A Himnusz és Szózat hogyan várhatja el a feltétlen hűséget a magyar emberektől, ha a Saját Hazám jóformán kitagad engem és megaláz, pusztán azért mert LMBTQ tag vagyok? 27F

Legelsőként szeretném azzal kezdeni, hogy Magyarország egy nagyszerű, csodálatos hely és magától értetődő, hogy tisztelem a gyökereim és hogy innen származom. Azonban az őszinte igazság az, hogy kitagadva érzem magam. A legelső igazán nagy tüske az volt amikor kövér László azt mondta, hogy "Egy normális homoszexuális nem tartja magát feltétlen egyenrangúnak!", most pedig a transznemű emberek megalázása. Az is borzalmasan fájt, amikor Vejkey Imre azt mondta a transzneműek ellen meghozott törvény kapcsán, "Az, hogy az érintettek hogy látják, teljesen közömbös!".

Az őszinte igazság az, hogy nem látom, Magyarországnak szüksége lenne rám, mint egy homoszexuális emberre. Azt látom, hogy tulajdonképpen Magyarország számára, csak az adóm kell, de egyébként akár meg is halhatnék, senkit nem érdekelne. A lehető legmélyebben fáj, hogy az iskolában az ünnepségek alkalmával, mindenképpen próbálták tudatosítani bennünk a haza iránti feltétlen hűséget a Himnusz és Szózat segítségével és tulajdonképpen ez lett a hála. Ez, hogy egy senki vagyok a saját hazámban, pusztán a nemi identitásom miatt. Megalázva és kitagadva érzem magam. Hogyan mondhatja azt a kormány, most így a koronavírus ideje alatt, hogy "Egy magyar sincs egyedül!" és hogy "Mi minden magyar mellett vagyunk!", amikor PONT most hoztak egy törvényt amivel megalázzák a transznemű embereket? Vagy az LMBTQ tagok már nem is magyarok, vagy nem emberek Magyarország szemében? Mi nem érünk semmit a szerelmi életünk miatt?

Én úgy érzem, hogy nekem ennyi elég volt. Ennyi megalázást tudtam elviselni. Eddig is érett a dolog, de most lett nálam végleges. Szeretnék és el is fogok költözni Magyarországról. Bátyám kint él Dániában 6 éve és úgy döntöttem, hogy amint tudok és van rá lehetőségem, kiköltözöm hozzá. A lelkiismeretem teljesen tiszta és sajnálom, de a Himnusz és Szózat számomra CSAK akkor lenne érvényes, ha Magyarország megadná nekem a MINIMUM emberi méltóságot és azt látom, hogy nem, nem adja meg. Én nem vagyok egy báb és játék figura sem vagyok, hogy bárki, akárki megalázzon engem büntetlen és vannak érzéseim, nem lehet velem bármit megtenni. Sohasem fogok senkitől elnézést kérni amiért homoszexuális vagyok és semmivel nem vagyok kevesebb mint bárki más, pusztán a nemi identitásom alapján. Hihetetlenül mérges vagyok és NAGYON haragszom Magyarországra, a Saját Hazámra, hogy ezt tette velem. Természetesen mindig tisztelni fogom a gyökereim és ahonnan jöttem, Magyarország egy fantasztikus hely, de soha többé nem szeretnék visszatérni.

Szeretném megkérdezni, a Himnusz és Szózat hogyan várhatja el a haza iránti feltétlen hűséget, ha a Saját Hazám így bánhat velem és a hűségért cserébe úgy megalázhat ahogy jólesik neki?