pár a mezőkön

40.000 Krone a minimálbér, de 40 Heller egy kiló kenyér.

A határok tárva-nyitva, már 1870 óta olyan jó a közbiztonság a fehér emberek által uralt részein a világnak, hogy mindenki oda megy ahova akar dokumentumok nélkül

A falun átrobog egy Motoros Omnibusz, természetesen a Magyar Királyi Gépjárműgyárból. A buszból ordít a zene, a sofőr visszapillantójáról különféle zsugorított fejek lógnak le, amiket Magyar Jamaikán töltött vakációján szerzett.