Ez miért kell(ett) már megint?

érdemes megismerni Schiffer András rendkívül értelmes reakcióját:

"Aki nem tekinti sorstragédiának Trianont, az valójában semmit nem ért azokból a magyar tragédiákból, amik egyenesen következtek a békediktátumból a rákövetkező évtizedekben. Most azt írja Bauer Tamás: "Tragédiának a világháborúkat tekintsük, és ne a békeszerződéseket". Csakhogy az első világháborút lezáró békeszerződésekből egyenes út vezetett a második világháborúba. S még valamit figyelmen kívül hagy Bauer: a románok területi igényeit a '18 decemberi gyulafehérvári nyilatkozat alapján elégítették ki az imperialista hatalmak. Ebben egyebek közt ezt írták a románok: "Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben." Száz éve nem tartják be azt az ígéretet, amire hivatkozva területet raboltak."

Tulajdonképpen mi is a probléma a kijelentéssel?

Én ma is kitartok álláspontom mellett. Mi, magyarok nem tesszük helyesen, ha nem lépünk túl a békeszerződések miatti kesergésen, és évfordulójukat nemzeti tragédia emléknapjának tartjuk. (...) Tragédiának a világháborúkat tekintsük, és ne a békeszerződéseket. (...)A békeszerződésekkel kialakult határok mellett is lehet jó magyar életet teremteni a magyar államon kívül is, amint azt néhány európai példa évtizedek óta mutatja. Ennek alapja azonban a szomszéd népek megbékélése

-fontos lenne a megbékélés? Igen. Fontos lenne túllépni Trianonon? Igen. Lehetne jól élni a mai határok között? Persze.

most mi itt a botrány oka?

"Mi, magyarok nem tesszük helyesen, ha nem lépünk túl a békeszerződések miatti kesergésen, és évfordulójukat nemzeti tragédia emléknapjának tartjuk."

Ennyi erővel egyetlen ország se emlékezzen meg semmilyen traumáról, amit a történelem okozott nekik. A fenti idézet kapcsán akkor én sem akarok meghallani egyetlen sivalkodást sem népírtások kapcsán, hiszen az is kesergés.