A válasz a II. világháborúig vezethető vissza. Németország és Magyarország az utolsó pillanatig harcolt a Szovjetunió és szövetségesei ellen.Bár 1955-ben hivatalosan megszűnt a megszállás, (és Ausztriát ténylegesen is elhagyták a szovjet csapatok), más címen hivatalosan maradtak NDK-ban, NSZK-ban, Magyarországon. Bulgária nem támadta meg a Szovjetuniót, de Szovjetunió megtámadta a bolgárokat. Egyetlen puskalövés nélkül el is foglalták Bulgáriát, és arra kényszerítették őket, hogy lépjenek be a háborúba szovjet oldalon. Mivel szövetséges volt, a háború után nem volt indok a megszállásra. Románia bár a németek után a legnagyobb haderővel lépet be a szovjetek elleni harcba, de idejében fegyverszünetet kötött velük, de időben átálltak oldalukra. Megszállás itt sem volt indokolt. Csehszlovákiát nem szállták meg így nagyobb függetlenséget élvezett. (1968- ban a Varsói Szerződés egyes országának csapatai megszállták ideiglenesen. Románia nem vett részt benne, de átengedte területén a bolgár csapatokat.) Sztálin nagymértékben beleavatkozott az európai szocialista országok kül- és belpolitikájába, de halála után ez a beavatkozás lassan ugyan, de fokozatosan csökkent, ezzel az országok függetlensége folyamatosan nőtt. Természetesen, ha egy országban idegen csapatok tartózkodhatnak, akkor a teljes függetlenség megkérdőjelezhető. Bővebben is ki lehetne fejteni, de ehhez már fáradt vagyok.
2020. nov. 14. 02:32
Hasznos számodra ez a válasz?
2/2 anonim válasza:
Bulgária hagyományosan oroszpárti volt (érdekközösség a Balkánon, testvéri, ortodox keleti szláv népek) és a hidegháború idején is végig a Szovjetunió iránt elkötelezett külpolitikát folytatott, sok esetben még jobban, mint bizonyos megszállt országok. Így a Szovjetunió katonai jelenlét nélkül is biztosítani tudta a befolyását, érdekérvényesítését a helyi, Moszkvához hűséges kommunistákon keresztül.
Hruscsov idejében megindult egy enyhülés és az 1958-as kivonulás Romániából egy gesztus volt a románok és a világ felé, mely a Szovjetunió békés szerepét próbálta sugallni, kicsit javítani akartak a megítélésükön. Romániának akkoriban nem volt fontos geopolitikai jelentősége (ellentétben az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Magyarországgal), így ezért is valósulhatott meg a kivonulás. Románia később próbált ebből profitálni, játszotta a függetlenséget (pl. a Csehszlovákia elleni invázióban sem vállalt szerepet) és bizonyos dolgokban együttműködött a nyugati országokkal.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!