Magyarorszagon ha nem a Habsburgok uralkodnak, sokkal kedvezobben alakult volna a tortenelmunk?

Szapolyai a Habsburgoktól függetlenül nem győzött volna, mert ennyire szétzilált volt az ország (nem idegen hatalmaktól, önmagunktól).

Ha nem akarunk Európavédelmezőiként feltűnni, akkor Bécset támadták volna. Hadtápként persze így sem maradtunk volna egyben.

Mikor a török hatalom meggyengült, Magyarország nem érezte sürgetőnek a felszabadulást, A Habsburgokat viszont zavarta a "szomszédság".

Az első világháborúban nem tudni, hová lltunk volan. A német kötődés mindig erős volt (lásd most is), ezért valószínűtlen, hogy az Antanthoz állunk. Trianon pedig ezen múlott, valamint azon, hogy a magyar uralkodó osztály Kossuthtal együtt is erősen nemzetiségellenes volt. Trianon mértéke sokkal inkább múlott azon, hogy közben létrejött egy keleti nagyhatalom, amelyhez a nyugatnak ütközőzónára volt szüksége. Ma ugyanez a helyzet, csak most Oroszországnak kell ugyanezért Ukrajna és Fehéroroszország.

Egyébként a történelmi események nem véletlenül szoktak történni, ezlrt a "mi lett volna ha" kérdések hamisak. Azt hitetik el, hogy lett volna alternatíva, pedig nem. A történelem következik az országok viselkedéséből.

Nem, mert a falvak lakossága jobban szenvedett a sarcuktól, mint a töröktől.

A császáriaknak csak ütközőzónának kellettünk.

Én is csak annyit írnék: röviden: nem. Túl fárasztó lenne most kifejteni, miért. Inkább figyelj oda jobban a töriórán.

Amire viszont reagálnék, ez a hungarofób dolog. A Habsburgok több évszázadig uralkodtak Magyarországon, nem értem, hogy lehet summázva kijelenteni ezt róluk, amikor elég sok uralkodó, vagy a családjukhoz köthető személy bizonyította be éppen ennek az ellenkezőjét. Számomra ez is a történelem ismeretének hiányára utal. Sok furcsa dolgot tettek, amik magyar szempontból úgy tűntek, hogy ellenünk vannak, de ez nem magyarellenesség volt a részükről, hanem egy európai dinasztia szempontjából Európa másképpen fest, mint a magyar politikai elit szemszögéből. Ennek ennyi a magyarázata.

Kedves 6-os!

Ferdinánd seregei minden jelentősebb csatában legyőzték, mondhatni szétverték Szapolyai seregeit, és magát Szapolyait is kiszorították az országból.

Szapolyai katonai erőforrásai eltörpültek Ferdinándé mellett, aki mögött ott állt a bátyja, V. Károly német-római császár és spanyol király.

Szapolyai csak az oszmán beavatkozás miatt, oszmán vazallusként tudott visszatérni és megkapaszkodni az ország egy részén.

Ebben a korszakban azt kell látni, hogy amikor arról beszélünk, hogy Magyarországnak mik az érdekei, Magyarország tett vagy nem tett valamit, akkor igazából a magyar nemességről beszélünk. Mint rendi állam, az ország érdekei, létezése politikai síkon ugyanis gyakorlatilag összefonódott a magyar nemesség érdekeivel. Röviden: a politikacsinálás a rendek kiváltsága volt, azaz ha meg akarjuk érteni, miért került a 16. században Magyarország ilyen rossz helyzetbe, akkor azt kell érteni, hogy mik voltak a rendek érdekei.

A probléma ott kezdődött, hogy ezeknek a rendeknek két dolog közül kellett választani Mohács után. Az egyik az ország területi integritásának megőrzése, azaz annak elkerülése, hogy egy külső nagyhatalom (akár a Habsburgok, akár a törökök) befolyása alá kerüljön az állam, ne adj Isten, területeket szakítson ki belőle. Ez igazából magának az államnak a védelmét jelentette, magának az államnak az érdekeinek figyelembe vételét. Egyébként erre a védelemre, szuverenitás megőrzésének képességére volt is történelmi példa, ez Mátyás király volt, aki egyaránt egyenrangú ellenfele volt a Német-római császárnak és a török szultánnak. Azonban Mátyás ezt csak úgy tudta elérni, hogy amennyire lehetett, a rendeket háttérbe szorította.

A másik, amit a rendeknek figyelembe kellett venni, az az volt, hogy a saját érdekükben állt a rendi szabadságok megőrzése, vagyis annak elkerülése, hogy egy olyan uralkodó kerüljön föléjük, aki korlátozza a szabadságjogaikat, illetve a rendi dualista állam működését, úgy, mint akár Mátyás király. Ennek is voltak történelmi előzményei, elég csak a Jagelló-korszakot említeni, de igazából a Mátyás előtti időszak is ilyen volt. Vagyis meghívni egy idegen ország uralkodóját, aki idegen az országban, többnyire nem is tartózkodik itt, így könnyebb pórázon tartani. Amikor kell, akkor viszont katonailag az ország segítségére siet, a saját haderejét felhasználva.

Az a tragédia ebben, hogy a két alternatíva egyidejű alkalmazása lehetetlen volt, ez tényleg egy választás elé állította a magyar politikai elitet. Vagyis vagy a saját hatalmukat csorbítják, de akkor az állam élén egy kompetens, erős, "nemzeti" uralkodó áll, mint Mátyás - 1526-ban sokak szemében ez Szapolyai volt; vagy pedig megőrzik a saját hatalmukat, a rendi szabadságot, de akkor az ország élén egy külső nagyhatalom uralkodója áll (ebben az időben ezek a Habsburgok voltak). A másik probléma az volt, hogy igazából 1526 után már egyik alternatíva sem működött volna úgy, ahogy azt a rendek elképzelték, és ahogy a 15. században működött. A nemzeti uralkodó koncepciója azért nem, mert ebben az időben a törökök egyszerűen túlontúl megerősödtek, maga erejéből az ország már nem tudott volna "pariban" lenni velük, úgy, ahogy Mátyás idejében. Az idegen uralkodó a rendi állam élén pedig azért nem működött volna, mert a Habsburgok egy olyan európai hegemóniában kezdtek el egyre inkább gondolkodni, ami nem a szuverén rendi államokról szólt, akik között perszonálunió van, mint régen a csehek-magyarok, csehek-legyenek, lengyelek-magyarok, Habsburgok-magyarok (pl. Albert király) között, és még lehetne sorolni ezeket. A 14-15. században divat volt, hogy két rendi államnak ugyanaz volt az uralkodója, de a két állam teljesen függetlenül, szuverén államként működött. De a Habsburgok a 16. században elkezdtek más kottát játszani, elkezdtek egy központi hatalmat kiépíteni, és a megszerzett rendi államokat ennek a központi hatalomnak alárendelni, és centrális, abszolút uralmat kiépíteni.

Az 1526 utáni tragédiák sorozatának igazából ez az oka. Egyszerűen a magyar rendi állam csak a beidegződött, a múltban még működő receptek alapján tudott reagálni egy-egy helyzetre, de 1526-ban olyan helyzetbe került, amire nem volt recept. Egyébként innen nekünk úgy tűnhet, hogy ez az ő hibájuk, és rugalmatlan, önző, a saját érdekeiket az állam elé helyező "ficsúrok" voltak, de ez messze nem igaz. Igenis aggódtak a haza sorsa iránt, és kétségbeesésükben nyúltak hol Szapolyaihoz, hol Ferdinándhoz. Nem az ő hibájuk, hogy a 16. század már nem a rendi államokról vagy Mátyás királyokról szólt.